A XIX. század közepétől a Ferencváros nagy része – a Kálvin tér kivételével – lassan ipari övezetté kezdett kiépülni, üzemek, ipari telepek sora jött létre az ekkor még külvárosnak számító részen.
A mai Lónyay, Kinizsi és Közraktár utcák által határolt területen az ötvenes években már üzemelt Lutzenbacher János asztalosárugyára. Ezt vásárolta meg 1865-ben Gregersen, a jó nevű norvég ácsmester, amikor áttette székhelyét Szobról a fővárosba. A gyár a norvég keze alatt rövidesen már az egyik legjelentősebb fővárosi faárugyárrá nőtte ki magát, és ennek köszönhetően a mester hamarosan a közeli Csont utca–Csepel rakpart sarkán újabb faáru- és bútorgyárat indíthatott be. A sikeres vállalkozás központja azonban a Lónyay utcában épült ki, először is egy tervezőiroda kapott itt helyet, majd rövidesen, ennek szomszédjában az ekkor már tizennégy tagúra bővült családnak tervezett palota is felépült.
A mai Lónyay utca 29. alatt, szinte eredeti állapotában megtalálható, kétszintes neoreneszánsz műemlék épület 1875-ben, az Ybl Miklós köreihez tartozó Bergh Károly tervei alapján készült. A mai református gimnázium mellett, a Kinizsi utca másik oldalán álló, kétszintes épületben élt a hat fiú- és hat leánygyermeket nevelő Gregersen házaspár és a személyzet. A palota legdíszesebb része az emeleti nagyszalon, amelynek freskóit Lotz Károly készítette. Az épület gyönyörű díszei, egykori kapui, kovácsoltvas korlátjai, a földszinten, a lépcső két oldalán álló korinthoszi oszlopfőkkel díszített oszlopai, gyönyörű kazettás mennyezete és a kovácsoltvas falikarok mind a múlt tanúi. Számtalan ünnepélyt és bált rendeztek, budapesti látogatásakor, 1891-ben itt szállt meg például Henrik Ibsen, a nagy norvég drámaíró is.
Az ötvenes években, az államosításkor a családot vidékre telepítették, az épület pedig állami tulajdonba került. Évtizedeken keresztül – egy-két lakón kívül – különféle állami cégek kaptak otthont benne, de szerencsére többnyire csak apróbb átépítéseket végeztek rajta. Az épület ma ismét műemlék. Ugyanis a hatvanas években rövid időre műemlékké nyilvánították, ám később kikerült a védett épületek köréből.
A rendszerváltozás után a ferencvárosi önkormányzathoz került. Több kísérletet is tettek értékesítésére, sikertelenül. Az elmúlt hetekben az épületet egy magáncég vásárolta meg és vállalta annak felújítását. Így talán remélhetjük, hogy a palota rövidesen ismét eredeti pompájában díszíti majd Belső-Ferencvárost.
origo.hu
Helyesírás kvíz: csak nagyon kevesek tudják hibátlanul kitölteni
