Az állítólagos egyiptomi gyakorlatok 2000 szeptembere, azaz a második – jelenleg is zajló – palesztin intifáda óta célozzák ismét a zsidó állam elleni hadviselés gyakorlását. Az izraeli kormányzat a hírek szerint olyannyira fenyegetőnek érzi az egyiptomi manővereket, hogy arra kérte Washingtont, vizsgálja felül az Egyiptomnak történő fegyvereladásait, egyes magas technológiai színvonalat képező rendszereket pedig egyszerűen helyezzen tilalmi listára.
Noha az amerikai kormányzat mindig ügyelt arra, hogy a két ország felfegyverzésénél Izrael jelentős előnyben legyen, az Egyiptom által korábban használt szovjet technika lecserélése amerikaira önmagában óriási minőségi ugrást okozott a támadó- és védelmi képesség terén egyaránt. Egyiptom többek között nagyszámú F–16-ost rendszeresített, amelyek az országgal szomszédos és bizonytalanságáról híres Líbia, illetve Szudán mellett Izraellel szemben is felhasználhatók. Mindazonáltal kétséges, hogy a személyi állomány képzettsége, a fegyverzet mennyisége és minősége egyáltalán egy lapon említhető-e az ugyanerre az amerikai vadászbombázóra alapozott Izraeli Önvédeli Erők (IDF) képességeivel – mint ismeretes, az izraeli haderők jelentős győzelmeket arattak minden alkalommal, amikor háborúba keveredtek arab szomszédaikkal.
A két ország közötti feszültség korábban akkor vált kitapinthatóvá, amikor Egyiptom nemzetközi fórumokon firtatni kezdte Izrael tömegpusztító (nukleáris) fegyverprogramjait, illetve rendszeresen – bár eredmény nélkül – bírálta a palesztinokkal szembeni fellépését. A zsidó állam továbbra is tagadja, hogy nukleáris fegyverei lennének (nemzetközi megfigyelők 300-ra becsülik ezek számát, amelyeket repülőgépek és rakéták a térség bármely pontján célba juttathatnak), és azzal vágott vissza, hogy Egyiptom vegyi és biológiai fegyvereket fejleszt, illetve rendelkezik hordozóeszközökkel is.
Feltámadt a BL-győztes, óriási meccsen lett Európa új királya
