Evangélikusok központja a Deák téren

A Deák téren mintegy kétszáz éve alapított intézményegyüttes (a Deák téri evangélikus templom és evangélikus gimnázium) 1979-ben az Országos Evangélikus Múzeum kialakításával lett a budapesti evangélikusok egyházi-művelődési központja.

A pesti evangélikus egyház 1791-ben kapott engedélyt saját temploma megépítésére. Addig a Váci és Irányi utca sarkán lévő bérelt épületben tartották meg istentiszteleteiket. A Deák téren 1795-ben elkészült a földszinti imaterem és a paplak, amely – miután az egyház az evangélikus templom építését is befejezte – iskolateremként működött tovább.
A Károly gránátosezred laktanyájának telkét, valamint a pékműhely melletti Sütő utcai telket a kincstár és a városi tanács adta a közösségnek. A templom alapkövét 1799-ben helyezték el, a helyet – a pesti polgárok adományainak köszönhetően – a közösség 1811-ben szentelte fel. A klasszicizáló épületet Krausz János tervezte, és Pollack Mihály építette úgynevezett palatinus stílusban. 1856-ban változtattak először a templom küllemén: Hild József áttervezte a főhomlokzatot, 1875-ben pedig lebontották a kis tornyot. A templom mai képe ekkortájt nyerte el végleges formáját: a homlokzatot Benkó Károly építész tervezte. Az oltár Pollack Mihály tervei szerint épült, az oltárkép Raffaello Transfiguratiójának másolata, amelyet Lochbihler festett 1811-ben. Ebben az időben készült el a szószék is. A templommal egyidős keresztelőmedencében – amelyhez vörös márványt használtak – keresztelték meg Kossuth Lajos fiait. A templom falán egy Borsos Miklós-dombormű emlékeztet Luther Mártonnak és egy Asszonyi Tamás bronzmű J. S. Bach születésének 500., illetve 300. évfordulójára.
Az egyház a felszabadult földszinti imatermet és emeleti paplakot iskolateremmé alakította át. Az 1823-ban megnyílt evangélikus gimnáziumban – amely Pest-Buda harmadik középiskolája volt – tanult Petőfi Sándor, báró Podmaniczky Frigyes és Ágai Adolf író is. „Négy alsóbb tanítóm közül csupán Balázsovics, Melczer, Stuhlmüller neveire emlékszem még. Lelkiismeretes, derék férfiak valának mind egy szálig. Nevelési és tanítási eszközeik sorában helyet foglalt a suhintó vessző is, de csak a legvégső esetben”– emlékszik vissza az iskolapadban eltöltöttekre Ágai.
A helyiséget Hild József tervei szerint 1855-ben egy új szárnnyal kötötték össze. Miután a gyülekezetnek szűk lett a kétemeletes iskola, 1861-ben a szomszédos telken Gerster Károly és Frey Lajos tervei alapján új épületet emeltek, amely 1864-re készült el.
1905-ben avatták a Városligeti fasorban a Pecz Samu tervezte híres fasori evangélikus gimnáziumot is, így a Deák téri épületben polgári leányiskola, majd leánygimnázium működött tovább.
A Magyarországi Evangélikus Egyház országos presbiteriuma úgy döntött, hogy 1973. január 1-jével megszervezi, összegyűjti és gondozza a gyűjteményt. A Deák téri épületegyüttes 1979-ben az Országos Evangélikus Múzeum létrehozásával lett a budapesti evangélikusok egyházi-művelődési központja.
A múzeumi tér kialakulását megelőzően az egyház védetté nyilvánította műtárgyállományát, az elhanyagolt vagy sérült emlékeket restaurálta, gyarapodási és leltárkönyvek készültek, és lefényképezték az egyházmegyék épületeit is.
Az Állami Egyházügyi Hivatal 1978-ban jóváhagyta, hogy a gyülekezet épületének földszinti helyiségeit kiállítótérré alakítsák át. Közel hetven egyházközség mintegy 150 műkincse – textíliák, plasztikák, érmek, ón- és ötvöstárgyak, festmények, szobrok és kerámiák – gyűlt össze 1979 tavaszára. Az egyházi levéltár száz muzeális könyvet és húsz eredeti kéziratot adott a múzeumi gyűjteménybe.
1979. július 27-én ünnepélyesen is megnyitották a múzeumot. A múzeum belső terének kiállítási része a Krausz-féle épület egykori imatermében van, a Hild tervezte szárny pedig fogadótérként működik.