Csak rajtunk, budapestieken múlik, hogy szeretett városunk jó éve lesz-e a 2002. Most egy rövid időszakra mi leszünk a főszereplők, s az idén eldönthetjük: merre tovább.
Tizenkét évvel ezelőtt azt mondták nekünk, hogy saját kezünkbe vehetjük sorsunk alakítását. Ma már tudjuk, ez nem egészen így van. Ugyanakkor mi, választópolgárok (négyévente így hívnak bennünket) szavazatainkkal igenis befolyásolhatjuk, hogy az otthonunkat adó főváros vezetői mi helyett mivel foglalkozzanak.
Bízom abban, nem lehet büntetlenül fő kérdést csinálni abból, hogy épüljön-e négyes metró, miközben a fővárosi közlekedés egésze megoldatlan, és nem lehet a közműdíjakat emelni úgy, hogy a cserébe kapott szolgáltatások csapnivalók, és nem lehet a parkolásért még több pénzt kérni, amikor parkolni szinte lehetetlen, és nem lehet adókat kivetni, ha az adózó sem tudja, mire költik a pénzét. Nem lehet a kormány egészségügyi politikáját folyamatosan szidni, ha a városra bízott kórházak csődbe mennek, de a családtámogatási rendszer bírálata is hamisan hangzik, ha a város vezetői – ötlet híján – csak választási lózungokkal hozakodnak elő. Utóbbira példa a brit miniszterelnöktől „lopott” bébikötvény-javaslat, amelyből természetesen semmi sem lett.
Bevallom: 1990-ben engem is meggyőzött a plakát, Demszkyt, a tettek emberét a városházára! Most már azt mondom: elég volt! A fő kérdés sajnos ma már az, hogy visszafordíthatók-e a negatív folyamatok, és lehet-e Budapestből élhető települést, ha úgy tetszik, világvárost csinálni. A tengerentúlról érkező hírek szerint például New Yorkban is valami ilyesmivel próbálkoznak az ottani vezetők, s ahogy hallom – a szeptemberi nagy tragédia ellenére – nem is sikertelenül. Pedig ott a balliberális sajtó szerint „nem haladó erők”, hanem úgymond a konzervatívok vannak hatalmon.
A jelenlegi budapesti helyzetről nekem, a harmincon túli és negyvenen inneni nemzedék tagjaként egy rock and roll szám átköltött változata jut eszembe: „Mondd, miért hagytuk, hogy így legyen, / van, aki hagyta, van, aki nem. / Túl messze ment a szamizdat-srác, / hiába mondták neki, nana, vigyázz!”
Igen, a cenzúrára gondolok. Arra, amelyet a múlt év végén maga a főpolgármester követett el egy koncert betiltásával. Megfordult a világ, ez már minden demokratának sok. Jól emlékszem, a Demszky Gábor által is terjesztett Beszélő 1987 júniusában azt írta, hogy Kádárnak mennie kell.
Én 2002 elején azt mondom: Demszkynek mennie kell.
Jó évet, Budapest!
origo.hu
Orbán Viktor: Kezdünk
