Tisztelt kongresszusi küldöttek, kedves barátaim! Az MSZP 2002. január 26-i kongresszusának idején az I.P.U. magyar nemzeti csoportjának elnökeként külföldön tartózkodom. Ezért ezúton szólok Önökhöz, hozzátok tisztelt küldöttek. Bár szocialistának, népnemzeti baloldalinak tartom magamat és 12 esztendeig kitartottam, mára azonban az MSZP-ben elérkezett számomra a „végjáték”, mert nekem első az ország, a nemzet érdeke és szolgálata. Az MSZP hangadó irányítói pedig uralkodni akarnak, és hatalmat szerezni mindenáron a nép és az ország felett, de önmagukon nem tudnak uralkodni. Emiatt sutba dobják az emberi méltóságot és a nemzet és a haladás szolgálatának ügyét, sőt akarva-akaratlanul külföldi nacionalista erők kezére játszanak, rontják az ország pozitív nemzetközi megítélését. Mi több, eljutottak odáig, hogy szembekerültek az ország történelmi egyházaival, amelyek történelmi nehéz időkben tartást adtak a nemzetnek, és most is népünk erkölcsi erősítésén fáradoznak. Mindmáig az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz sem tudták rendezni viszonyukat, de a dolgozó emberek millióihoz és a fiatal nemzedékek világához sem. Ezeket és sok minden mást látva, tapasztalva úgy döntöttem, innen kivonom sorsomat, más utat választok, kapcsolódom egy fiatal csapathoz, amely szociáldemokráciát akar építeni, nemzeti önbecsüléssel. Ezért elfogadtam az Új Baloldal országos listájának vezetését, és támogatásával indulok egyéni választókerületben is. Abban a reményben és elszántsággal cselekszem, hogy ennek a szövetségnek van jövője, és hogy egyszer majd egyesülnek országunkban a szociáldemokrata erők a haza szolgálatára, és végképp háttérbe szorulnak a mindenáron csak uralkodni vágyók. Tisztelt kongresszusi küldöttek! Önök által, ti általatok az MSZP sok ezer dolgos és jó érzésű tagjának megértését kérve küldöm üdvözletemet.
Ilyen feltételt szabott az ukránok EU-csatlakozásához a svéd miniszterelnök
