Az eseményen részt vett többek között a magyarországi olasz nagykövet is. Guido Romanelli a fegyverletételt ellenőrző bizottság olasz missziójának vezetője volt. A Tanácsköztársaság leverésére irányuló, 1919. júniusi fegyveres felkelés után a résztvevők közül a csepeli szocdem munkások polgári ruhát öltöttek, a flottilla francia védnökség alá helyezte magát, csupán a Ludovika hallgatói nem tudtak elmenekülni. Őket az Oktogon lámpavasaira szerették volna felakasztani, pusztán elrettentő jelleggel – mondta lapunknak Berek Lajos ezredes, a főiskolai kar főigazgatója. Romanelli erőteljesen közbelépett, a Kun Bélával történt többszöri diplomáciai jegyzékváltás után végül is sikerült ezt megakadályoznia.
A főváros polgárai nagy tisztelettel bántak az olasz ezredessel, 1922 novemberében, budapesti látogatása alkalmával névre szóló díszkardot adományoztak neki – emelte ki a főigazgató. Utcát neveztek el róla, és két szobrot is kapott. Ebből az egyiket a második világháború után beolvasztották. A másik, Stróbl Alajos szobrászművész alkotása, ma is megtalálható a Nemzeti Galériában. Ennek másolatát készítették most el, és helyezték el a főiskolai kar aulájában. Az újraöntés költségeit teljes egészében az olaszországi ’56-os magyarok Romanelli-emlékbizottsága állta. Berek Lajos azt is elrendelte: ezentúl a tanév utolsó napján az első évfolyam katonai tiszteletadás mellett koszorúzza meg a szobrot.
Trump béketárgyalást készít elő Zelenszkij és Putyin között
