Nehéz tanulmányokra bukkanni az óbudai Szent Péter és Pál-plébániatemplom eredetéről, és későbbi történetéről, mivel a dokumentációk nagy része a család zsélyi levéltári birtokán van. Az ismeretek hiánya azzal is magyarázható, hogy Óbuda, az elhanyagolt előváros legszebb emlékei – köztük a templom és a gyönyörű a Zichy-kastély – az évek során feledésbe merültek.
Annyi mégiscsak biztos, hogy a templom elődje egy jóval egyszerűbb, tornyos imahely volt, amelyet gróf Zichy Péter özvegye, Bercsényi Zsuzsanna gondozott. Az Óbuda évszázadai című tanulmánygyűjtemény szerint a kis templom főoltárának szobrait Anton Leidenfrost pozsonyi szobrász faragta, és Hans Jörg pozsonyi festő festette. Ezenkívül nem sokat tudunk sem a főoltár felépítéséről, sőt magáról az épületről is csak egy 1737-es rézmetszet ad némi képet.
A kis templom egészen 1735-ig látta el a terület egyházi feladatait. A gyarapodó lélekszámú közösség csakhamar kinőtte a templomot, ezért sürgető feladattá vált egy új templom építése. Miután Óbudának sikerült megszereznie Békásmegyer tizedét, részben közadakozással és Zichy Péterné adományainak köszönhetően 1744-ben megkezdődhetett a templom építése. Az épületet Paur János György tervezte, és a munkálatokban Pfister András kőműves is segédkezett. A templomépítés Genszky bíró számadási jelentése szerint 1749-re készült el.
A boltozással és tetőzéssel párhuzamosan az épület berendezése is szépen gyarapodott. Vogl Gergely festő 1746-ban a főoltárra megfestette Szent Péter és Pál képét. A mellékoltárok egy részét, így például xaveri Szent Ferenc és nepomuki Szent János mását Zichy Miklós és felesége, Berényi Zsuzsanna emeltette. Bár a belső építészet részletes áttekintésére nincs lehetőség, meg kell említeni Bebo Károly szobrászművész nevét, akinek a kivitelezésben és tervezésben jelentős szerepe volt: Bebo tervezte és készítette el az öt mellékoltárt, megfaragta a szobrászati díszeket, és 1753-ban befejezte a szószéket is. Ebben az esztendőben készült el a baptisterium,és a harangok egy része is. Az új orgona Staudinger János budai orgonamester műve volt.
A főoltárral egy időben készültek Mária Magdolna és Szent Szilveszter kőszobrai is. 1785-ben újabb mellékoltárral gazdagodott az épület, Kűhtreiben Antal molnármester megvette és a templomnak ajándékozta a kiscelli templom főoltárát. Ugyancsak a kiscelli templomból származik az oltárral szemben lévő mellékkijárat fölé függesztett Szent Ivo-kép is.
Az 1800-as évektől kezdve több változtatáson is keresztülment az épület: a szentély boltozatát díszítő falfestményt 1819-ben újjáfestették. Ezt követően 1823–24-ben Herotek József pesti orgonakészítő új orgonát épített. A landshuti Mária-mellékoltárkép helyébe Szent Julianna képe került. 1884-ben a szentélyből eltávolították Szent Péter és Pál szobrát, valamint Mária Magdolna és Szent Szilveszter kőszobrát. Helyükbe Demetz Ferdinand tiroli szobrász műveit, az Üdvözítő, két oldalra pedig Péter és Pál apostol festett faszobrát állították fel. Demetz készítette 1888-ben a templomhajó előcsarnokának evangélium oldali fülkéjébe a Szent sír-oltárt is. A Keresztoltár és a volt Nepomuki János-oltár eredeti barokk szobrai helyébe tiroli műhelyből származó színezett szobrok kerültek. Az összhang kedvért a mellékoltárok és falak XVIII. századi szobrait és a fehér barokk szobrokat 1898-ig átfestették. Az újítás áldozatai lettek a templom boltozatainak régi falfestményei is, amelyek helyébe Lohr F. festő 1898-ban, majd Thúry Gyula 1911-ben újakat festett.
A XX. század munkálatai közé tartozik a Foerk Ernő építész és Tóth István szobrász által tervezett domborműves hősi emlékmű 1926-ból. A változtatások ellenére a templom ma is hűen tükrözi a XVIII. század művészeinek tehetségét, így például Bebóét, aki pótolhatatlan kincsekkel gazdagította a szent helyet.
Németország
Berlin cserben hagyja Ukrajnát – ennyit a biztonsági garanciákról
