Az Erényi Ullmann Lajos által építtetett és Quittner Zsigmond tervezte Centrál Központi Kávéház 1887-ben nyílt meg, és akkoriban valóban a szerkesztőségek, nyomdák, a szellemi élet középpontjában állt. A régi Centrál belsőépítészeti kialakítását a historizáló eklektika jellemezte. A berendezésben szerepet kaptak tonettszékek, tükrök, a márványasztalokon Zsolnay-kerámiák, a perzsaszőnyegeken plüssfotelek, bőrgarnitúrák. 1905-től Mészáros Győző vezette a kávéházat, amely az ő működése alatt élte fénykorát.
Tudósasztala körül vitázott többek között Gombocz Zoltán nyelvész, Eckhardt Sándor művészettörténész, Szekfű Gyula és Hóman Bálint történészek. Innen indult, majd ide tért vissza 1920-ban a New York kávéházból a Nyugat köre. Törzsvendég volt itt többek között Ady, Móricz, Osváth, Krúdy, Kaffka Margit, Tamási Áron. „A Centrál egyedülálló intézmény volt a maga nemében, szabadegyetemféle, de annál több, mert eredményesebb… Egyszóval a magyar szellemi élet krémje gyűlt itt össze” – írta Kolozsvári Grandpierre Emil. 1940 és 1944 között a Centrálban működött a Bólyai Akadémia irodalmi és társadalomtudományi baráti kör Püski Sándorral, Féja Gézával.
A II. világháború után a Centrálban szerkesztették az Újholdat, így lett itt törzsvendég Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Örkény István, Ottlik Géza, Mándy Iván, Somlyó György. 1949. július 2-án államosították a Centrált, és a metróépítő munkások étkezdéje lett. 1967-től a helyiség az Eötvös Loránd Tudományegyetem étkezdéje és társadalmi életének központja: a nevezetes Eötvös Klubhoz és a Hordóhoz egy másik generáció legendái fűződnek. 1993-ban „könnyes búcsú” következett, s az egykori kávéház termeiben elektronikus játékok amerikai ízű szalonja nyílt és működött 1997-ig.
A Budapesti Városvédő Egyesület elnöke a rendszerváltozás, illetve a fővárosi önkormányzat megalakulása után megkereste Budapest illetékes vezetőjét a Centrál kávéház újjáélesztése érdekében. Nem sok eredménnyel… 1998-ban Somody Imre, az ismert, sikeres üzletember úgy gondolta, hogy az általa indított vállalkozások sorában helye van egy olyan gazdaságilag is prosperáló vendéglátóhelynek, amelynek inspiráló kisugárzása lesz a magyar kulturális és közéletre.
Elhatározta, hogy az egész sarokházat helyreállítja, azon belül pedig az eredeti dokumentumok alapján, de a kor elvárásainak megfelelően felújítja a Centrált. Közben munkatársai Európa számos kávéházát tanulmányozták, és így született meg a nálunk ez idáig szokatlan kávéház és étterem elegye. Itt a márványasztaloknál nemcsak beszélgetni és kávézni, hanem akár ebédelni is lehet.
2000. január 13-án nyílt meg ismét a Centrál, melynek újraindításával olyan társasági hely született, ahol a beszélgetés, egymás meghallgatása és megértése kulturális élménnyé, egyben közéleti példává vált. Vieland Ferenc ügyvezető igazgató elmondta: a pesti polgár, a művészvilág ugyanúgy törzshelyének, otthonának tekinti a Centrált, mint a politikai élet szereplői. Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos megbeszélések lebonyolítása céljából és magánemberként is többször megfordult a Centrálban. Van olyan író, aki reggelente két-három órát rendszeresen itt dolgozik.
Van, aki a laptopjába, van, aki a jegyzetfüzetébe ír, de mindenképpen jótékony hatással van rájuk a Centrál közönségének duruzsolása, a hely zsongító atmoszférája. És természetesen ismét egyre több folyóirat készül a márványasztaloknál. A Centrál ma ismét központi helyet foglal el a főváros társadalmi és gasztronómiai életében. Betölti azt a helyet, amelyet a XXI. század embere igényel. A vendég itt megtalálja a szellemi műhelyt, az intim kávézót, az ízletes konyhát és a jó cukrászdát – tette hozzá az ügyvezető igazgató.
Papíron szüneteltette a tevékenységét, de az interneten tovább hirdette szolgáltatását
