A Döbrentei tér

A Gellért-hegy lábánál fekvő teret a XVIII. századtól hol az akkor itt álló szerb templomról Templom térnek, hol pedig a környékén tartott vásárokról Hetivásár térnek nevezték. Döbrentei Gábor iránti tisztelgésként a terület 1879 óta viseli az író nevét.
Az Ördögárok torkolatánál fekvő terület mindig fontos dunai átkelőhely volt, amelyet a hegy lábánál eredő hőforrásai és erre emelt fürdői, a mai Rác és Rudas fürdő tettek még népszerűbbé. A ma a Döbrentei tér 9. szám alatt álló Rudasról a török időkből többek között Evlia Cselebi utazó ír, aki szerint a „külvárosban van, a Duna partján, nyolc boltíve felett magas, kerek kupola, cseréppel fedett lévén, benne vízmedence van, amelynek kerülete kétszáz lépés.” A fürdőt többször átalakították, mai arculata a nagyjából a török időkben kialakultnak megfelelő. Idővel gyógyfürdő-kórház és üdítőital-palackozó is nyílt az épülettömbben. Később az Erzsébet híd feljárója alatt ivócsarnokot alakítottak ki, ahol többek között a Hungária-, a Juventus- és az Attila-forrás vizét lehet megvásárolni. A Tabán azon kevés falvak egyike volt, amely a török uralom alatt sem pusztult el. Magyar lakossága ugyan szinte teljesen eltűnt, és helyére többnyire délszlávok és németek telepedtek, de ez volt Buda legsűrűbben lakott része. A Duna mentén, az Ördögárok torkolatánál főként szerbek éltek, akiknek a Dunához közeli első temploma 1697-ben, majd a végleges, Mayerhoffer Ádám által tervezett fél évszázaddal később készült el. Elsőként az 1810-es tűzvész, majd az 1838-as árvíz eredményezett hatalmas károkat az épületben, ám végső pusztulását a második világháború okozta. A sérült épületet néhány év múlva rommá nyilvánították, majd 1949-ben végleg lebontották.

Miközben Buda fokozatosan elmaradt a szemközti Pest mellett a fejlődésben, a mai Döbrentei tér környéke a Lánchíd megépülésekor vesztette el igazán évszázadokon keresztül őrzött jelentős szerepét. Az egyesítés után a különbség a Duna két partja között még szembetűnőbbé vált. A budai oldal fejlődését egyre inkább hátráltatta az Ördögárok, amely rengeteg fertőzés és szenny gyűjtőhelye volt. Többször felmerült befedése, míg végül 1878 márciusában a Városmajortól a Dunáig összefüggő boltozat alá került. Már 1894-ben megszületett a döntés két új híd megépítéséről, de az Erzsébet híd, amely 1926-ig a világ legnagyobb fesztávolságú létesítménye volt, csak majd tíz év múlva készült el. A híd budai oldala az egykori átkelőre, a Döbrentei térre torkollott, és megépítésekor jó néhány épület tűnt el végleg a tér házai közül. Átadására díszes parkot hoztak létre a tér közepén, amelynek egy része ma is látható. Rövidesen helyére került a Gellért-szobor és a vízesés is, és ezzel az egyik legdekoratívabb budai közterületté alakult. A második világháború alatt az Erzsébet híd is megsemmisült, torzója a háború után még tizenöt évvel is ott árválkodott a Duna két partján. Az új híd csak 1964-re készült el, és ezzel a Tabán élete visszatért a normális kerékvágásba. A tér házai az Ördögárok befedése, a híd megépítése, az Attila körút kiépítése és a tabáni bontások, majd a második világháborús pusztulás következtében jórészt – az északkeleti tömb kivételével – teljesen megsemmisültek. Ez az épület 1911-ben a Rác fürdő akkori tulajdonosai számára készült, ma az Építési Vállalkozók Országos Szövetségéé. Az Erzsébet-szobrot 1986-ban helyezték el a híd lábánál, amely eredetileg 1932–53 között az V. kerületi Március 15. téren állt. (G. R.)