Paneltörténet

Homogén Bélának hívják a főszereplőt, egy belvárosi lakásban él, szoba-konyha, körfolyosó, vécé a gang végén balra. Magas, markáns ember ez a Béla, már benne van a korban, de még mindig magas és markáns, most is terveket sző, azt mondja, megigényli a szomszéd lakást, ott tudniillik kihalt az utolsó bérlő, nincs benne senki, meg aztán valamikor egy volt a kettő, mármint a két lakás. Rákosi csinált belőle társbérletet, de őt magát elítéljük, úgyhogy vissza kell csatolni az elhalt bérleményét ide, méghozzá mielőbb. Mindjárt tollat is ragadott a Béla, és beírt az önkormányzathoz, hogy így a komfortfokozat hiánya, meg úgy a rosseb, aki megeszi… Szép glédában álltak az érvek a levélben, ki is jött nemsokára a lakásosztály embere, hogy tényleg itt van ez a Béla ebben a szoba-konyhában, feleségestül, odaát meg aki volt, az is meghalt.
Itt, ezen a ponton jól állt a Béla szénája, várni lehetett a válaszlevelet, hogy ügyét megvizsgáltuk, ön meggyőzött minket, tessék kedves áttörni a közfalat, a lakás a magáé, csak aztán szép humánusan tessék majd lakni, semmi köpködés a gangról, meg a csikket sem eldobálni ám a lépcsőházban.
Ekkor jön a panelfordulat. Átmeneti Antal érkezik a házba, berúgja az elhunyt bérlő ajtaját, és már költözik is be asszonyostul, gyerekestül, plusz a stelázsit is hozza, meg a befőtteket, látnivaló, hogy nem csak a hétvégére jött.
Mit mond erre lakásigénylő Béla?
Csúnyákat. De ebben nincs semmi meglepő, lakásügyben feszültek a közállapotok. Itt és most az a helyzet, hogy megérkezett Átmeneti Antal önkényes lakásfoglaló a szoba-konyhába, közfalnyira Béla lakásigénylőtől, aki viszont maga mögött érezheti a vonatkozó jogszabályokat, bár ezzel itt egyelőre nem lehet meszszire menni.
Mi van ilyenkor?
Először is Homogén Béla elszalad a rendőrségre, hé, jöjjenek már ki, éppen sértik itt a törvényt. Ki is jön mindjárt a rendőrség, és megállapítja, hogy ténlyeg itt van ez az Átmeneti Tóni, teljesen belakta a lakást, vagyis ez nem vakriasztás, igazat mondott Homogén állampolgár, és ez nagyon szép tőle. Kéttagú a rendőrjárőr, látnivalóan értik a dolgukat, szép hosszú jegyzőkönyvet vesznek fel, és feddőleg néznek a behatoló Tónira, aki meg áll ott velük szemben dacosan.
Aztán elmennek a rendőrök, de nem történik semmi az égvilágon. Tóni egyvégtében lakja a lakást, Béla aggódik, ám összetűzés szerencsére nincs, holott a gang végi vécé közös, néha torlódik a sor, meg papír sincs mindig.
Itt lép be a képbe az önkormányzat lakásosztálya. Béla riasztja a testületet, hogy tessék már kijönni, ha lehetne, azért ez már mindennek a teteje. Becsületére szóljon, a lakásosztály azonnal lép, kiküld a terepre egy ügyintéző asszonykát, fékezné meg a betolakodókat. Ki is megy az asszonyka terepre, úgy negyvenöt kilós lehet, körömcipőben tipeg föl a behatolókig, a lépcsőfordulóknál megáll, szuszog egy keveset, de végül fölér az oromra, és felszólítja az ott-tartózkodó Antalt, hogy családostúl táguljon, mert különben megteszi a szükséges lépéseket.
A szükséges lépéseket azonban lefelé teszi meg az asszonyka a lépcsőn (lift nincs), Tóni meg ottmarad a gangon, szügyig leforrázva, hogy most akkor mi lesz, froclizható-e még az önkormányzat, vagy már nem.
Ha Tóni kiköltözött volna, az én cikkem is tovább tartott volna, de ottmaradt a piszok…