A kifordított kupola és más látomások

Kinetikus és mobil szobraival Csörgő Attila sok éve jelen van a magyar képzőművészet élvonalában. Tavaly ősszel Franciaországban, Tourcoing városában rendezett kiállításával szerepelt a MagyArton, a skóciai Dundee-ben pedig a múlt héten vett részt számos ország képviselőivel közös tárlaton. Féltér címmel a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában láthatók félgömb alakú fotográfiái s az azok előállítására szolgáló speciális fényképezőgép.

Mitől több és mennyiben más egy félgömb alakú fénykép, mint a kétdimenziós?
– Ezek a képek maguk is térbeli testek. Vagyis a tér- és síkbeliség között helyezkednek el. Viccesen szólva két és fél dimenziósak. A gép ugyanis a körülötte lévő fél teret, a horizont feletti tér részét egy félgömb felületére exponálja. Ezek a térbeli viszonyokat jól rögzítő képek olyanok, mint a buborékok. Érdekességük, hogy a félgömbökön azt a teret, amely a fényképezés során körülölel bennünket, most kívülről, külső nézőpontból látjuk.
– Ez a kifordított kupola valaminek a metaforája.
– A gömb és a kupola visszatérő kultúrtoposzok, képek. Amikor az emberek nagyon egyszerűen akarják ábrázolni a világot, gömbnek vagy körnek ábrázolják. Munkáimmal kapcsolatban nem ragaszkodom az efféle megfeleltetésekhez. Fontosabbnak érzem, hogy olyan látványt hozzak létre, amelyre odafigyelnek. Hogy megoldjam a problémát, megszerkesszem, olykor kiszámoljam egyenletekkel, hogyan lehetséges az a valami, ami előtte szinte lehetetlennek tűnt. A metaforák csak ezután következnek.
– Hogyan működik ez a különleges fényképezőgép?
– A fényképezőgép belsejében egy emulzióval bevont félgömb helyezkedik el. A fényképezés során a félgömb mozdulatlan marad, miközben a gép elfordul körülötte. A lencse a félgömb középpontjában található. Ennek mozgását két irányban koordinálja, míg az egyik mentén többször körbefordul, addig a másik mentén kilencvenfokos fordulatot tesz. Ily módon egy spirális csíkban fényképezi körbe a környezetét.
– Hol készültek a kiállításon látható kupolaképek?
– Az az épület, amely mindegyik képen látható, a belga határ mellett, Lille peremvárosában, Tourcoing-ban áll. Le Fresnoy-nak hívják, egy kortárs művészeti intézmény.
– Ha nem az eszme, akkor valamilyen vízió foglalkoztatja, amikor egy szobor vagy kép megalkotására készül?
– Előfordul, hogy valamilyen vízióból indulok ki. Sokszor elsőre valószínűtlennek tűnő dolgot próbálok létrehozni. Hallottam vagy olvastam valamit az asztaltáncoltatásról. Elképzeltem egy lebegő asztallapot és rajta egy mozdulatlan vasgolyót. A mű, ami végül létrejött (Hogyan szerkesszünk narancsot?), lebegő papírlabdákból áll, amelyeket ventilátorok tartanak a levegőben. Minden labdának kicsit más a felépítése, s ennek megfelelően más a mozgása. Egy másik munkám két forrásból is táplálkozott. Egy évig Amszterdamban tanultam, és egyszer arról beszélgettünk a társaimmal, hogy milyen projektet kellene csinálni. Egyikük azt mondta, hogy ő a lefelé égő gyertyát állítaná ki. Hú, az jó, mondom, én meg a ferde vizet. Elképzeltem, hogy van egy pohár és ferde benne a víz. Az uszodában is ferde a víz, és föl meg le lehet benne úszni. Ebből az ötletből készült is egy fénykép. Egy asztallapon két pohár áll, s bennük a víz ferde. Az egyikben erre ferdül, a másikban meg az ellenkező irányba. Ez a kép úgy jött létre, hogy a kamerát az asztallapra rögzítettem, így az a poharakkal együtt forgott. Ez idő tájt újra elolvastam E. A. Poe A Maelström poklában című novelláját, amelynek „főhőse” egy hipnotikus, ébenfekete görbület, egy hatalmas örvény, amely mindent elnyel. A két dolgot összefűzve készítettem el a Maelström-projektet.
– Féltér című kiállítása más alkotásokkal együtt a MagyArton is szerepelt. Hogyan jutottak ki Franciaországba a munkái?
– A franciák komoly küldöttséggel jöttek Magyarországra, hogy magyar képzőművészek alkotásaiból válogassanak. Többek között a Fiatal Művészek Stúdiójában is körülnéztek, és az eddigi munkáim alapján én is a kiállítandók közé kerültem. Az itt látható munka a Le Fresnoy Studio National des Arts Contemporains támogatásával készült, a budapesti kiállításomat az NKA és a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága támogatta.
– Milyen munkákkal vett részt a skóciai kiállításon?
– A néző szeme című nemzetközi tárlatra, amelyet Dundee-ban, a negyedik legnagyobb skóciai város kulturális centrumában rendeztek meg, sötét térben kiállítható szerkezeteket kértek tőlem. A Forgástest című művet vittem, amelynek lényege, hogy két gyorsan forgó, hosszú csavar egy statikus pohárszerű alakzatot ad ki. A Gömbörvény egy összetett pályán gyorsan mozgó zseblámpaizzó, amely egy periodikusan növekvő, majd csökkenő spirális fénygömböcöt mutat.