A Deák Ferenc tér

A Belváros közepén található – közlekedési szempontból a főváros egyik legfontosabb csomópontjának számító – Deák Ferenc tér az innen kiinduló azonos nevű utcával együtt még a nagy államférfi életében, 1866-ban kapta a nevét.
A főváros „szívéről” vélhetőleg mindenkinek a nyüzsgő, állandóan zsúfolt tér, a „Deák” jut az eszébe. Pedig volt, amikor ez még kietlen, külvárosi résznek számított, és egyáltalán nem számított elegáns dolognak itt házat vásárolni.
A XI. század elején a hajdani római castrum helyén épült ki Pest, a kis kereskedőtelepülés, amelynek egyetlen előnye csupán kedvező fekvése volt; a gellérthegyi révátkelővel szemben állt, a Duna bal partján. Az egész nem volt nagyobb a mai Belvárosnál. A Mátyás idején bekerített település már elnyerte ugyan a városi jogot, de fejlődése még hosszú ideig váratott magára. A török időben elnéptelenedett Pest épületei a felszabadító ostrom alatt szinte teljesen romba dőltek. A város lakossága alig négyszáz fő volt ekkoriban.
A mai Deák Ferenc tér szélén húzódó, a várost körülvevő fal egyik kapuja a közeli Váci utca torkolatában, míg az őrtorony a mai evangélikus templom helyén állt. A település csak a városfal 1789-es elbontása után kezdhetett terjeszkedni, amelynek elsőként a Hild János-féle tervek adtak irányt. Az akkori városközpont a Belvárosi plébániatemplom körül alakult ki, a Deák Ferenc tér azonban – Káposztatér vagy Széntér néven – már jelentős piacként működött. A tér északi részén, a kép bal oldalán álló copf stílusú Wodianer-ház homlokzatát díszítő két török szoborról Török térként is ismerték, de a közelbe betelepült zsidó lakosságról néha Zsidó térként is emlegették. Ma itt egy „üvegből épült” irodaház található, nem messze a bazilikától. A Deák Ferenc tér legjelentősebb épületcsoportja a képen nem látható hazai evangélikus egyház központja, a klasszicista stílusú evangélikus templom, rendház és a gimnázium. Tervezője Pollack Mihály volt; az épületet 1811-ben szentelték fel. 1829-re elkészült a harangja és a toronyórája is. A szabadságharc alatti német ágyúzásokkor megsérült, homlokzatát Hild József építette újra, míg kis tornyát statikai problémák miatt 1875-ben bontották le. A templomtól jobbra álló, eredetileg egyemeletes Evangélikus Gimnázium épületre 1811-ben került még egy szint, a templommal való összekötő szárny pedig csak a század közepére készült el. A gimnázium tanulója volt többek között Petőfi Sándor, amit márványtábla hirdet a ház falán. A 3. szám alatti ház egy posztókereskedő részére épült az 1800-as évek végén. Később a Rothschild-szalon és egy híres fotóműterem, a szocializmus idején pedig az NDK Centrum működött itt.

A millenniumra végig kiépült közeli Andrássy úton nem engedték sem lóvasút, sem villamos közlekedését, ezért a mai Vörösmarty tértől a Városligetig létrehozták a kontinens első földalatti vasútját. A metró megépítésével, a föld alatti vonalak találkozásával a Deák Ferenc tér közlekedési szerepe tovább nőtt. A fejlesztéssel használaton kívülivé vált alagútrész a világon egyedülálló, a járműveket, létesítményeket bemutató Földalatti Vasúti Múzeumnak ad helyet.