Valóban ez volt a hegedűgála?
A száztagú cigányzenekar ne játsszon szimfonikus műveket, mert alkalmatlan rá
Nagy várakozással néztem a Hegedűgála 2001 karácsonyi koncertje, a száztagú cigányzenekar ünnepi fellépése elé. Mit tagadjam: szeretem a cigányzenét. Az est azonban nem várt, keserves csalódást okozott. Csalódásom oka az, hogy a koncert zenei összeállítása, a kezdetétől a végéig komoly műfajbeli tévedést hordozott.
Amint az ismeretes, a cigányzene nagyrészben műdalok, nóták gyűjteménye. Ennek ellenére valaha szerte Magyarországon kedves, dallamos nóták seregét játszották a cigányzenekarok. Igaz, ezeket a dalokat senki nem hangszerelte, de hiszen erre nem is volt szükség, mert ahány zenekar, annyiféle hangszeres összetételben játszott. A cigányzenészek művészete pedig elsősorban az improvizálásban rejlett és rejlik. Közismert, hogy ezek a zenekarok csupán néhány hangszerrel rendelkeztek: hegedű, klarinét, cimbalom, brácsa (nagybőgő).
Ennek megfelelően – hangszereik összetételénél fogva – zenekari művek előadására a cigányzenekarok alkalmatlanok. Hangszereik között nincsenek fúvós hangszerek, trombita, kürt, de például dob és hárfa sincs. Cigányzenekarral zenekari műveket játszani súlyos műfajbeli tévedés! Bizet, Strauss, Erns művei zenekari művek, amelyek száztagú hegedűzenekarral sem hangzanak úgy, mint egy szimfonikus zenekarral, a hangszerek teljes repertoárjával.
Sajnos a Hegedűgála az újévi bécsi koncertek gyönge utánzata volt. Másfél óra alatt egyetlen magyar csárdás sem hangzott el, még a ráadás is a bécsi koncertek megszokott Radetzky-indulója volt! Az előadott művek cigányzenekarral előnytelenül hangzottak, miközben ez a nagyszerű zenekar nem használta ki azt az előnyt, ami egy csárdás előadásában rejlett volna. A száztagú cigányzenekar igazi „szakterülete” a vérpezsdítő, tüzes magyar csárdások, verbunkosok, palotások zenéje. Ne legyünk sznobok. Tudjuk, hogy ma már a népszínművek giccsnek számítanak, de miért ne maradhatna meg belőlük egy-egy kedves dallam, közismert nóta? Rózsavölgyi, Monti, Poldini, Dankó Pista nótáiból nagyszerű repertoárt állíthatna össze a zenekar, de közben játszhatna valódi népdalokat, sőt egyszer-egyszer zenekari műveket is (például Kodályt).
Befejezésül még két megjegyzés: az, hogy a magyar nóták többsége képzetlen zenészek dala, nem ok arra, hogy a magyar kultúrából kizárjuk a cigányzenét. Számos zeneileg képzetlen szerző komponált dalokat, amelyek országos, vagy éppen világhírre tettek szert. Így például Seres Rezső, Zerkovitz Béla vagy – tudomásom szerint – Kacsóh Pongrác.
Vékes Bertalan Budapest
Egy jeles történelmi dátum emlékezete
Január 16-án lesz ötvenhét éve, hogy a Pestet elfoglaló szovjet csapatok, elérve a mai VII. kerületet, megmentették az ott létesített budapesti gettóban összezsúfolt kétszáz-kétszázövenezer magyar zsidót. E mindenképpen örvendetes eseményről nyilván sokan és sokféleképpen meg fognak emlékezni, hiszen közel negyedmillió honfitársunk életének megmenekülése minden jóérzésű ember számára ünnep, amelyről természetesen meg is kell emlékezni.
Érdemes átadni a szót dr. Gosztonyi Péternek, a pár éve elhunyt, Svájcban működött történésznek, aki mellesleg 1956-ban a Mária Terézia (akkori nevén Kilián) laktanyában teljesített katonai szolgálatot, Maléter Pál alárendeltjeként. Gosztonyi A magyar honvédség a második világháborúban című munkájában, saját kutatásai alapján így írja le a németek és Baky László által a gettó megsemmisítésére irányuló tervének meghiúsítását: „A csendőrzászlóaljak Budapestre érkezése Horthyt azonnali ellenakció megindítására késztette. A testőrség parancsnokának, Lázár Károly vezérőrnagynak a közvetítésével (és Vörös János kikerülésével) mozgósítatta az I. páncéloshadosztály esztergomi és egyéb Budapest környékén lévő táborokba kihelyezett egységeit. A hadosztály ideiglenes megbízott parancsnokát, Koszorús Ferenc vezérkari ezredest július 5-én a Várban maga Horthy tájékoztatta. »Közölte velem – írja Koszorús –, hogy a beérkezett jelentések szerint a puccsot (értsd: a kormányzó deportálást beszüntető parancsa ellenére szervezett fegyveres akciót – G. P.) Bakyék július 6-ra tervezik. Szóbelileg azt a parancsot adta nekem, hogy a páncéloshadosztály általam készenlétbe helyezett részével akadályozzam meg a puccsot. Baky zászlóaljait, ha kell, akár erőszak árán távolítsam el Budapestről!« Koszorús július 6-án hajnali hat órakor akcióba lépett. A beérkezett csapatokkal Óbuda magasságában lezáratta Budapest nyugati kapuit. Ezután egy tiszti járőrt küldött Baky Lászlóhoz, felszólítva őt, hogy a kormányzó parancsa értelmében huszonnégy órán belül távolítsa el Budapestről a csendőröket.”
Eddig az idézet. Most pedig szabadjon felhívni a figyelmet arra, hogy Koszorús Ferenc vezérkari ezredes hőstettét a Dohány utcai zsinagóga főbejáratával szemben, a volt Filmmúzeumot, a mai Broadway mozit is magában foglaló Károly körút 3/A épület Dohány utcára néző kapuja mellett, tehát a tett színhelyén egy emléktábla hirdeti, amelyet a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Hadügyminisztérium és az erzsébetvárosi önkormányzat állított.
Illő lenne, ha a megmenekült zsidóságra emlékezők megemlékeznének e táblánál a kiadott parancs bátor végrehajtójáról, Koszorús Ferencről, valamint a kenderesi parkban álló szobornál vagy a Pátyon lévő kis köz falán lévő emléktáblánál a parancs kiadójáról, Horthy Miklósról, Magyarország akkori kormányzójáról, akik határozott fellépésükkel megakadályozták a budapesti gettóban összezsúfolt zsidók deportálását.
Dobai Miklós Budapest
Adalék a Szanyi-jelenséghez
Kis adalékkal szeretnék szolgálni a tárgyban szereplő cikkhez (Tóth Gy. László: Szanyisodó baloldal, Magyar Nemzet január 3.). Pontosan két éve történt. Szanyi Tibor országgyűlési képviselő a XIII. kerületben. Javában tartott a képviselő-testületi ülés ezen a januári napon, amikor Szanyi úr mint állandó meghívott vendég megérkezett. Most idéznék a XIII. kerületi Hírnök című 2000. januári különkiadásának a számából, a harmadik oldalról.
„A januári testületi ülésen a XIII. kerületi millenniumi ünnepségsorozat megnyitása alkalmából énekeltük a Himnuszt. A jobboldallal szemben, a baloldal háta mögött egy dobogón állt a kerület országgyűlési képviselője, nem énekelt, de kihúzta magát, bal mellén tenyérnyi vörös csillag díszelgett (tiltott jelkép). Eközben mi tárgyalni kezdtük, hogy mennyi büntetést fizessen az a polgár, aki engedély nélkül használja (az engedély 50 ezer forint) a kerület történelmi neveit, mint például Angyalföld, Vizafogó, Hétház, Ördögmalom, Népfürdő stb. A vörös csillag marad. Kerületünk történelmi nevei pedig tabuként kezelendők.”
Eddig az idézet. Azóta is azon gondolkodom, hova integrál bennünket Szanyi Tibor? Elszomorító az is, hogy Szanyi Tibor a következő választáson is képviselő-jelölt a szocialisták színeiben. Ismerve a kerület adottságait, minden esélye megvan, hogy a következő ciklusban ismét nemzetközi fórumokon mocskolja nemzetünket, a magyar népet.
Balassa László [email protected]
Ez már tényleg tragikomédia
Egy 80 éves falusi plébános rokonomat látogattam meg karácsony előtt. Beszélgetésünk közben megemlíti, hogy milyen rendes ember ez a Medgyessy Péter, mert neki egy szép levélben kívánt kellemes karácsonyi ünnepeket. Sajnáltam azt a jóhiszemű atyát, aki bedől az ilyen és hasonló propagandaleveleknek. Már a megszólítás gyanús: „Tisztelt Honfitársaim!” Idézet a levélből: „Szolgálatunk közös gyümölcse egy erős nemzet tehát, egy sikeres Magyarország, melyet csak közös hittel, közös erővel tudunk felépíteni. Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem. Mezítelen voltam és megruháztatok; Beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál és innod attunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király azt mondja nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Máté 25, 34-40)
A Szentírás szép szavaival köszöntöm Önt, Isten igéjének szolgáját és híveit karácsony ünnepén. Igaz tisztelettel: 2001. december 19. Medgyessy Péter”. Mivel a nyelvezet kissé eltér az általam ismert katolikus evangéliumi fordítástól, ezért utánanéztem, hogy honnan is származhatnak ezek az idézetek. Megtaláltam egy Károli Gáspár által fordított átdolgozásban ezt a szöveget. Ezek szerint protestáns pap írhatta ezt a levelet. Ki is lehet az? Csak nem egy vörös szekfűs vörös képviselő? Nahát Donát! Ezek szerint a miniszterelnök-jelölt nem tud megfogalmazni egy karácsonyi üdvözlőlevelet? Kik fogják megírni majd a beszédeit, ha propaganda-hadjáratra indul? Persze meg tudja fizetni őket, mert a 30 millióból telik neki.
Kedves lelkipásztorok, hittudósok, hívek és józanul gondolkodó magyar „Honfitársaim”! A Németh-kormány ideje alatt Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes volt 1987– 1990-ig. Ez alatt az idő alatt az iskolaigazgatóknak jelenteni kellett a megyei művelődési osztályok felé, hogy az iskolában hány diákot sikerült a lemorzsolódottak listájára venni a hittanoktatásból. Azt is jelenteni kellett, hogy hány szülőt sikerült lebeszélni arról, hogy gyermekét hittanra járassa. Na persze, erről Medgyessy nem tudott. Nem hozzá tartozott a művelődés s a közoktatás. Arról sem tudott, hogy 1988-ban március 15-én a Batthyány-örökmécsesnél rendőrség verte szét a virágot és a gyertyákat elhelyező ünneplőket. A belügy sem hozzá tartozott! Sőt mi több, a pénzügyek sem hozzá tartoztak, mert a tudta nélkül vittük ki Ausztriába a felszabadított valutánkat Gorenje hűtőládákat és egyéb nálunk nem kapható iparcikkeket vásárolva. A pénzügyi zseni, akinek jólmenő vállalkozásai vannak, huszáros kardvágással kiürítette a valutatartalékokat, és csaknem üres kassszával adta át a szekértolói segítségével együtt a hatalmat az Antall-kormánynak. Ő köszönt most bennünket a Szentírás szép szavaival, mert úgy gondolta, hogy amnéziában szenved az ország lakossága.
Dr. Bartalis Imre Tapolca
PRELL TIBOR (Svédország): A Magyar Állami Operett Színházban töltöttük a szilveszterestét. A színvonalas előadás örömébe sajnos üröm vegyült. Éjfélkor felcsendült a Himnusz, de az újévi jókívánságok mellett a konferanszié elfelejtette bejelenteni, hogy a fejenként 4500 forintos vacsora csakis a félórás szünetben fogyasztható el. A vacsorajegy-tulajdonosok jelentős része abban a tévhitben ringatta magát, hogy az előadás után terített asztal várja. Ennek az asztalnak csak a hűlt helyét találta. A pénztár 400 vacsorajegyet adott ki. 400x4500 egyenlő
1 800 000 forinttal. Levonva a bérleti díjat és a felszolgálószemélyzet fizetését, szerényen számítva is legalább egymillió marad meg. Kinek a bukszáját duzzasztja ez a nem megvetendő összeg? Az biztos, hogy nem a hoppon maradottak bendőjét. Feltehető, hogy az Országimázs Központot is érdekelné ez az orcátlan botrány, mivelhogy a nézők jó része külföldi látogató volt.
*
NYEST GYÖRGY (Tokaj): A december 22-i Magazin címoldalán levő Kristóf Attila-írásban is megjelent az a nézet, amely szerint a mostani terrorellenes fellépés tulajdonképpen a kereszténység harca az iszlámmal. Ezzel én nem értek egyet. Mégpedig azért nem, mert a mai nyugati civilizáció nem nevezhető kereszténynek. A bizonyítékok közül csak egyet említenék: a Jézust követő élet nem épülhet az üzletre. Szerintem ma az iszlám világ a nyugati modern kultúrával áll szemben. A kereszténységnek sem mint közösségnek, sem mint fogalomnak nincs sok köze a mai történésekhez. Viszont az iszlám országok lakóinak erről nemigen van tudomása. Ha azonban azt hallják tőlünk, hogy keresztény-iszlám konfliktust emlegetünk, esetleg téves következtetéseket vonnak le. Például azt, hogy az egyházaknak van valami közük és beleszólásuk az eseményekbe. Ugye, ha ezekbe a gondolatokba egy kicsit belemélyedünk, akkor helyesebb a kereszténységet egy másik „háborúhoz” csatolni. Nevezetesen a bűn ellenihez. Mert a kereszténység a bűn ellen hadakozik. Hogy Nyugaton-e vagy Keleten van több abból? Hát erre lehet, hogy Kristóf Attila is, de én biztosan azt felelem: Én nem tudom…
SCHREINER JÁNOS (Budapest): A Magyar Nemzetben Az SZDSZ plakátja szégyenletes című, január 2-i cikket kiegészíteném egy gondolattal. Bizonyára abban bízik az SZDSZ, hogy a magyar nép oly buta, hogy már régen elfelejtette az akkor mindenkiből nagy felháborodást kiváltó képsort, amely arról tudósított, hogy a Kossuth téren a rendőrség Kuncze Gábor belügyminisztersége idején egy földön térdeplő, imádkozó idős hölgyet durván, a földön fekve húzott el a helyszínről. Feltételezem, hogy Kuncze „úr” akkor is mosolygott, megelégedve, parancsának maradéktalan teljesítését nyugtázva. (Ebből is lehetne óriásplakát!) Vagy netán a mostani kampányfotón ugyanaz a hölgy látható, akit Kuncze Gábor (most SZDSZ-elnök) karolva, mosolyogva, netán kézcsókkal kíván megkövetni, kiengesztelni?
*
FARKAS ELEMÉR (Budapest): Az újraindult pénteki Sajtóklub fontos esemény a sajtóviszonyok szempontjából. Bár a két sajtóklub, a hétfői és a pénteki a politikai tartalom tekintetében legalább részben kiegyensúlyozza az ATV abszolút balliberális elkötelezettségét (lásd Juszt László Sajtóklub Extra, Magánbeszélgetés, Dési János Ütköző című műsorait vagy a Nap-kelte stábját), mégis óriási különbséget látok köztük annak a sajtóetikai normának a szempontjából, amely szerint a „vélemény szabad”, de ez nem tesz megengedhetővé semmilyen megtévesztő szándékot, semmilyen manipuláló, hamis látszatokat keltő, álságos törekvést. Míg ugyanis a péntekiek tekintetében a nézőnek egy pillanatig nem lehet kétsége afelől, hogy milyen politikai értékrend szerinti véleményeket hall, addig Juszt Lászlóék a pártatlan szakszerűség és az elfogulatlan erkölcsbíráskodás látszatát keltik, elleplezve ezáltal feltétlen baloldali-liberális elkötelezettségüket. Ez pedig, szemben Lovas Istvánék identitásvállalásával, a néző számára megtévesztő, vagyis sajtóetikai szempontból elítélendő, tisztességtelen magatartásnak minősül. Az elfogultság látszatobjektivitással való álcázása a nagyon veszélyes hazugságok körébe tartozik.
*
PEITLI KÁROLY (Budapest): Többször hallottam a tévében, hogy Baló György sztárriporter úr a Magyar Köztársaság miniszterelnökét
Trump béketárgyalást készít elő Zelenszkij és Putyin között
