A Centrál kávéház szellemi műhely is

A Centrál kávéház 1887-ben nyílt meg az Egyetem utca 1. szám (ma Károlyi Mihály utca 9.) alatt. A régi Centrál hagyománya a híres vendéglátáson túl a kávéház intellektuális jellege, pezsgő szellemi élete volt. A Nyugat, a Hét, a Válasz című folyóiratok szinte itt készültek. Mindennapos vendég volt többek között Babits, Karinthy, Kosztolányi. 1949-ben államosították, bezárták, és elkezdődött a nevezetes kávéház hányattatása. Csak 1967-től lett az egyetemi ifjúság szellemi, társadalmi életének központja Eötvös Klub néven. Egykori pincéjéből indult el például az Omega zenekar és az Universitas együttes sikertörténete. Aztán az Eötvös Klub is bezárt. Két esztendővel ezelőtt nyílt meg ismét az eredeti tervek alapján rekonstruált Centrál, amelynek egyre nagyobb inspiráló kisugárzása van a magyar közéletre, s márványlapos asztalainál ismét dolgoznak írók, ismét szerkesztenek folyóiratot.

Az Erényi Ullmann Lajos által építtetett és Quittner Zsigmond tervezte Centrál Központi Kávéház 1887-ben nyílt meg, és akkoriban valóban a szerkesztőségek, nyomdák, a szellemi élet középpontjában állt. A régi Centrál belsőépítészeti kialakítását a historizáló eklektika jellemezte. A berendezésben szerepet kaptak tonettszékek, tükrök, a márványasztalokon Zsolnay-kerámiák, a perzsaszőnyegeken plüssfotelek, bőrgarnitúrák. 1905-től Mészáros Győző vezette a kávéházat, amely az ő működése alatt élte fénykorát.
Tudósasztala körül vitázott többek között Gombocz Zoltán nyelvész, Eckhardt Sándor művészettörténész, Szekfű Gyula és Hóman Bálint történészek. Innen indult, majd ide tért vissza 1920-ban a New York kávéházból a Nyugat köre. Törzsvendég volt itt többek között Ady, Móricz, Osváth, Krúdy, Kaffka Margit, Tamási Áron. „A Centrál egyedülálló intézmény volt a maga nemében, szabadegyetemféle, de annál több, mert eredményesebb… Egyszóval a magyar szellemi élet krémje gyűlt itt össze” – írta Kolozsvári Grandpierre Emil. 1940 és 1944 között a Centrálban működött a Bólyai Akadémia irodalmi és társadalomtudományi baráti kör Püski Sándorral, Féja Gézával.
A II. világháború után a Centrálban szerkesztették az Újholdat, így lett itt törzsvendég Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Örkény István, Ottlik Géza, Mándy Iván, Somlyó György. 1949. július 2-án államosították a Centrált, és a metróépítő munkások étkezdéje lett. 1967-től a helyiség az Eötvös Loránd Tudományegyetem étkezdéje és társadalmi életének központja: a nevezetes Eötvös Klubhoz és a Hordóhoz egy másik generáció legendái fűződnek. 1993-ban „könnyes búcsú” következett, s az egykori kávéház termeiben elektronikus játékok amerikai ízű szalonja nyílt és működött 1997-ig.
A Budapesti Városvédő Egyesület elnöke a rendszerváltozás, illetve a fővárosi önkormányzat megalakulása után megkereste Budapest illetékes vezetőjét a Centrál kávéház újjáélesztése érdekében. Nem sok eredménnyel… 1998-ban Somody Imre, az ismert, sikeres üzletember úgy gondolta, hogy az általa indított vállalkozások sorában helye van egy olyan gazdaságilag is prosperáló vendéglátóhelynek, amelynek inspiráló kisugárzása lesz a magyar kulturális és közéletre.
Elhatározta, hogy az egész sarokházat helyreállítja, azon belül pedig az eredeti dokumentumok alapján, de a kor elvárásainak megfelelően felújítja a Centrált. Közben munkatársai Európa számos kávéházát tanulmányozták, és így született meg a nálunk ez idáig szokatlan kávéház és étterem elegye. Itt a márványasztaloknál nemcsak beszélgetni és kávézni, hanem akár ebédelni is lehet.
2000. január 13-án nyílt meg ismét a Centrál, melynek újraindításával olyan társasági hely született, ahol a beszélgetés, egymás meghallgatása és megértése kulturális élménnyé, egyben közéleti példává vált. Vieland Ferenc ügyvezető igazgató elmondta: a pesti polgár, a művészvilág ugyanúgy törzshelyének, otthonának tekinti a Centrált, mint a politikai élet szereplői. Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos megbeszélések lebonyolítása céljából és magánemberként is többször megfordult a Centrálban. Van olyan író, aki reggelente két-három órát rendszeresen itt dolgozik.
Van, aki a laptopjába, van, aki a jegyzetfüzetébe ír, de mindenképpen jótékony hatással van rájuk a Centrál közönségének duruzsolása, a hely zsongító atmoszférája. És természetesen ismét egyre több folyóirat készül a márványasztaloknál. A Centrál ma ismét központi helyet foglal el a főváros társadalmi és gasztronómiai életében. Betölti azt a helyet, amelyet a XXI. század embere igényel. A vendég itt megtalálja a szellemi műhelyt, az intim kávézót, az ízletes konyhát és a jó cukrászdát – tette hozzá az ügyvezető igazgató.