A bostoni utazás mérlege

Talán észre sem vették a bostoniak, de városuk, ha képletesen is, a legeslegújabb kori magyar történelem egyik csatájának színterévé vált. Az efféle, többnyire szóbeli összecsapások ugyan mindennaposak a XXI. század eleji Magyarországon, ám rendkívül sajnálatos, hogy még a kormányfő legutóbbi amerikai útja sem volt mentes ettől a jelenségtől. Noha rendszeres kormányzati feladatok ellátására szűkössége és kényelmetlensége folytán alkalmatlannak nevezhető, a miniszterelnök bostoni útjára bérelt, francia gyártmányú Falcon üzleti repülő egyénisége közeli rokonságot mutat a benne helyet foglaló társasággal. Mozgékonyság, gyorsaság, vadászrepülőre emlékeztető tulajdonságok: odarepülők, megcsinálom, visszajövök mottóval. Mindent a lehető legrövidebb idő alatt, hiszen a konkrét ügyeket (jelen esetben egy ország ügyeit) tudatosan, felelősségteljesen intézők ideje drága. Azt, hogy a két pont közti legrövidebb távolság az egyenes, itt alighanem mindenki tudja. Nem véletlen az sem, hogy az ezt biztosító gépbérlés ára is versenyképesebb a menetrendszerű járatok eltérítésénél vagy más, átszállást is igénylő megoldásoknál.
Az indítás előtti Ferihegyi sürgés-forgás korlátozott. A demokratikus állami vezetőknek kijáró rendőri és határőri biztosítás (a Ferihegy 1-es kormányváró felújítása miatt ezúttal a kisgépes terminál előterén) idővel megszokottá vált, a régi idők hagyományait tükröző túllihegésnek már csak nyomait lehet felfedezni, de ez sem felülről érkezik. Hiába, a máshoz szokott helyi személyzettel és hatóságokkal nehezen lehet elhitetni, hogy az ország vezetői immár nem önkényeskedő személyek: csak azt várják el, hogy mindenki megfelelően végezze a munkáját, körítés nélkül. A várakozó újságírók többek között a legnépszerűbb napilapból kitépett egyik cikket olvassák, melyből előre megtudhatják, hogy tulajdonképpen mi nem fog történni a miniszterelnökkel odakint, nevezetesen, hogy mindenféle rimánkodás ellenére nem fogadja őt az amerikai elnök, aki állítólag a szélsőségesektől való nem kellő elhatárolódás miatt már le is mondott róla. A várt eredmény azonban elmarad, az újságírók nem hisznek látnoki képességgel bíró kollégájuknak, és maradnak, azaz mennek, Bostonba, az állítólag kegyvesztett magyar miniszterelnökkel, akinek ezek szerint minden bizonnyal tévedésből ad díszoklevelet a rangos Tufts Egyetem.
Először az újságírók szállnak be, és kötnek ismeretséget a gép háromtagú svájci személyzetével, illetve luxuskivitelű, de szűk kabinjával. A gép bal oldalán levő ajtó mögött van a konyha, ezt követően a nyolc főre méretezett utastér, majd e mögött a pihenőhelyiség két, oldalt elhelyezett negyven centi széles kanapéval, melyen szűkösen nyolc, kényelmesebben hat embernek lehet helye. A gép törzsét mosdó zárja, innen ajtó vezet hátra, a kívülről is elérhető tehertérbe, ám ez repülés közben nem hermetizált, így nem hozzáférhető.
Kisvártatva érkezik a miniszterelnök és kísérete. Először két testőr lép a fedélzetre, fegyvereiket péncélkazettába zárják, melynek a kulcsát – nemzetközi előírásoknak megfelelően – a kapitány kapja. (A repülőgép parancsnoka egyébként kisebb meglepetés tárgya, hiszen nő, és több ezer órás repülési tapasztalata van.) Orbán Viktor miniszterelnök, Borókai Gábor kormányszóvivő, Szemerkényi Réka miniszterelnökségi államtitkár és Rahói Zsuzsa tanácsadó alkotja tulajdonképpen a szűkebb értelemben vett delegációt, akikhez csak Bostonban csatlakoznak a washingtoni magyar külképviselet tagjai Jeszenszky Géza nagykövet vezetésével. Az utazás központi figurái az utastér kétségtelenül legkényelmesebb, szembefordított foteljeiben foglalnak helyet, néhány szó erejéig méltatják a gép berendezését, észrevételezik szűkösségét (persze csak maguk között, nem a személyzetnek), de rövid idő után mindennapi témák kerülnek a terítékre: foci és politika, mintha csak egy átlagos magyar család vacsorájánál ülnénk.
Északnyugati irányban hagyjuk el Ferihegyet, a tiszta időben az esti Budapest látványa még azokat is megigézi, akik lassabban térnek magukhoz az iménti gyorsulásból. Ahogy azonban a kinti fények eltűnnek, és fél óra alatt elhalványul a felszállás emléke, kezdődik a munka. Orbán főként hölgykollégái segítségével veszi át néhány oldalas beszédét, javításokat, finomításokat eszközöl. Órákon keresztül újra és újra olvassák a bostoni díszoklevél fogadásaképp elmondandó beszédet, látszólag nem feledve, hogy egy miniszterelnök szavai főképp azok, melyekben világpolitikai látásmódját jeleníti meg főként idegen hallgatósága számára, nem szállnak csak úgy el a szélben. Vélemény az Európai Unióról, a magyar felzárkózás ismertetése, Kossuth Lajos-évforduló, transzatlanti kapcsolatok, NATO és Oroszország. Úgy tűnik, a munka kimerítő, és az sem feledhető, hogy hazai idő szerint lassan késő éjszakába fordulunk. A szűk gépben közben kifizetődőnek tűnik a kormányfő öltözékválasztása: a kényelmes nadrág kockás inggel elviselhetőbbé teszi a kilencórás utat, mint az öltöny. Miután áttanulmányozta szövegét, és észrevételeit rávezette, Orbán pihenni próbál, ami a fotel komfortját és egy miniszterelnök átlagos kimerültségi szintjét figyelembe véve nem túl nehéz feladat, ám a kicsi repülő állandó mozgolódása még egy ország vezetőjének az ilyen irányú eltökéltségét is meghiúsíthatja.
Ha jobban belegondol az ember, az amerikai látogatás sikere már ekkor eldőlt: a díszoklevél odaítéléséről októberben döntöttek, s az ezt fogadó beszéd elkészítésével az utolsó lényegi mozaik is a helyére került, az alvás a kipihent és nyugodt, udvariassági formuláknak eleget tenni tudó kitüntetettet és szónokot biztosítja. A gép lassan elcsöndesedik, csak az államtitkár és a tanácsadó dolgozik már laptopjukon, no meg a személyzet a gép pilótafülkéjében. A Falcon közben a sarki fény halványzöld derengésétől kísérve lassan átkel az Atlanti-óceán fölött.
Az amerikai nagyvárosok minden európai számára lenyűgözőek, és irigylésre méltó prosperitással bírnak. Vonatkozik ez Bostonra is, ám ez a város – mely földrajzilag is a legközelebb fekszik az öreg kontinenshez – maga egyfajta Európa az Újvilágban. Félszáz felsőoktatási intézmény koncentrálódik Új-Anglia legfontosabb településén, és ezek intellektuális légköre önkéntelenül is azt a világot idézi, ahonnan eredeztethető a sok felgyülemlett tudás. Amerika krémjét vezető diplomatákat, jogászokat, orvosokat, politikusokat itt képezik ki, bár az oktatásból a világ minden tájáról érkezett hallgatók is részesednek. Az innen származó elismerések ennek megfelelően, bármennyire protokollízűek is legyenek, egyben óriási jelentőségűek, hiszen közvetve az Egyesült Államok, a világ legjelentősebb hatalmának és vezető demokráciájának a zöld jelzését is jelentik, mely nélkül egy ország és vezetése manapság igencsak nehezen boldogul. Az elitképzés egyik letéteményeseként ismert Tufts Egyetem diplomáciai és jogi akadémiájának, a Fletcher Schoolnak a díszoklevelét Orbán Viktor nevére állították ki ugyan, de a fentieket tudomásul véve nemcsak retorikai fogásnak, hanem tényközlésnek is tekinthető, hogy a kinyitott napilap formátumú papír Magyarország Amerikából jövő elismerését jelenti.
A díszoklevél-átadás, a miniszterelnöki beszéd részleteiről a Magyar Nemzet hasábjain, helyszíni tudósítás formájában értesülhettek olvasóink. Ami a hírműfaj korlátai miatt ebből kimaradt, az néhány sorban a következő. Már a Bostonban eltöltött egyetlen nap során a delegáció tudomást szerzett a miniszterelnöki utat magánlátogatássá degradáló ellenzéki és baloldali médiavádakról, de számos ilyen zárótüzet megért veteránként nem kommentálták túlzottan. Inkább tették a dolgukat, és építették Magyarország jó hírét és jövőjét.