Két orosz tudós, Pjotr Ivanovics Keppen és Alekszej Szergejevics Berezin 1822-ben Pest-Budán vendégeskedett. Előbbi naplót vezetett, melyből Tardy Lajos történész közölt néhány részletet.
Vendégül látta őket Horvát István egyetemi tanár, a délibábos nyelvészkedés utolérhetetlen bajnoka. Ő volt az, aki a parthusok nevét „pártosnak”, a Boszporuszt „Vasporosnak”, Madridot „Magyar rétnek”, Stockholmot „Istók-halmának” értelmezte. A nagy görög tudós, Arisztotelesz neve pedig szerinte eredetileg „Harisnyás Tót Illés” volt. A derék Keppen, aki nem ismeri nyelvünket, sok csacskaságot elhisz és leír Horvát nyelvészeti badarságai közül.
A furcsa nyelvtörténeti lecke után megtekintik a vendégek a várost. A gellérthegyi csillagvizsgálóból körülnézve írja Keppen: „Az innen feltáruló panoráma egyike a legszebbeknek a világon. Budát és Pestet, a köztük fenségesen hömpölygő Dunával egy pillantással át lehet ölelni, és mindenki azt állítja, csak festményeken láthat szebbet.”
Kilátogatnak Ürömre is, ahol felkeresik József nádor orosz feleségének, Anna Pavlovna hercegnőnek a síremlékét. Ezután könyvtárakat, könyvesboltokat, ásványtani és numizmatikai gyűjteményeket vesznek sorra. De felkeresik még Aquincumot is, és Keppen szép sorokkal írja le a nevezetes óbudai zsinagógát: „Architektúrája egyszerű és mégis fenséges. Bár minél jobban hasonlítanának a templomok ehhez a zsinagógához. Egyedül egy hollandiai zsidó templom múlja felül az óbudait… ” Ezután meglátogatják a Margitszigetet és Döbrentei Gábornál vendégeskednek, aki Pest-Buda múltjáról beszél nekik…
Az orosz krónikás meglepő érdeklődést tanúsít a pesti éjszakai élet iránt. Bár azt állítja, értesülései társától, Berezintől származnak. „Menjen csak ki az ember este tíz órakor vagy később az utcára. Újból és újból suttogó hangok állítják meg: „Miért siet annyira? Jöjjön velem! Nincs hozzá kedve? ” Ha folytatja útját, egy lámpást tartó fiú lép hozzá, és engedélyt kér arra, hogy kalauzául szegődjön: „Ismerek egy gyönyörű, egészséges és üde tizenöt éves kislányt, aki nem kíván az utcán csatangolni!” – hozza tudomásunkra. Ezeket a leányokat néhány öregasszony tartja, és hogy jövedelmüket növeljék, gyakran megosztják velük szobájukat, melyet csak akkor hagynak el, ha a fiú odavezette a vendéget…”
Majd így folytatja: „Rendkívül sok pincelebuj van Pesten. Ha valaki kíváncsiságból meg akar nézni egy ilyet, föld alatti birodalomba kell leszállnia, melynek bejáratánál ott áll őrt egy bajadér, mosolyog, nevet – és hívogatóan mutat lefelé. Lent pedig a legalja feslett nők egy képviselője lép önhöz, tapogatja, tulajdonképpen tetszeni igyekszik és felizgatni a belépőt, inkább tán úgy mondhatnánk: cellába invitálja. Ön pedig jól vigyázzon a zsebére, és ne sajnáljon odaadni egy forintot, hogy megváltsa magát ettől a testi és erkölcsi gyötrelemtől.”
Továbbá: „Pesten működik egy tiszteletre méltó dáma, aki maga vigyáz a kékvérűek szexuális életére, vagyis akinél a napnak csaknem minden szakában lehet leánykákat találni – Keppen a Burgers-Tochter szót használja rájuk –, akiknek egészségét ellenőrzi, és akiket ő maga mutat be minden egyes gavallérnak… ”
Ezután a tarifákat veszi sorra: a szolgáltatások ára tíz és huszonöt forint között mozog.
Keppen végül erkölcsprédikációba kezd. A pesti feslettséggel szembeállítja Buda példamutató erkölcseit: „Ott a lakosság jámborabb, és nem kicsapongó!” Leírásaiból viszont a mai olvasó arra következtet, ő inkább a pesti éjszakákkal ismerkedett közelről és nem a „jámbor” budaiakkal.
origo.hu
Valóra vált minden szülő rémálma Békéscsabán
