Katasztrofális állapotba kerültek a Vár alatt található barlangrendszer egyes részei. Mint arról korábban beszámoltunk, feltérképezésére és helyreállítására milliárdokra lenne szükség, amely megkövetelné a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb állami, fővárosi és kerületi anyagi támogatást. Tíz év alatt mindössze 368 millió forintot költött a barlangrendszer rendbetételére az állam, a fővárosi önkormányzat csupán 94 millió forintot adott, míg a várkerület 160 millió forintot áldozott erre a célra. Tavaly a legfontosabb munkák a Dísz tér, a Szentháromság tér, a Bécsi kapu tér alatt és a Táncsics Mihály utcában folytak. Utóbbi két helyen idén is folytatni kell a munkákat. A 2002-ben elvégzendő feladatok körülbelül 63 millió forintot igényelnek, melynek mintegy 50 százalékát tudja fedezni önerőből a budavári önkormányzat. Az eddigi feltárások során egyébként nagyon sok értékes középkori és török kori lelet került elő, amely jelzi, hogy az üregek több száz éve a föld alatt pihentek érintetlenül.
Mednyánszky Miklós a várkerület építési irodájának munkatársa a barlangrendszer múltjával és keletkezésével kapcsolatban kifejtette: a budai Vár – természetes és mesterséges objektumaival – a világörökség része, a főváros és az ország felbecsülhetetlen értéke. Területén a lakóházak, paloták mellett díszesebb vagy egyszerűbb várfalak, támfalak, pincék találhatók, melyek szoros összefüggésben vannak egymással és környezetükkel. – A várhegy fő alkotó tömege az úgynevezett budai márga, amelyre 7–11 méter vastag mészkő rakódott a pleisztocén korban. Ez a mészkőpaplan védte meg az időjárás hatásaitól. A márga és a mészkő határán üregek alakultak ki, amelyeket már az őskor emberei is ismertek. Közlése szerint jelentőségük a középkorban nőtt meg, amikor is a várhegy lakói nem csak vizet nyertek a barlangok mélyén található természetes vízgyűjtőkből, de a föld mélyére menekülhettek az ostromok, tűzvészek elől is. Tovább bővítve, faragva az üregek alkalmasak voltak termények, értékek tárolására. A pincék egy része az évszázadok során megnyitás és betemetés többszöri átalakító munkáját szenvedte el. A XIX. század végére – amikor is a budai Vár vízellátását vezetékkel oldották meg, illetve a Buda környéki szőlők a filoxérajárvány miatt elpusztultak – az üregek jelentősége csökkent, nagyrészt elfeledték őket. A II. világháború idején az egyes termek összekötésével, kiépítésével komoly légvédelmi óvórendszer alakítottak ki. Ennek része volt, a még ma is működőképes Sziklakórház. Mednyánszky Miklós szerint a II. világháború után az üregek jó részét háborús törmelékkel tömték be. – Napjainkra két, jól elkülöníthető egysége van a vári barlang-pincerendszernek: az egyik a mintegy 4 km hosszú úgynevezett nagy labirintus, a másik pedig a 60 részből álló, független barlangok és mélypincék. Ez utóbbiak okozzák napjainkban a legtöbb gondot – tette hozzá. Elmondása szerint állapotukat senki nem ellenőrizte, nem egy esetben veszélyeztették a felettük álló közterületeket, nagy értékű épületeket.
Még manapság is fel lehet fedezni új járatokat. Legjobb példák erre a Bécsi kapu tér alatti vagy a Szentháromság-szobor mellett előkerülő barlangok.
A vári pincék felépítése jellegzetesen háromszintes. Az első szinten található pincékkel vannak a legnagyobb gondok, mivel nem egy esetben eltömődtek. A független mélypincék helyéről, állapotáról leírás, terv csak igen kevés maradt fenn. 1992-ben a független mélypincék 44 százalékát igen veszélyes állapotúnak minősítették. A budai várhegy pince-veszélyelhárítási programja 1989-ben indult. A Fővárosi Mérnöki Részvénytársaság és az önkormányzat által összeállított középtávú program alapján négy területen folynak a munkálatok: a nagy labirintus folyamatos felügyelete, a közvetlen pince-veszélyelhárítás, a pincékhez kapcsolódó támfalak helyreállítása és a közművek rekonstrukciója.
Az intézkedési terv 1992-es árakon 728 millió forintot irányzott elő a problémák megoldására. A mai napig több mint 4500 négyzetméternyi barlang és pince került feltárásra. A munkálatok során a szakemberek szem előtt tartották, hogy az üregek olyan megerősítést kapjanak, amely után hasznosítani lehet majd azokat.
Drámai részletek: sokkal alattomosabban támad az infarktus, mint gondolnánk