Stoiber kihívása

Stefan Lázár
2002. 01. 14. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Befejeződött a Német Kereszténydemokraták idegörlő vívódása: a pártelnök, Angela Merkel lemondott kancellárjelölti ambícióiról, és átengedte a teret Edmund Stoibernek. Az unió történetében második alkalommal fordul elő, hogy a bajor CSU soraiból kerül ki a választási küzdelem vezéralakja. Több mint húsz éve, 1980-ban Franz-Josef Strauss tett kísérletet a kormányfői tisztség megszerzésére – sikertelenül. Most olyan politikus lesz a szociáldemokrata Gerhard Schröder kihívója, akiről közvetlen környezete azt állítja, a legzsúfoltabb és legelegánsabb vendéglőben is helyet biztosítanak neki előzetes asztalfoglalás nélkül.
A hatvanesztendős, háromgyermekes családapa a tartományi politika színpadán készült fel eddigi pályafutásának legizgalmasabb feladatára. 1978-ban a CSU főtitkára, majd Strauss miniszterelnöki hivatalának vezetője, 1983-ban bajor belügyminiszter. Temperamentuma imponáló fegyelmezettséggel párosul. A maga mellett további főszereplőket nem tűrő domináns Franz-Josef Strauss benne látta utódját. A CSU – a váratlanul elhunyt Strausst követően – előbb Max Streiblt nevezte ki tartományi miniszterelnöknek, de 1993-ban már Stoiber irányította a bajor kabinetet, és vezette pártját két alkalommal is (1994, 1998) abszolút többséghez. A kereszténydemokrata kancellár, Helmut Kohl bukása után neve azonnal felmerült a jelöltek között, mint Wolfgang Schäuble esetleges ellenlábasa. Amikor azonban kipattant a CDU pártadomány-botránya, Stoiber azonnal felismerte az abban rejtőző buktatókat, visszahúzódott, és ismételten bejelentette: „Bajorországban maradok, nem pályázok más hivatalra!”
Ekként a Kereszténydemokrata Párt krízismenedzserének bizonyuló elnök asszony, Angela Merkel került előtérbe. Ettől kezdve Edmund Stoiber türelmesen kivárta a fejleményeket, amelyek akkor vettek döntő fordulatot, amikor az ország gazdasági fejlődése kritikus formát öltött, a munkanélküliek száma ismét rohamosan emelkedni kezdett. A szövetségi szintű recesszióval szemben pedig ott áll a gazdaságilag továbbra is egészséges Bajorország. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ez év szeptemberében mindenekelőtt gazdasági témák befolyásolják majd a német választópolgárokat, az e téren kompetensnek számító Stoiber ismét kiléphetett maga választotta elefántcsonttornyából. A CDU vezetőinek soraiból is egyre többen benne látják azt az ellenzéki személyiséget, aki képes lesz a hosszú időn keresztül megdönthetetlennek tűnő Schröder leváltására.
Stoiber csak december végén szánta el magát arra, hogy közölje: „Amennyiben mindkét párt ezt kívánja, akkor hajlandó vagyok a közös ügy szolgálatába állni.” Bejelentése mélyreható vitákat váltott ki a CDU-n belül, és majdnem szakítópróbához vezetett. Merkel csupán azt követően volt hajlandó átengedni a teret riválisának, amikor félreérthetetlenül kitűnt: csak ő veszíthet, ha a CDU–CSU parlamenti frakciója előtt szavazásra viszi a kérdést. A kormánypártok reakciója sem váratott sokáig magára. Az SPD/Zöldek-koalíció máris azt hangoztatja, hogy Stoiber – amennyiben megnyeri a választást – visszaforgatja az idő kerekét, hatályon kívül helyezi az eddigi reformokat, és polarizálja a társadalmat. A kancellárjelölt erre így reagált: „Ha polarizáció alatt azt értjük, hogy másfajta munka-, piaci, adó- és egészségügyi politikát folytatunk, hogy ismét lendületet adjunk Németországnak, akkor elismerem ennek a véleménynek a jogosságát.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.