Új szezon, régi gondok

Évtizedek óta meggyőződésem, hogy a lóverseny a társadalom ábrázatának legpontosabb tükörképe. Ha valaki kételkedne, hogy megtörtént-e a rendszerváltozás, az nézzen körül a hippodromban, s rövidesen rájön, volt itt olyan rendszerváltozás, hogy az anyja sem ismerne rá. Ugyanis ha még szocializmus volna hazánkban, akkor a most véget ért ügetős versenyév után a vállalat minden dolgozója – az igazgatótól a részmunkaidős, nyugdíjas kisegítőig – miniszteri jutalomban, kitüntetésben, dicséretben, oklevélben, meleg kézfogásban részesülne. A legjobb idomárok és hajtók képe pedig kikerülne a helyi faliújságra. Igaz, a médiumokban nem kapna nagy hírverést a téma – tisztességes kommunista óvta a közvéleményt a lóversenytől –, de legalább a szakma ünnepelhetne. Ám hazánkban polgári demokrácia van meg piacgazdaság, s egy ilyen sikeres idény után is aggódva tekint a jövőbe a szakma és a közönség, mert a lóversenyzés körül minden bizonytalan.
Csodálatos évet zárt a magyar ügetősport. Régebben hosszú esztendők teltek el egyetlen árva rekordocska nélkül, tavaly három távon is megdőlt a pályarekord, de tapsolhattunk korosztályos és kategóriarekordnak is. Soha nem látott, magas fogadási forgalom, izgalmas, versenyek, új tehetségek felbukkanása jellemezték az idényt, mégsem mondhatjuk, hogy az ügetőn minden rendben van, optimistán várhatjuk a ragyogó holnapot.
Tavaly a szokásosnál kevesebb versenyt rendeztek, az átlagos 900–1000 futam helyett 665-öt, de ezúttal a mennyiségi csökkenés eredményezett minőségi növekedést. A színvonal emelkedése természetesen örömet szerzett a közönségnek, a futtatóknak azonban némi bosszúságot is. A gyengébb képességű lovakkal alig van mód kísérletezni, így nehezen jutnak esélyhez. Az sem kedvezett a gyengébb lovaknak, hogy maximálták a futamokban indítható versenyzők számát. A futtatók csak jó lovakat versenyeztessenek – mondhatják az okosok, de a jó lovak kiválasztódásához sok verseny kell. A vezetőség persze nem jókedvében ritkította meg a versenyeket, a gazdasági kényszerűség indokolta ezt az intézkedést. Az ügető átlépett egy bűvös határt, a futamonkénti egymillió forintos forgalmat. Ez a teljesítmény tíz évvel ezelőtt csodálatos lett volna, ma már ennek sem tudunk igazán örülni. Legalább kétszer ekkora forgalmat kéne produkálni, hogy legalább a versenydíjakat saját erőből kitermelje az üzem, de a rezsiköltségre még akkor is kevés jutna, nem szólva a fejlesztésről. Régóta mondják, hogy az országos fogadási hálózat kiépítésére égető szükség van, s ugyanolyan régóta halogatják a döntést az illetékesek. Az viszont hosszú távon nem járható út, hogy a lóversenyzés állami támogatást kap, bizonyos fokig ez a fejlődésnek gátja is egyben. A vezetőség azért ír ki kevesebb futamot, hogy az üzemeltetési költségeken spóroljon egy keveset, s részükről ez tökéletesen érthető magatartás. A tulajdonos, az idomár meg futtatni szeretné a lovát, s dühös, hogy kevés lehetősége van. Patt-helyzet, amit egy évtizeddel ezelőtt illett volna megoldani, azóta csak halmozódtak a gondok.
A forgalom ugrásszerű növelésére a jelenlegi struktúrában nincs sok lehetőség. A játékosok törzsgárdája igen szűk, ők erszényük teherbíró képességéhez mérten beálltak egy szintre, tőlük nem várható, hogy megsokszorozzák a kasszákba hordott összegeket. Néhány hónapja írtam arról, hogy az alaptétet 20 forintról 100 forintra emelik, számíthatunk rá, hogy a közeli napokban ez megtörténik. (Olyan hírt is hallottam, hogy már most vasárnaptól kezdve minimum 100 forintért tudunk fogadni.) Ezen intézkedés hatását így látatlanban nehéz felmérni. Vélem, rövid távon inkább a forgalom csökkenéséhez vezet, s nem a növekedéshez. A kispénzű játékosok nem bírják majd a megemelt alapot, ezért kénytelenek lesznek abbahagyni a játékot. De akik eddig mondjuk ötezer forintot szántak egy versenynapra, azok sem valószínű, hogy megötszörözik a tétjeiket, maradnak az ötezernél, s szűkebben játszanak. Persze ha gyakoribbá válnak a több tíz-százezres kvóták, akkor a játékosok is bátrabban kockáztatnak majd, de ez is csak feltételezés. Megjegyzem, az alap emelésére szükség volt, hiszen ez idáig viszonylag olcsón lehetett játszani, ezért fogadhattak tücsköt-bogarat, s olykor a legképtelenebb meglepetések sem jártak igazán nagy osztalékkal. Az alap emelése önmagában nem ígér megoldást a lóversenyzés problémáira, nyilvánvaló, hogy új híveket kell megnyerni, új fogadókat bevonni a játékba, ezt pedig csak a fogadási lehetőségek szélesítésével lehet elérni.
Holnap indul az új ügetőidény, újra s még mindig a Kerepesi úti pályán, s ki tudja, hol éri meg az év végi szilveszteri bulit? Mi csak abban reménykedünk, hogy az idei év is olyan izgalmas, látványos, sikerekkel teli lesz, mint a tavalyi volt.