Különleges szállítmány

A Toyota Yaris Verso-ból minimális változtatásokkal létrehozott városi áruszállító, a Verso Van a haszongépjárművek öszvér-kategóriájának egyik legharmonikusabb példánya. A méretes rakteret ugyanis a mini egyterű formáját kihasználva, otromba puttony ráépítése nélkül sikerült megvalósítani, ráadásul az arányos formák személyautós jellemzőkkel és egy hipermodern motorral társulnak.

A Yaris Verso másfél évvel ezelőtti megjelenésekor sokakat meghökkentett Európában szokatlan építésmódjával. Hasáb alakú karosszériája (az autó magassága egy centiméter híján megegyezik a szélességével) páratlanul tágassá, ugyanakkor zömökké teszi a négy méternél is rövidebb autót, amely így valamivel kevésbé imádnivaló, ugyanakkor jóval praktikusabb és izgalmasabb, mint kistestvére.
A Yaris Verso arányait tekintve kicsit olyan, mintha timsóban fele méretűre zsugorítottak volna egy Hiace kisbuszt – és ez a haszonjárművé alakított változatnak nagyon is előnyére válik. A raktér ugyanis szabályos alakú, és a „civil” Verso csomagterének maximális két köbméteres térfogata (sőt, valamivel még több is) itt mindenféle üléshajtogatás nélkül rendelkezésre áll. Az oldalfalakat puha és vastag műanyag panelekkel borították, amelyek meglepő hatékonysággal csillapítják az ilyen autóknál megszokott dübörgést. Az oldalra nyíló hátsó ajtó előtt a rakomány rögzítésére szolgáló fülek találhatók, és a padló gumiborítása is elveszi a csomagok kedvét a csúszkálástól. A raktér az utas oldalán az ablaktalan hátsó ajtón keresztül is megközelíthető, és bár egy négyszögletes nyílás – vagy pláne egy tolóajtó – bizonyára még praktikusabb lenne, így is könnyedén befért rajta egy 17 collos monitor doboza – ugyan a teszt során sem mosógép, sem hűtőszekrény nem volt a közelben, feltételezhető, hogy azokkal sem vallott volna szégyent a Verso Van.
Látszólag a túloldalról is megközelíthető a raktér, a sofőr oldalán azonban csak vakajtó díszeleg – amellett, hogy így esztétikusabb az autó, nyilván a gyártási költséget is nagyban csökkenti ez a megoldás. Az ár alacsonyan tartása egyébként is szemmel láthatólag fontos tényező volt a Verso Van fejlesztése során: a személyautóéval azonos utastér felszereltsége a legszükségesebbekre szorítkozik. Ez rendben is van, hiszen a kis Toyota munkaeszköz. Kellemetlenebb azonban, hogy a tesztautóban az ülés magasságát sem lehetett szabályozni, a csomagteret elválasztó rács miatt pedig a háttámla sem dönthető hátra kellő mértékben. Ennek ellenére, ha egyszer megtaláljuk a beállítást, több száz kilométeres úton sem kényelmetlen az üléshelyzet. A magas építésnek köszönhetően a forgalom remekül átlátható, a szervokormány pedig egyformán partner a lassú manőverezésben és az autópályán történő haladásban.
A nagy sebességű stabilitás nem pusztán elméleti kérdés a Verso Van esetében: az 1,3 literes VVT-i motor vidáman mozgatja a kasztnit, a félig megpakolt autónál hajszálpontosan 160-nál állt meg a kilométeróra mutatója. Jobb azonban betartani a sebességkorlátozásokat: míg 130 alatt az autó beéri alig 7 liter üzemanyaggal, e fölött ugrásszerűen megnő a 86 lóerős motor fogyasztása.