Gazdasági növekedés Magyarországon

A magyar gazdaság növekedési kilátásait megalapozó nemzetközi feltételek az elmúlt hónapokban érzékelhetően romlottak. Ez a romlás azonban feltehetően csak átmeneti, rövid távon (2002 második feléig) érinti kedvezőtlenül a magyar gazdaságot, középtávon azzal számolhatunk, hogy a hazai kivitel közelmúltbeli folyamatos és erőteljes növekedését megalapozó világgazdasági környezet ismét javul majd. Bár legfontosabb exportpiacunkon, Németországban a növekedés különösen gyenge (sőt átmeneti recesszió sem elképzelhetetlen), az elmúlt hónapokban a nemzetközi feltételek Magyarország számára nemcsak hátrányosan változtak. Egyrészt – elsősorban az olajárak csökkenése miatt – megállt az ország cserearányainak 1999 eleje tartó romlása, sőt 2001 második negyedévétől magyar szempontból már javulnak a nemzetközi árarányok. Így az ország bruttó hazai reáljövedelme (RGDI, real gross domestic income) jelenleg gyorsabban nő, mint a GDP. Másrészt a deflációs nemzetközi környezet nagyban segíti a hazai infláció lassulását is.
A politikai ciklushoz kapcsolódó jelenlegi expanzívabb gazdaságpolitika – amely a belföldi felhasználást és a fogyasztást serkenti – csak mérsékelten költekező. Ráadásul éppen a gazdaság autonóm lassulásának időszakában generál – többek között a Széchenyi-terv programjaihoz kapcsolódóan – pótlólagos keresletet; vagyis a korlátozott expanzió anticiklikus-stabilizáló hatású. Az expanziót kordában tartják a reménybeli EU- és EMU-csatlakozás követelményei, emellett az is valószínű, hogy a 2002-es választások után – bármilyen kormány kerüljön is hatalomra – ismét szigorúbb lesz a költségvetési politika. Az EU-csatlakozás kilátásai nem romlottak az elmúlt hónapokban, a 2004–2005-re várt európai uniós taggá válás reális, sőt a legutóbbi laekeni EU-csúcson pozitív megerősítést nyert.
Bár a magyar gazdaság – erős nemzetközi beágyazottsága miatt – nem mentesül a külpiaci (de)konjunkturális hatásoktól, a közelmúlt tapasztalatai arra utalnak, hogy az ország gazdaságának ellenálló képessége jelentősen javult a nemzetközi válságjelenségekkel szemben. A magánszektor már autonóm módon, gyorsan és hatékonyan képes az exportkilátások romlására reagálni (a tervezett beruházások elhalasztásával, a készletek gyors leépítésével, a költséggazdálkodás szigorításával, a termelékenység további növelésével). Emiatt nem romlik számottevően – sőt, átmenetileg éppenséggel javul – a külső egyensúly, és úgy tűnik, hogy a vállalatok többsége képes megbirkózni mind a minimálbér-emelés, mind pedig az árfolyam-erősödés hatásaival.
A növekedés belgazdasági kockázatai jelenleg nem számottevőek. A területi egyenlőtlenségek legalábbis nem nőnek tovább, sőt mérséklődnek: a gazdaságpolitika ugyanis komoly lépéseket tett, illetve tesz az infrastruktúra szűk keresztmetszeteinek felszámolásáért. Ráadásul fokozatosan felértékelődnek a szegényebb régiók keleti és déli irányú termelési kapcsolatai: szemben az Európai Unió tagországaival, az egykori rendszerváltó országok növekedése és importkereslete erőteljesen bővül. Paradox módon jelenleg a gazdaságra leselkedő politikai kockázat tűnik a legkomolyabbnak, mégpedig az, hogy az áprilisi választások után esetleg nem jön létre stabil kormány valamely szélsőséges politikai csoportosulás bevonása nélkül. Szerencsére azonban ennek is csekély a valószínűsége, mivel a meghatározó politikai erők egyaránt nyilvánvalóan elkötelezettek a mielőbbi EU-csatlakozás mellett, és aligha kockáztatnák Magyarország uniós felvételének emiatt történő elmaradását.

A gazdasági növekedés természete

A 2000. évi öt százalékot meghaladó bővülés után a GDP reálnövekedése tavaly és idén várhatóan 3,5-4 százalék között alakul. Miközben 2000-ben a külső körülmények kedvező hatását élvezhettük az eurózóna gazdasági fellendülése nyomán, tavaly és az idei évben a helyzet éppen fordított: a nyugat-európai lassulás jelentősen fékezi a hazai növekedést. Nem véletlen, hogy a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok a külső kereslettől leginkább függő iparban (különösen a feldolgozóiparban) éreztették elsőként és legerőteljesebben a hatásukat. Ennek megfelelően a termelési szerkezet a kiegyenlítődés irányába mozdult el, hiszen a legnagyobb visszaesést, ütemcsökkenést éppen a korábbi húzóágazatok (elsősorban a gépipar) szenvedték el. Eközben a hazai piacról élő építőiparban erőteljes bővülést figyelhettünk meg.
A nemzeti jövedelem felhasználását tekintve a lassulás mindenekelőtt a beruházások és a készletállomány növekedésének gyengülésében érhető tetten: a feldolgozóipari cégek gépi beruházásainak elmaradását az infrastrukturális beruházások és a háztartások lakásépítései csak részben tudják ellensúlyozni. A nagy exportálóvállalatok technológiai beruházásai azonban jövőre ismét megindulhatnak, ami újabb lendületet adhat a belföldi felhasználásnak.

A gazdasági növekedés legfontosabb
középtávú korlátja
a munkaerőpiacon jelentkezhet

A munkaerőpiac két évig tartó élénkülése 2001 második negyedévében megtorpant. Bár a foglalkoztatottak száma szerény mértékben tovább emelkedett, kedvezőtlen, hogy megállt az inaktív népesség amúgy is magas arányának az elmúlt években megindult apadása. Erősebben növekedett a fiatalabb és a nyugdíj közeli korcsoportok inaktivitása, valamint az aktív korú középgeneráció inaktivitása is, éspedig a férfiak körében nagyobb mértékben, mint a nőknél. Ez arra utalhat, hogy az érintettek a munkanélküliség időtartamának kimerülését követően, álláslehetőségek hiányában a munkaerőpiacról kiszorulnak. A minimálbér-emelés következtében a teljes munkaidős létszám nem, a részmunkaidős foglalkoztatás azonban nőtt – bár aránya változatlanul alacsony (alig hat százalék). További hatása várhatóan a mikrovállalkozások jövedelmezőségének romlásában és az elbocsátások növekedésében is tetten érhető lesz.

A lassulás fő hozadéka:
ismét gyorsan csökken az infláció

A fogyasztói árak növekedése tavaly május óta hónapról hónapra lassul, pedig az év első felében még úgy látszott, hogy az infláció 2001-ben is beragad a tíz százalék körüli sávban. Tavaly nyár óta a hazai infláció az eurózóna árindexével párhuzamosan, de annál jóval meredekebben csökken. Az általános növekedéslassulás e tekintetben jótékony hatása mellett ebben komoly szerepe van a monetáris politika megváltozásának is: a forint árfolyam-ingadozási sávjának segítette a csökkenő világpiaci árak begyűrűzését, de komoly szerepe lehetett az inflációs várakozások lehűtésében is. Mindenekelőtt a tartós fogyasztási cikkeknél, de az üzemanyagoknál és a ruházkodási cikkeknél is szembeötlő az árnövekedés visszafogottsága. A közelmúltban bekövetkezett élelmiszerársokk miatt azonban az infláció 2001 egészének átlagában 9,2 százalék volt, idén viszont – különösen, ha a világgazdasági recesszió tartósnak bizonyul – valószínűleg csak kevéssel haladja meg az öt százalékot.
A tartós inflációcsökkenésnek a jelenlegi monetáris rendszerben persze elengedhetetlen feltétele a nemzeti valuta erőssége. A forint árfolyama a sávszélesítés óta eltelt időszakban mind az euróval, mind pedig a dollárral szemben lényegesen erősödött; az átmeneti gyengüléseket – amelyek minden alkalommal valamilyen külsődleges fejleménynek (úgymint a török, a lengyel vagy az argentin válság tetőzése), és nem a magyar gazdaság pozícióvesztésének voltak tulajdoníthatók – a forint újbóli erősödése követte. Különösen kedvező, hogy a forint erős árfolyamát úgy sikerült tartani, hogy eközben a nominális kamatláb a tavalyi év elejéhez képest 225 bázisponttal, 9,5 százalékra csökkent. Nem fenyeget tehát valamiféle negatív lengyel forgatókönyv megvalósulása, ahol a magas kamatlábak gúzsba kötötték a növekedés belföldi hajtóerőit. Mivel eközben a külső egyensúlyi mutatók is jobbak az előzetes várakozásoknál, összességében azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság a korábbinál lényegesen kedvezőtlenebb nemzetközi környezetben jó teljesítményt nyújtott 2001-ben.

A szerző a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa

Szerkesztett változat. A szerző lapunk számára írt teljes cikke a http://gk.mno.hu címen olvasható.