Szín-játék a tarokkban

A tarokkjátékokban – más kártyajátékokhoz képest – az adulapok szinte „agyonnyomják” a mellékszíneket. (A tarokkban a tarokklapok maguk az adulapok.) Míg a bridzsben vagy az ultiban a lapok egynegyede az adu (52 lapból 13, ill. 32 lapból 8), addig a húszashívásos tarokkban, ill. a royal tarokkban a lapok több mint fele (!) adulap. Ráadásul a színes lapok ezen a maradék „felen” is osztoznak: a „húhi”-ban a 22 tarokk lap mellett mindössze öt-öt pikk, kőr, káró és treff lap található.
Még tovább tolódik az arány az aduk javára a royalban, ahol a piros színű lapokból – tehát a kőrből és a káróból – még kevesebbet: csak négy-négy lapot használnak.
Ezért ezekben a kártyajátékokban a színlopás igen fontos eleme a játéknak, s a színütés már szinte bravúrnak számít.
Főként ha azt nem királlyal, a szín legerősebb ütőjével, hanem még annál is kisebb lapjával sikerül elvinni! (Tehát nemcsak az aduk, hanem még a saját király elől is sikerül ütést szerezni.)
A húszashívásosban ez csaknem lehetetlen, hiszen egyrészt a színes lapokból startol az esetek túlnyomó többségében az adott játékos, és így még tovább tolódik az adulapok javára az arány, másrészt a licitálásban gyakorlatilag nincs erre vonatkozó technika.
A royalban viszont az nehezíti a nem királyos színütés helyzetét, hogy itt – a XXI-fogás, a Pagátfogás és a Négy király kivételével – minden teljesítést előre be kell mondani, tehát ezt is!
A király nélküli kis színes ütés tökéletes licittechnikát igényel, valamint át kell gondolni az összes odavezető utat, ki kell számolni a pontos lejátszást.
A fekete színnel történő ütést Manille-nak, a piros színnel történő ütés elvállalását Spadille-nak nevezik. Bármelyik sikerül, trófeának, azaz kiemelten jegyzett bemondásnak minősítik, melyet egy-egy játékos pályafutása során nyilvántartanak.
És még nincs vége – van még ennél nehezebb is: ütésszerzés két (!) kis színesütéssel („Szfinx”)! Ráadásul ennek váltott színűnek: pirosnak és feketének kell lennie.
A tavalyi bajnoki évadban – csaknem tízezer leosztás közül – mindössze néhányban sikerült Szfinxet teljesíteni, lássuk az egyiket:
Sopron, Papa Joe’s Grand Prix, augusztus 25.
Korinek Tamás: skíz, XXI, XIX, XVI, XIV, VIII, cacadu (III), káró L, treff K, treff D.
Wersényi II. György: XX, XVIII, XIII, XI, VI, pagát (I), káró K, káró D, treff 10, pikk B.
A licit:
Wersényi: Matador, Vizi, 2 káró.
Korinek: 2 treff, Amazon, Mizer, Köpf, L’amour.
Wersényi: Angelo, Tous les trois.
Korinek: Szfinx!
(Az ellenpáros végig passzolt.)
A lejátszásban a bemondók ütésváltásokkal előbb leaduztak, majd – szintén ütésváltással – ütöttek a dámákkal. A végén – mintegy ráadásként – még Négy királyt is csináltak.
A Szfinx tulajdonképpen terítve volt, szépségét a helyzetfelismerésnek, a belicitálásnak és a ritkaságának köszönhette. A kitűnő páros – nem kis mértékben ennek a Szfinxnek is köszönhetően – meg is nyerte a soproni versenyt…