Nem lehetnek bújtatott figurák a rádióban

A közszolgálati média évek óta tőkehiányosan működik, ma már jóformán az alapvető kötelezettségeit sem tudja teljesíteni – jelentette ki Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke. Az intézmény vezetőjével készített interjúnk idején még javában folyt az elektronikus sajtó vezető újságíróinak átvilágítása. Az eljáró bíróság összesen 44 újságírót tartott ügynöki múlttal terheltnek. Kondor Katalin leszögezte: jobb, ha magától megy el a rádióból az, aki fennakadt a rostán. A Magyar Rádió hallgatottsága számottevően nem emelkedett az elmúlt hónapokban – ismerte el az elnök, ám, mint fogalmazott, nem él a hallgatottsági mutatók bűvöletében, hiszen „ebben a világban minden az olcsóság, a bóvli felé mutat”.

Kondor Katalin
1946. október 27-én született Debrecenben, ott is érettségizett.
1971-ben a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Kereskedelmi Karán diplomázott, majd egy évig nemzetközi szerződéskötő volt. Már eközben külsősként tevékenykedett a Magyar
Rádióban.
1972-től a Magyar Rádió belső munkatársa, azóta megszakítás nélkül ott dolgozik.
1974-től 1975-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége újságíró iskolájában tanult.
Több évig az azóta már megszűnt Tömegkommunikációs Kutatóintézet igazgatójának tanácsadója volt. Műsorkészítési, tömegkommunikációs viselkedéselméletet és -gyakorlatot oktatott számos rádiós tanfolyamon és egyetemeken.
1991-től a Kossuth Rádió adófőszerkesztője volt.
2001-ben a Magyar Rádió elnökévé választották.

Megválasztásakor a Magyar Nemzetnek adott interjújában a legfőbb feladatának a három adó profiltisztítását nevezte. Emelkedett-e az adók hallgatottsága azóta?
– Számottevően nem, de azért tapasztaltunk emelkedést. A Kossuth adó hallgatottsága például néhány tized százalékkal növekedett a 18–29 évesek körében. Amikor ilyen munkába kezd az ember, a kis eredménynek is örülni kell. Én egyébként nem nagyon élek a hallgatottsági mutatók bűvöletében. Azt gondolom, hogy belülről az ember pontosan tudja, mi az, amit meg akar valósítani. Ebben a világban, amikor minden az olcsóság, az értéktelenség, a bóvli felé mutat, nem hiszem, hogy három hónap munkájával el lehet érni a hallgatottsági mutatók számottevő javulását.
– Azt is mondta, hogy egy ésszerű műsorstruktúra kialakításáig nem kíván foglalkozni létszámleépítéssel. Mi igaz abból, hogy az idén viszont már ötszáz fős leépítést tervez a rádióvezetés?
– A tőlem idézett állítás úgy igaz, hogy a műsorszerkezet kialakítása közben derül ki, hány emberre is van szükség tulajdonképpen. Az viszont bizonyos, hogy véget kell vetni annak a korszaknak, amikor „egy-két műsoros munkatársak” kaptak fizetést a rádiótól. Arról nem beszélve, hogy el kell kerülnünk a rádió belső munkanélküliségét, ennek egyik eszköze, hogy nem lehetnek bújtatott figurák az intézményben. Kiderült például, hogy az egyik fővárosi SZDSZ-es képviselőnek „elfelejtették” felbontani rádióbeli munkaviszonyát és az illető havi kétszázezer forintért minimális munkát végzett az intézményünknél. Máskülönben az az ilyenkor bevett eljárás, hogy politikusi tevékenysége idejére fizetés nélküli szabadságot vesz ki a rádió munkatársa.
– Akkor végül is lesz idén csoportos elbocsátás a házban, vagy nem?
– Amíg a teljesítményeket, valamint a munkaszerződéseket át nem vizsgáljuk, addig ebben a kérdésben óvatosnak kell lennem. Azt azért elmondhatom, hogy egyszerűsítéseket feltétlenül tervezünk ez évben, például a külföldre szóló adások szerkesztőségében. Szeretnénk, ha a Kossuth adó egyes műsorait, vagy akár mindet külföldre is sugározhatnánk. Egy felesleget – mármint a Magyar Rádió pénzügyi helyzete és filozófiája szempontjából – már lefaragtunk. Ez a Calypso Rádió, ami 2001-ben 105 millió forintjába került a Magyar Rádiónak. A Calypso hallgatottsága a nullától 0,8 százalékig terjedt a budapesti közönség körében.
– Jelentkezett-e már valaki a Calypso nevéért?
– Eddig két pályázóról tudunk, de természetesen nem nevezhetem meg őket.
– Központi forrásból másfél milliárd forintos támogatáshoz jutott tavaly év végén a részvénytársaság. Mire fordítják? Elképzelhető, hogy csupán a 2001-es pénzügyi eredmények szépítését szolgálja ez az összeg?
– Hát, szépíteni van mit, hiszen a tavalyi évben is forráshiánnyal küzdöttünk. Már az előző rádióvezetés is eleve több száz millió forintnyi veszteséggel számolt. Több oka van annak, hogy ezt sajnos maradéktalanul teljesítettük is. Az előfizetői díjak emelése nyomán csökkent az állampolgárok fizetési kedve, így emiatt is kevesebb a rádió bevétele a tervezettnél. A reklámbevételek ugyan csak minimálisan, de szintén elmaradtak a várt szinttől. Az utóbbi hetek történése, hogy egyes kereskedelmi rádiók is komoly problémákkal küzdenek a reklámbevételek radikális csökkenése miatt. Ez hatványozottan érződik a közszolgálati rádióban, ahol az óránkénti reklámidő legfeljebb hat perc lehet.
– Mi a véleménye arról, hogy a közszolgálati médiumok közül egyedül a Duna TV nem jutott pluszforráshoz?
– Biztos vagyok benne, hogy arra a pénzre, amit a Duna Televízió kért, égető szükségük van. Nem állapot ugyanis, hogy a közszolgálati médiumok évek óta tőkehiányosan működnek. Mára jóformán az alapvető kötelezettségeit sem tudja ellátni a közszolgálat. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a közszolgálati rádiónak és televízióknak a nyomor szintjén kellene működniük.
– Nemrégiben zárult le a médiában dolgozó munkatársak átvilágítása. A hírek szerint több rádiós is fennakadt a rostán.
– Erről mi közvetlen információt nem kaptunk, csupán onnan sejtjük, hogy valaki fennakadhatott a rostán, hogy újabb adatokat kért be az illetőről a vizsgáló testület. Ugyanakkor tudunk arról, hogy vannak olyan rádiósok, akik már megkapták a végleges eredményt. Mi vagy a közlönyből tudjuk majd meg a tényleges eredményt, vagy onnan, hogy az illető sietve távozik a rádióból. Meggyőződésem, hogy ha valaki fennakad a rostán, jobb, ha magától elmegy. Egyébként úgy veszem észre, hogy volt, aki erre már rájött és vette a holmiját.
– A baloldali sajtó azzal vádolja, hogy kilépve a közszolgálati intézményvezetőtől elvárható szerepből, politikai állásfoglalásra ragadtatta magát. Mi a véleménye erről?
– Nem igazán szeretnék erről beszélni, senkinek sem nyilatkoztam ebben az ügyben. De ami azt illeti, szerintem teljesen nevetséges politikai állásfoglalásnak tekinteni egy olyan véleményt, amit bárhol elmondanék, ha arról megkérdeznek. De akkor kérdezzenek is meg, ne pedig kutakodjanak utánam régről visszaköszönő, ávós módszerekkel. És ne eldugott magnóval vegyenek fel egy beszélgetést, amiből aztán csak egyes részleteket publikálnak. Ez szerintem aljas módszer.
– De az ön szóban forgó nyilatkozata egy nyilvános rendezvényen hangzott el.
– Valóban egy nyilvános rendezvényen, a Fórum Kávézóban hangzott el, de ott sincs joga senkinek felvételt készíteni az érintettek engedélye nélkül.
– Hamarosan választások lesznek. Mit gondol, ha a mostani ellenzék veszi át a kormányrudat, egy baloldali kabinet a posztján hagyja?
– Azt én nem tudhatom. Megpróbálok a jog szerint élni és gondolkodni, de nekem is vannak tapasztalataim 1994-ből, amikor jóformán 24 óra alatt szinte minden poszt gazdát cserélt a rádióban, sőt igen sok embernek a műsorai is megszűntek. A vezetőket szakmai indokok nélkül ebrudalták ki. Aki az elnöki székbe beül, jobb, ha számol azzal, hogy ez bármikor bekövetkezhet. De nem félek semmiféle baloldali kabinettől.