Ismét helyén a Mária-szobor

Visszaállították a helyére a júliusban ledöntött Krisztina téri barokk Mária-szobrot. A védett alkotást csak az emlékmű köré vont kerítés mentette meg attól, hogy összetörjön. Fischer Antal század eleji műve a tavaly tetőzött „szoborlopási hullám” egyik szerencsésebb áldozata volt.

Július utolsó napjaiban megdöbbentő látvány fogadta a Krisztina téri katolikus templom előtt sétálókat: a tér egyik jellegzetes emléke, a templom nyugati oldalán felállított Mária-szobor talapzatáról ledöntve hevert a földön. A szobrot egy kerítés védi, ennek köszönhetően nem tört össze, még csak meg sem sérült. Először a templom sekrestyéjében vigyáztak rá, majd letiszították, védőanyaggal vonták be, nemrégiben pedig visszaállították megszokott helyére. A szobor eredetije 1702-ben készült el, helyén ma Fischer Antal másolata áll.
A mű szerencsésen került ki abból a szoborrongálási hullámból, amely tavaly söpört végig a főváros nevezetes és kevésbé híres művein. A legsúlyosabb károkat a Margitszigeten okozták a tolvajok, amikor a bronzművek közül ismét levágták a Madách-szobor két karját. A Művész sétányról három, már egyszer helyreállított mellszobor tűnt el. A XI. kerületi Kosztolányi-szobrot csak megpróbálták elszállítani, ennek ellenére a művet a Budapest Galéria szakembereinek restauráltatniuk kellett. Tavaly veszett nyoma a Nobel-díjas Joliot Curie szobrának a Királyhágó térről. A II. kerületi Mátyás-emléket pedig harmadszor rongálták meg.
Tömeges szoborlopás a fővárosban először 1997-ben volt. A bronznak korábban nem volt ára, így legfeljebb öt-nyolc évenként vittek el egy-egy mellszobrot. Hogy csak a jelentősebbeket említsük: Kernstock Károly mellszobrát 1990-ben emelték le a talapzatról, majd 1995-ben eltűnt Gosztonyi Alice Gyermek kutyával munkája és a Széchenyi-szobor.
A Margitszigeten 1997 őszén a magyar művészeti élet nagyjainak mellszobrai közül nyolcat loptak el. A Városmajorból a Ludas Matyit és Eugenio Espejo mellszobrát vitték el. – Míg a kisebb szobrok könnyen szállíthatók, a többmázsás bronzokhoz nyilván jármű kell. Ezért a feltételezésekkel szemben nem valószínű, hogy hajléktalanok szállítják el szatyraikban a műveket, sokkal inkább szervezett cselekményekről van szó – mondta el lapunknak korábban Szilágyi András, a Budapest Galéria köztéri szobrokért felelős osztályának vezetője.
Vannak pótolhatatlan művek, ilyen a Svábhegyről két éve ellopott Széchenyi István bronz mellszobor: Stróbl Alajos munkája az eredeti öntőminták hiányában megismételhetetlen. Persze vannak olyan típusú szobrok, így a zsánerszobrocskák, amelyeket feltehetően műgyűjtők vásárolnak meg, és nem fémtolvajok. Ilyen volt a Kis csibész a József körút és a Krúdy Gyula utca kereszteződésében – az egykori „Csirkésen”. Kis György hetvenéves bronzszobra három éve tűnt el a talapzatról, bár a tolvajok nem jutottak vele messzire: néhány lépésnyire a helyszíntől bukkantak rá.
A Budapest Galéria munkatársától megtudtuk: egy mellszobrot másfél millió forintból pótolnak. A Madách-szobor esetében a Budapest Galéria 800 ezer forintot fizetett, újraöntette a sérült részeket. Év elejére mégis karok nélkül állt a szobor.
Szoborpótlásra a Fővárosi Közgyűlés általában évi 10–12 millió forintot szán. Az 1998. évi költségvetésében például 1998–2000-ben összesen 66 millió Ft jutott felújításra, ennek a szobrok pótlása mintegy harminc százalékát emésztette fel.