Nem normális, aki repülőgépre száll kábítószerrel. Magáncélra kevés drogot át lehet így csempészni, például cipőtalpon, de nem éri meg – magyarázta lapunknak az éjszakai élet egyik alakja, aki tud egyet s mást mondani a témáról. Szerinte a legtöbb magyar drogfutár Hollandiából hozza be az „anyagot”, és leginkább marihuánát csempésznek be az országba. A nyereségük mindössze két-háromszázezer forint. Általában úgy dolgoznak, hogy a vonaton elrejtenek egy csomagot, majd amikor megérkeznek Budapestre, csak akkor szedik elő. Ha időközben a vámosok vagy a rendőrök felfedeznék a drogot tartalmazó dobozt, akkor nem jelentkezik a gazdája. Ezek a fiatalok legtöbben nem a maffia emberei, hanem kis bűnbandák tagjai, akik később zárt körben „terítik az anyagot”. Informátorunk állította, hogy ilyen technikával még egyetlen drogfutár sem bukott le. Ennek azonban ellentmond egy magyar nő esete, akit tavaly szeptemberben tartóztattak le: a felső-ausztriai bűnügyi rendőrség nyomozói a Brüsszelből Linzbe tartó vonaton találtak egy gazdátlan táskát. A pályaudvaron figyelték a leszállókat, hogy ki viszi magával a gyanús poggyászt. A nő ugyan megkérte egy útitársát, hogy vigye a nehéz csomagot, de amikor a rendőrök megállították, bevallotta, hogy a drogok nagy részét megbízásból szállította, és a szállítmányt Amszterdamban vásárolta. A táskában marihuánát, hasist, valamint methadon- és Extasy tablettákat találtak.
Informátorunk úgy tapasztalta, hogy a drogtörvény szigorítása után – amely szerint már a fogyasztót is büntetik – a kisebb bandák abbahagyták a „dílerkedést”, sőt többen már teljesen leszoktak az „anyagról”. Szerinte egyébként a drogfutárok mindannyian középiskolát végeztek, és megfelelő anyagi körülmények között élnek.
Hogyan lesznek ezek a jól szituált gyerekek drogfogyasztók, majd kereskedők? A történet a legtöbb esetben szinte unalomig ismert: a kisstílű „átlagfutár” először középiskolában hétvégenként füves cigit szív, majd az otthoni telken saját használatra termeszt marihuánát. Olyan érvekkel győzködi magát, hogy a marihuána veszélytelenebb az alkoholnál, és nem lesz tőle másnapos. Később elutazik a „szabad” országba: Hollandiába. Irigykedve nézi Amszterdamban a különböző minőségű, szabadon megvásárolható hasisból és marihuánából csavart „spanglikat”, valamint az ezekkel az anyagokkal készített süteményeket. Ismét meggyőző érvnek találja, hogy ha van olyan ország, amely legalizálja ezt a szert, akkor nem lehet túl ártalmas. Emlegeti azokat az ázsiai országokat, ahol füvezni szabad, és az italozás tilos. Majd egyre nagyobb adagokban kezd csempészni Hollandiából az országba marihuánát. Később rájön, hogy az így keresett pénzből fenn tudja magát tartani, és minden este elmehet barátaival „pörögni”. A folytatás azonban egyre rémisztőbb. Aki időközben ki tud szállni, még újrakezdheti az életét, aki nem, az előbb-utóbb kipróbálja a keményebb drogokat is, és talán az ezekkel való kereskedelmet is.
„Táncoslánynak szexmentes munkára jelentkeztél és most bajba kerültél? Hívd ezt a számot!” – hirdeti az osztrák határon egy két éve elhelyezett plakát. Nem tudni, hányan írták fel azóta a megadott telefonszámot, de valószínűleg nem egyedi esetek miatt került ki a hirdetmény a határra. Sokan bedőlnek az olyan ajánlatoknak – főként, ha ismerős ígér –, melyek azzal kecsegtetnek, hogy irreálisan nagy összeget lehet keresni csekély munkával. A Dél-Amerikában letartóztatott magyar drogfutárok sokszor kétmillió forintért, egyhetes egzotikus utazásért vállalták a rendkívül kockázatos és súlyos büntetéssel járó kábítószer-csempészetet. Magyarország caracasi tiszteletbeli főkonzulja, Fenjves János elkeseredetten ismertette lapunkkal az utóbbi idők szomorú statisztikáit: Az elmúlt két évben tíz magyart tartóztattak le Venezuelában ilyen bűncselekményért. Az elkövetők 21 és 28 év közötti, középosztálybeli fiúk vagy lányok, akik a dél-afrikai vagy líbiai megbízóikra hallgatva, letartóztatásuk után várták az általuk beígért segítséget. A megbízóknak azonban a tettenérés után nyomuk veszett, és egyáltalán nem foglalkoztak az átvert magyar fiatalokkal. Az utazás előtt ugyanis a megbízók megígérték nekik, hogy amennyiben rendőrkézre kerülnek, pár napon belül hazatérhetnek, hiszen a legjobb ügyvédek védik majd őket. Segítséget azonban csak a főkonzultól kaphatnak, aki maga utazik tolmácsolni a tárgyalásokra, és az emigráns magyarokkal együtt próbál segíteni a börtönbe zárt, meggondolatlan magyar fiataloknak. A fogházakban mindenért fizetni kell: a matracért, a pokrócért, a darabka szappanért és a gyógyszerért is. Persze ha valakinek van pénze, illegálisan még mobiltelefont is beszerezhet. A rabok egyébként szabadon járkálhatnak házon belül, nyilvános telefon áll a rendelkezésükre, és a konzuli látogatásokat is engedélyezik. A körülmények nem embertelenek: kapnak ételt, olykor még munkát is vállalhatnak. Mindez azonban nem óvja meg őket a legnagyobb veszélytől, a gyakori börtönlázadásoktól. Kevesebb mint egy hónapja az egyik börtönben – ahol szerencsére nem volt magyar rab – a fogvatartottak lövöldözni kezdtek egymásra, a lázadásban tizenegyen meghaltak. A börtönök általában túlzsúfoltak, és egy helyen alszanak az írástudatlan gyilkosok a többi, kisebb bűncselekményért fülön csípett rabokkal. Így a fogvatartottaknak védelmi pénzt kell fizetniük a helyi vezérnek, hogy megóvhassák az életüket. A magyar államnak viszont nincs pénze ezeknek a fiataloknak a támogatására, így ha otthonról nem kapnak pénzt, ezek a költségek az emigráns magyarokra, de leginkább a tiszteletbeli főkonzulra szakadnak. Látogatják, anyagilag támogatják a magyar rabokat, könyveket visznek nekik, és megpróbálják az aránylag békésebb fogházakban elhelyeztetni őket.
– Ezek a fiatalok kalandvágyból követték el ezt a bűncselekményt. Nem tudatosították magukban, hogy nagy esélyük van arra: tíz éven át egy ismeretlen ország börtönében fogják tölteni a fiatalkorukat – magyarázta Fenjves János. Eddig egy magyart ítéltek el jogerősen, négyen az ítéletre várnak, négyet felmentettek. Információink szerint az elkövetőket általában párban fogták el – egy fiú, egy lány –, amennyiben az egyikük magára vállalta a bűncselekményt, úgy a másikukat elengedték. Általában a fiúk vállalták a büntetést, de az egyik esetben, amikor ráadásul a lány terhes volt, a fiú a nagyobb büntetéstől való félelmében megszökött. Az asszonynak Budapesten maradt a másik gyermeke, és már csak három hónap van hátra a baba megszületéséig. A magyar drogfutárok egyike egy éve belehalt „vállalkozásába”, ugyanis a kábítószerrel töltött óvszer kilyukadt a gyomrában.
– Nem tudom felfogni, hogy miért teszik ezt. Ha tíz évig dolgoznának, még a legalacsonyabb bérből is több mint kétmillió forint jönne össze – utal a konzul a várható hosszú börtönbüntetésre.
A drogfutárok történetéről annyit lehet tudni, hogy rendszerint szórakozóhelyen ismerkedtek meg a megbízóikkal. Általában Spanyolország vagy Olaszország érintésével érkeztek Dél-Amerikába, voltak, akiket azzal zsaroltak, hogy csak akkor kapnak visszafelé repülőjegyet, ha elvégzik a megbízást. Az elkövetők 350 gramm és négy kilogramm közötti mennyiségben szállítottak kokaint. Egyikük, aki dupla fenekű bőrönddel próbálkozott, azzal magyarázta tettét, hogy itt kapta a bőröndöt, és nem tudta, hogy kábítószert rejtettek el benne. Mások a cipőjükben, melltartójukban dugták el a drogot, egyesek nem riadtak vissza attól sem, hogy lenyeljék vagy a hüvelyükbe rejtsék a kábítószert. A magyar drogfutárok családtagjaiban általában nem tudatosult, hogy milyen komoly bűncselekményt követett el hozzátartozójuk, és értetlenkedve sóhajtoznak: „szegény ártatlan gyermek mit szenvedhet valahol Dél-Amerikában”.
Rózsa Tamás, Magyarország brazíliai nagykövete kérdésünkre arról tájékoztatott, hogy náluk három magyar drogfutárt fogtak el. Bár elvi lehetőség van arra, hogy az elítélt Magyarországon töltse le börtönbüntetését, a gyakorlatban ilyen még nem fordult elő: a két ország között még nincs egyezmény erre vonatkozóan. Másrészről, ha valakit felmentenek, vagy engedélyeznék számára a magyar fogházban letölthető börtönbüntetést, ki térítené meg a több mint ezer dollárba kerülő repülőjegy árát?
A magyar rendőrség egyik magyar napilapban megjelent, tavaly év végi jelentéséből kiderült, hogy a szervezett bűnözés elleni törvény hatálybalépése óta csökkent a szervezett bűnözés élettere hazánkban. Tavaly 72 aktívan működő csoportról tesznek említést, amely biztató a három évvel ezelőtti, száz feletti számhoz képest. A drogkereskedelemből csaknem mindegyik bandának származik bevétele. A jelentés megjegyzi: „Aggasztóan nő a magyar drogfutár-kiajánlások száma. Magyarországon élő fekete-afrikaiak Európa számos országába közvetítenek csempészeket.”
Egy Reuters által ismertetett tanulmány szerint hazánk fontos elosztóhelye az Európába tartó kábítószer-kereskedelemnek. A drogkereskedelmi útvonal ellenőrzéséért a koszovói albán és az orosz maffia harcol országunkban. A heroint Ázsiából, Törökországon át, majd Jugoszlávián keresztül juttatják el Budapestre és Békéscsabára. Innen Ausztrián vagy Szlovákián keresztül viszik Németországba. A második útvonal Románián keresztül vezet Magyarországra, majd Hollandiába és Belgiumba. Az egyik horvát televízió tavaly év végén megerősítette ezeket az információkat. Állítása szerint a kábítószer-csempészet három legfőbb balkáni útvonala közül kettő Magyarországon keresztül vezet. Az útvonalak megegyeznek az említettekkel, de a televízió megemlíti, hogy Magyarország után többször Horvátországot érintve kerül Szlovéniába az anyag. A harmadik balkáni útvonal Magyarországot kikerüli, iránya Törökország, Görögország, Macedónia, Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia, majd a nyugati országok. Ezek a kábítószer-maffiák azonban nem bízzák „piti” magyar drogfutárokra a csempészetet, hanem kamionokkal szállítják az „árut”.
A magyar határon elfogott drogcsempészekre sem vár „rózsás jövő”. Az is előfordult, hogy a csempész félmillió forintot ajánlott fel a magyar vámosoknak, ha elnézik tettét, de ezzel az ajánlattal csak azt érte el, hogy a drogcsempészésen felül még vesztegetésért is beperelték. Egy bolgár állampolgárt pedig tavaly ítéltek el hét év fegyházra, aki majdnem 18 kilogramm heroint akart hazánkba csempészni. A bolgár férfit 1999 decemberében fogták el Röszkénél, a gépkocsija kettős falú gáztartályába rejtette el a kábítószert. Az említett mennyiség ötszöröse a magyar drogfutároknál talált kábítószeradagnak, tehát ebből a szempontból enyhébb a büntetés hazánkban, mint Dél-Amerikában. Vannak azonban olyan országok – például Kína –, ahol még halálbüntetést is kiszabtak ilyen jellegű vétségért.
Ukrajna
Újabb döbbenetes felvételek kerültek elő a kényszersorozásról + videó
