Levelek Pestről és Budáról

Reicher Péter (Budapest): A lakosok örömére a Magyar Nemzet Pest-Buda melléklete intenzíven foglalkozik a Bartók Béla út tervezett felújítási munkáival. Január 2-i számukban éppen az engedélyezéssel kapcsolatos fellebbezésről szólt egy hír. Az itt élők már hónapokkal ezelőtt megfogalmazták kérésüket, hogy a felújítás ne eredményezze a parkolóhelyek számának 60 százalékkal való csökkentését. Röviden: a főváros a kezelője a Bartók Béla útnak. Az illetékesek esztétikai megfontolások előtérbe helyezésével tervezik a felújítást, a parkolóhelyek számának drasztikus csökkentése árán. Az önkormányzatnak nincs pénze parkolókat építeni, ezért a lakosok joggal félnek a Karinthy Frigyes úton már kialakult helyzet ismeretében, hogy a felújított szakaszon az autósok a zsúfolt mellékutcákban kénytelenek drágán parkolni. Eddig figyelmen kívül hagyták javaslatainkat, pedig aláírásukkal ötvenen igazolták egyetértésüket a kezdeményezéssel. Igen egyszerű kompromiszszumot javaslunk: ott, ahol ez lehetséges, és hosszú szakaszokon megvalósítható, 45 fokos parkolási rendszer kialakítását szorgalmazzuk a fák közötti egysoros-párhuzamos várakozás helyett.
*
Sisa József (Budapest): Szomorúan és meglepve olvastam a január 8-i szám Pest-Buda mellékletében Gazsó Rita Szkalnitzky Antalról szóló, Európai iskolában tanult az Akadémia tervezője című cikkét. Nem azért, mert adatait és gondolatait jórészt az én monográfiámból vette (Sisa József: Szkalnitzky Antal – Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994), és – végül is szerencsére – nem utalt a munkámra. Hanem azért, mert a címmel ellentétben Szkalnitzky nem az Akadémia tervezője, és a cikkben leírtakkal szemben nem nyerte el az első díjat a palotára kiírt tervpályázaton. Az építész valóban beadott tervet, de pályázaton kívül. Az Akadémia palotája végül August Stüler berlini építész terve szerint valósult meg, Szkalnitzky – mint Stüler egykori tanítványa és pesti képviselője – a kivitelezésért felelős egyik építész volt. Ezt elég részletesen leírtam a könyvemben.
*
Spányi Balázs építészmérnök (Budapest): Évtizedek óta a Magyar Nemzet olvasója vagyok, mivel mértékadónak érzem szellemiségét és politikai irányvonalát. Éppen ezért elszomorít, hogy az utóbbi időben több pontatlan, téves állítás jelenik meg, amit az olvasói helyreigazítások is igazolnak. Korábban a Jókai-villáról írt cikkhez közölt fénykép az azzal szemben álló házat mutatta. A milliók és a milliárdok gyakran felcserélődnek. A grafikusok pontos dimenziói és a százalékok bázisának megadásai körül sincs mindig minden rendben. Január 8-án Gazsó Rita emlékezik meg Szkalintzky Antalról. Tévesen tulajdonította neki az MTA épületének tervezését, és nem ezért kapta akadémiai tagságát. A tervpályázatot nem ő, hanem August Stüler német építész nyerte meg, és az Akadémia is az ő – Stüler – tervei szerint készült. Szkalintzky később részt vett az építkezés vezetésében úgy is mint Stüler egykori tanítványa. Akadémiai tagságát a debreceni színház tervezéséért kapta (lásd Genton: Magyarország szépművészeti emlékei. Művészeti Lexikon).
*
Virágh Dénes (Budapest): Általában örömmel és érdeklődéssel olvasom a Magyar Nemzet Pest-Buda című mellékletét, azonban szilveszteri számukban Szepesi Attila írása fejcsóválásra késztetett. Megemlékezik ugyanis („Farsangi maskarák közt a pesti bálházban”) a peleskei nótáriusnak, Gvadányi József elbeszélő költeménye hősének budai utazásáról és arról is, hogy „elmegy a pesti bálházba, a Hét Kurfürst (Hét Koronaherceg) fogadóba”. Itt a baj. A koronaherceg szó ugyanis nem a Kurfürst, hanem a Kronprinc erőltetett fordítása, magyarul trónörökös. A Hét Trónörökös – értelmetlen, hiszen a megüresedő trónnak nem lehet hét jogos várományosa. A Kurfürst nem is az, hanem választó fejedelem. A trónt nem örökli, hanem együttesen ők heten választják (illetve még Gvadányi korában is ők választották) meg, nem feltétlenül maguk közül, a német-római császárt. Ez a középkor óta így volt. A hétből három egyházi méltóság volt (a mainzi, a kölni és a trieri érsek), a többi négy világi fejedelem (cseh király, szász herceg, a rajnai „palotagróf” és a brandenburgi őrgróf). Ezek közül egyesek elnevezése az idők folyamán változhatott, például a brandenburgi őrgróf porosz fejedelem lett, később – bár addigra a Német-római Birodalom megszűnt – porosz király.
*
Dobai Miklós (A Horthy Miklós Történelmi Társaság budapesti tagozatának elnöke): Hálásan köszönöm legutóbbi, a Cholnoky családdal foglalkozó levelem közlését. A gesztus bizonyítja, hogy nem értette félre a kritikai élt sem nélkülöző írásomat, s azt a jobbító szándék jeleként értékelte. A december 31-i Magyar Nemzetben a Szeleczky Zitával foglalkozó írás szól arról, hogy az ő kezdeményezésére jött létre 1951-ben Argentínában a Magyar Nemzeti Színház, amelynek Tragédia-előadásán Évát Szeleczky Zita, Ádámot pedig Permetey Kornél játszotta. Szeretném tudatni, hogy vitéz Permetey Kornél barátom mindenképpen megérdemelné, hogy a Magyar Nemzet legalább egy interjú erejéig megkeresse őt, mint a nagy idők tanúját. És még egy adalék az Argentínában és általában Dél-Amerikában lévő magyar emigránsok közt zajló, pezsgő kulturális élethez: nemrég kaptam vitéz Ladányi Domonkos úrtól egy levelet és fényképeket, amelyek az Argentínában és Chilében zajló kulturális életről tanúskodnak és a vitéz nagybányai Horthy Miklós által alapított vitézi rend ottani továbbélését mutatják be.