Viszik a kocsit

Kis sárga lopóautók járják a belvárost, szedik össze a tilosban parkoló kocsikat. A főpolgármester hadat üzent a szabályszegő gépjárművezetőknek, már nem a cetlit biggyesztik oda a szélvédőre – jön a lopóautó, és minden további értesítés helyett elviszi a renitens gépjárművet, a mindenségit az ilyennek.
Ketten ülnek a kis sárga lopóautóban, a lopóember meg a rendőr. A lopóember borzasztóan ügyes, röpke percek alatt vontára veszi a szabályt hágó autót, mindenféle emelőket meg drótköteleket dugdos a jármű alá, aztán megnyomja a hidraulikát, és hopp, már csörlőzi is a kocsit a magasba. Ezenközben a rendőr rögzíti a helyszínt, jegyzőkönyvet tölt ki, videofelvételt készít, mert mit lehet tudni, hátha utólag méltatlankodik az ügyfél, hogy ő nem is lógott bele a zebrába, mire majd előveszi a rendőr a felvételt, hogy dehogynem tetszett belelógni, itt van, ni!
A múltkor az én autómat is elvitte egy ilyen páros, húsz percen át kerestem a kocsit, először azt hittem, rosszul emlékszem a helyre, nem is ide álltam, hanem a másik utcába, de aztán odajött egy parkolóőrféle ember az egyik kapu alól, hogy ne keressen itt semmit sem, jóember, a maga kocsiját elvitte a lopóautó. Olyan kuncogásfélét éreztem a hangjában, hogy úgy kell az ilyennek, minek áll a tilosban.
Valami ménkő autótelepen találtam meg a kocsit, a taxis mindjárt mondta, hogy itt lesz, ő naponta többszor hoz ide utast a belvárosból, ez itt most egy frekventált hely, hamarosan a McDonald’s is kijön ide, mert az mozdulni szokott a piacra.
Aztán elment a taxi, én meg ott maradtam az indulataimmal, hogy ejnye, de megmondom most majd itt a magamét, mi az, hogy elviszik az ember autóját azzal a csörlővel, ilyen erővel parkolókat kéne inkább építeni. De aztán nem mondtam meg a magamét, ugyanis nem volt kinek, összevissza három ember volt a telepen, két hölgy az adminisztrációnál, meg egy férfi a sorompónál, de velük fölösleges lett volna gorombáskodni, békés, szelíd embernek látszott mind a három, mondták is, nem ők az illetékesek az egészben, nekik csak a pénzt adjam oda, akkor majd fölnyitják a sorompót, és mehetek Isten hírével. Fellebbezni lehet persze, de azt majd levélben a központ címére, tizenöt napon belül, ott aztán mérlegelni fogják a cselekmény súlyát, a mentőkörülményeket, meg videón is megnézhetem, melyik tilosból csörlőzték föl az autómat.
Ott álltam a pénztár előtt vagy tizedmagammal, szép ütemesen káromkodtunk mindannyian, a többség a rendőrkapitányt emlegette, néhányan a kormánykoalíciót szidalmazták, egy idősebb hölgy pedig azt javasolta, ostromoljuk meg a Városházát.
De aztán valahogy elmaradt az ostrom, mindenki befizette a bírságot, közben meg újabbak jöttek, azok is káromkodtak, aztán azok is fizettek...