A kedvezménytörvény végrehajtása a legnagyobb határon túli magyar közösség szintjén részben a szinte kétmilliós lélekszám miatt bizonyul nehéz feladatnak, részben pedig azért, mert a román és a magyar kormányfő csak nemrég írta alá azt az egyetértési nyilatkozatot, amely Erdélyben is akadálymentessé teszi az alkalmazást.
Székely István, a kolozsvári székhelyű Központi Információs Iroda vezetője tegnap azt nyilatkozta lapunknak, hogy a területi irodák már közel állnak a tevékenység megkezdéséhez, és a technikai feltételek kialakításának folyamata is a végéhez közeledik. Annak érdekében, hogy a magyar igazolványért folyamodók saját lakhelyükhöz minél közelebb intézhessék el kérelmi ügyüket, a magyarok által nagy számban lakott romániai megyékben községi szinten is lesznek majd helyiségek az érintettek, illetve a területi irodák főállású alkalmazottai számára. A rendszer technikai feltételeinek kialakítása is hamarosan befejeződik, és Székely István véleménye szerint január 15-e után az egész információs hálózat működőképes lesz.
Szövetség a Közös Célokért a neve annak a polgári társulásnak, amelyet a Magyar Koalíció Pártja, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok, illetve Szülők Szövetsége, a Csemadok és a Cserkészszövetség hozott létre, s amely magára vállalta, hogy segít az ügyintézésben azoknak a felvidéki magyaroknak, akik élni kívánnak a határon túli magyarokról szóló kedvezménytörvény adta lehetőségekkel, s magyar igazolványt igényelnek. A társulás elnöke, Mézes Rudolf lapunknak nyilatkozva elmondta: hatalmas az érdeklődés a magyar igazolványok iránt, előzetes felmérések szerint a szlovákiai magyarság mintegy nyolcvan százaléka kívánja kiváltani a dokumentumot, egyelőre azonban nehézségekbe ütközik az ügyintézés.
A szövetség csak december második felében kezdte el működését, ezért a tervezett tizenegy irodájából egyelőre egy sem működik. A kiszemelt épületekben, illetve irodákban még csak most zajlanak azok az átalakítási munkálatok, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az irodák biztonságosak legyenek, s az összegyűjtott dokumentumokhoz illetéktelenek ne férhessenek hozzá. Mézes szerint a késlekedésnek nincsenek politikai okai. Erről tanúskodik az is, hogy január másodikától Pozsonyban és Kassán a hazánk konzulátusain kialakított irodákban már több százan kitöltötték a magyar igazolvány kiadásához szükséges kérvényt, mindkét helyen incidensek és fennakadások nélkül zajlik a munka. A szlovák politikai körök egyelőre nem kommentálják az eseményeket. Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár a sajtóirodával mindössze annyit közölt, hogy „szakértői szinten rövidesen folytatódnak a tárgyalások” Szlovákia és Magyarország között. Arról, hogy mikorra várható a végső megállapodás, s annak mit kellene tartalmaznia, nem kívánt nyilatkozni az államtitkár.
A különböző közvélemény-kutatások azt bizonyították, hogy a határon túli magyarok közül a vajdaságiak várták leginkább a státustörvény alkalmazását. Ez derült ki az újévi ünnepek utáni első munkanapon is, amikor sokan felkeresték az önkormányzatokat és a pártokat azzal a szándékkal, hogy kérjék a magyar igazolványt. Az első napon azonban nem nagy sikerrel jártak, ugyanis a Vajdaságban tervezett hat ajánlóiroda közül csak az újvidéki kezdte meg működését tájékoztató jelleggel, és űrlapokat ott is csak a jövő hétfőre ígértek. Ugyancsak aznap kezdi meg munkáját a szabadkai, a becskereki és a zentai ajánlóiroda is, viszont a teljes felszereltséget csak a hónap közepe táján érik el. Továbbra is teljes a bizonytalanság a zombori és a temerini iroda sorsa körül, amihez minden bizonnyal nagymértékben hozzájárul az a tény: a vajdasági ajánló szervezetben nem képviselteti magát mindegyik itteni politikai párt. Kasza József, a VMSZ elnöke is utalt egyik újévi interjújában erre a megosztottságra és ezért a magyar kormányt tette felelőssé, azt állítva, a budapesti kormány segíti a VMDP-t egy párhuzamos ajánló szervezet létrehozásában. Az idei első munkanapon nem jártak nagyobb szerencsével azok a vajdasági magyarok sem, akik a szabadkai főkonzulátuson szerettek volna érdeklődni a magyar igazolvány felől, ott ugyanis a hónap közepéig szabadság miatt nincs ügyfélfogadás.
Megérkeztek Kárpátaljára is a magyar igazolványok kiadásához szükséges igénylőlapok, amelyeket már el is juttattak a megye magyarlakta, mintegy száz településére. Szakács Zoltán ungvári magyar főkonzul tájékoztatási szerint az űrlapok terjesztését és kitöltését az erre a feladatra felkészített több mint száz ügyintéző a mai napon kezdi meg.
Az adatlapok kitöltésével öszszefüggő tennivalók koordinálására létrehozandó konzultatív tanács központi irodáját Munkácson nyitották meg, de mivel a megyébe még nem érkeztek azok a számítógépek, amelyekkel a magyar igazolvány és a hozzátartozói magyar igazolvány igényléséhez szükséges kérelmeket fogják feldolgozni, úgy azok kezelését ideiglenesen Ungváron, a magyar főkonzulátuson fogják végezni. A többletmunka, hangsúlyozta Szakács Zoltán, semmiféle fennakadást nem fog okozni, mivel munkatársai felkészültek a megnövekedett feladatok ellátására.
Érzelmi jelentőség. A vajdasági magyarság nem fog terhet jelenteni a magyar munkaerőpiacra, mivel a délvidéki magyarok jobbára a kedvezménytörvény által kínált utazási, oktatási és kulturális kedvezményeket kívánják igénybe venni. Az 1991-es népszámlálás szerint a Vajdaságban 341 ezer magyar élt, demográfiai becslések szerint a milosevicsi időkben számuk 280–285 ezerre fogyatkozott. Várhatóan 80–100 ezer vajdasági magyar fogja kérni a magyar igazolványt, legalább is az első időkben. Dudás Károly szerint a Vajdaságban tartott lakossági fórumokon azt tapasztalták, hogy szinte senki sem a munkavállalás miatt kívánja megszerezni a magyar igazolványt. A délvidékiek számára a dokumentumnak elsősorban érzelmi vonzata van, a magyar nemzethez való tartozást jelenti számukra. (MTI)
Helyreállt a kőolajszállítás Magyarország felé a Barátság vezetéken
