M ünchen, 1938. szeptember 29. Az angol A. N. Chamberlain, a francia E. Daladier, az olasz B. Mussolini és Adolf Hitler aláírják a hírhedt „müncheni szerződést”, így a nemzetiszocialista Németország előtt megnyílik a kapu a többségében németek lakta szudétavidék annektálására. Az első világháború után létrejött Csehszlovákia áldozatul esik az újabb világégés kirobbanásától tartó angol–francia tengely engedékenységének. London és Párizs reményei tiszavirág-életűek, Joachim von Ribbentropp német külügyminiszter Moszkvába repül, meg nem támadási szerződést köt a Szovjetunióval és a Sztálin támogatását élvező hitleri Wehrmacht 1939-ben lerohanja Lengyelországot, ezzel megkezdődik a II. világháború. Eduard Benes csehszlovák államelnök – Thomas Garrigue Masaryk oldalán a köztársaság megteremtője – Londonba emigrál. A Harmadik Birodalom összeomlásában bízva azzal a határozott szándékkal készül a visszatérésre, hogy hazáját megtisztítsa a „hazaárulóktól”. Így kertelés nélkül közli a szintén emigrációba kényszerült szudétanémet szociáldemokrata politikussal, Wenzel Jakschsal: „Célom a háború befejeztével csak egy lehet – a maximális nemzeti hatalom elnyerése.” 1944-ben véres, kérlelhetetlen harcot követel, erőszakos leszámolást a németekkel. Egy esztendővel később megkezdődik a szudétanémetek elüldözése, az „entgermanisierung”. Benes ehhez a lépéshez megszerzi Sztálin támogatását, megnyitva az utat a kommunista hatalomátvétel felé 1948 februárjában. A nagy számú nemzeti kisebbségre épült köztársaság hatmillió cseh állampolgárával az I. világháborút követően hétmilliósra rúgó német–magyar–szlovák népcsoport állt szemben. Benes ugyan ígéretet tett arra, hogy e kisebbségeknek jelentős függetlenséget biztosít, e kötelességének azonban soha nem tett eleget. Sőt lehetőséget látott arra, hogy végleges döntést hozzon – megszülettek a hírhedt Benes-dekrétumok a német és magyar kisebbség elűzésére, azok vagyonának elkobzására.
A jogtalan bosszú mind a mai napig befolyásolja a német–cseh kapcsolatokat. Az NSZK-ba menekült szudétanémetek szervezete jelentős politikai befolyásra tett szert és a kelet–nyugati enyhülés időszakában sem volt hajlandó arra, hogy diplomáciai meggondolásokból eltávolodjék alapvető követelésétől. Hatályon kívül kívánja helyezni az emberi szabadságjogokat sértő Benes-dektrétumokat és jóvátételt követel a szülőföldjükről kitelepítetteknek. Erre Prága mind a mai napig nem volt hajlandó. Az unió keleti bővítését őszintén szorgalmazó német politika számára kemény dió a csehek merevsége. Berlin őrlődik. Támogatja a cseh társulást, de ugyanakkor elismert jogaikhoz kívánja segíteni a szudétanémeteket is, akik megfelelő alkalmat látnak arra, hogy az EU égisze alatt végre kikényszerítsék a Benes-törvények felszámolását. Az SPD–Zöldek- koalíció mindeddig nem tudta elszánni magát arra, hogy feltegye a kérdést: Megegyezés vagy társulás?
Otthon Start: akár három százalék alatt is lehet a kamat
