Hét egy a javukra

Magánemberként nincsenek rossz benyomásaim, engem nem loptak meg, nem raboltak ki, hozzám nem törtek be – nyilakozta a minap a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának szocialista elnöke –, ezért hiszem, hogy objektívebben meg tudom ítélni a helyzetet, mint az, aki áldozattá vált. Hitbéli kérdések ide vagy oda, a frissen közzétett statisztikai adatok a budapesti bűnözés tavalyi „eredményeiről” eléggé tárgyszerűen megmutatják a valós helyzetet. 2001. januártól november végéig
109 707 bűncselekmény vált ismertté a fővárosban, 15 538 elkövető került rendőrkézre. Ezek az úgynevezett „ismert elkövetős” esetek, egy-egy ügyszám több bűntettet takar. Az ismeretlen tettesek felderítési aránya ennél is gyászosabb, 86 029 esetből 12 393-ban sikerült az elkövetőt elkapni, ami 14,5 százalékos felderítési mutatót jelent. Futballnyelvre lefordítva: 7-1-re vezetnek a budapesti bűnözők a mieink ellen.
Nekem sajnos nincs olyan szerencsém, mint az idézett MSZP-s városatyának, tavaly két bűncselekmény károsultja lettem. Nyáron feltörték a pincében bérelt raktárhelyiségünket, kirámolták a fiam zenekarának holmiját, és elvitték a frissen vásárolt barkácskisgépeimet. Az I. kerületi rendőrök hamar elkapták a tettest, de az orgazda még gyorsabb volt. Novemberben aztán bekerültem a második statisztikai adathalmazba is, ismeretlen bűnözők feltörték a lakásunkat, és tüzetes vizsgálódás után minden fontos holmit, családi értéket magukkal vittek. A rendőrség ez utóbbi esetben gumibottal ütheti a betörők nyomát, a nyomozást sikertelenül megszüntették, a mérkőzés állása tehát az én esetemben 1-1. Ezzel az eredménnyel a rendőrség biztosan elégedett, de az én objektivitásomat, már ami a bűnözési helyzetet illeti, elég komoly negatív befolyás érte.
Ráadásul, nem dicsekvésképpen mondom, de a város úgynevezett jobb környékén lakom, legalábbis eddig azt hittem. Mostanában kezdek realistább lenni: karácsony előtt a szomszédom nagyfiát ütötte le és rabolta ki két zsivány a Horváth-kertben. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság nagy része hozzám hasonlóan ítéli meg a helyzetet, a túlnyomó többség elégedetlen a közbiztonsággal, az állapotok minősítését inkább nem idézem szó szerint. A száraz tény az, hogy Budapesten minden negyedik percben elkövetnek egy bűncselekményt. E tekintetben tényleg világvárossá lettünk. Büszkeség helyett azonban a 7-1 arányú „vesztésre állást” a gazfickókkal szemben – adófizető állampolgárként, akit a főváros még külön is megsarcol – felháborítónak és tűrhetetlennek tartom.