Tollhegyen

Ellenállás néven mozgalom alakult a minap negyven budapesti egyetemi hallgató szervezésében. A fiatalok tervei közt három lényeges pont szerepel: szeretnék föltámasztani a demokráciát, visszaszorítani a szegénységet, illetőleg a szélsőjobboldalt idehaza. Minderről az egyik főszervező, Sárközi Endre nyilatkozott a tegnapi Népszabadságnak. Hogy milyen demokráciát szeretnének föltámasztani, arról nem szólt a Bandi. Gondolom, nem a népi demokráciának adnák az infúziót (Kubában, Észak-Koreában már lélegeztetőkészüléken van szegény), kidobott pénz lenne az egész. A szegénység visszaszorításának szándéka dicséretes, csak ne úgy csinálják, mint a nagy elődök: elvenni ettől, odaadni annak – meg saját maguknak. (Ha a szélsőjobb mellett a szélsőbalt is visszaszorítanák, a pufajkán nosztalgiázókat, a szobortervezőket, akkor lennének hitelesek.)
A negyven prédikátor felhívása szerint a Fidesz középkori eszméken alapuló átmeneti fasiszta köztársaságot honosított meg Magyarországon, ahol erősödik a rasszizmus és tombol a diktatúra. Hogy mennyire tombol az a „diktatúra”, ahol Sárközi Bandi és önképzőköre huszonegy esztendősen következmények nélkül anyázhatja a demokratikusan megválasztott magyar kormányt, arról talán majd máskor, egy derűs pamfletben.
Lazítsatok, fiatalok!
Attól, hogy valaki diák, még nem biztos, hogy a forradalom szülötte. Nem elég fölállni a Pilvax asztalára, az sem mindegy, mit mondunk odafönn: Talpra, magyar! – vagy térdre!
Hogy a Népszabadság cikket írt rólatok? Sekély e kéj. Sőt, szánalmas. A csömöri Vass Albert-estről nem tudósított a lánglelkű napilap (talán közbeszólt a nyomda ördöge).
Ellenállás-mozgalom?
A leckével megvagytok, gyerekek? Az intőt aláírattátok? Ha igen, kövessétek figyelmesen a nagyvilágot, benne hazánkat, fájdalmainkat, reményeinket. Ellenállni? Arra ott van Ohm.