A koncepció

Elkészült a budapesti városfejlesztési koncepció, amely egy nagyí vű, harminc-negyven éves jövőképet vetít elénk, fővárosiak elé – hirdeti napok óta faxon és interneten a Városháza. Megtudhattuk azt is, hogy tegnaptól kezdve négy héten át szakemberek segítségével vitafórumokat szerveznek annak érdekében, hogy a végső megoldás a vélemények minél szélesebb skáláját tükrözze. Akár meghatónak is nevezhetnénk, hogy a városvezetés „budapestkedésének” tizenkettedik évében, harmadik választási ciklusának utolsó hónapjaiban ilyen nagy figyelmet fordít a jövőnkre. Azonban legalább két kérdés felvetődik. E lázas tevékenység vajon nem annak beismerése-e, hogy mindeddig koncepciótlanul működött a fővárosi önkormányzat? Demszky Gábor főpolgármester és csapata csak nem azt akarja túlbuzgóságával leplezni, hogy több mint egy évtizedig ad hoc alapon épült itt a világváros?
No, de rossz az, aki rosszra gondol.
Bizony, mert van itt egy másik koncepció is. Az a címe, hogy Demszky Gábor programja a főváros számára. Lapozzuk csak fel bátran ezt az 1991 augusztusában napvilágot látott kiadványt, s a teljesség igénye nélkül vessük össze mindennapjaink tapasztalatával, a valósággal! Olvasom például, hogy a főváros felszíni közlekedése túlterhelt, állandó a zsúfoltság és a torlódás (ismerős a helyzet?). Főpolgármesterünk elsősorban a felszíni közlekedés fejlesztésében, a gyűrűs-sugaras úthálózat hálós-rácsos szerkezetűvé való átalakításában látta a fő irányt. Tudta, mégsem merte, nem tette.
Vagy itt van például az akkori pazarló energiaellátás és más közszolgáltatás. Demszky gyógymódként akkoriban még a racionalizálást javasolta, később inkább – a világon szinte mindenütt állami vagy legalábbis önkormányzati kézben lévő – szolgáltatókat privatizálta a fogyasztók kárára.
Ne felejtsük el a környezetvédelmet se. „Budapest környezeti állapota – az utóbbi évek néhány kisebb és helyi javulást mutató eredménye ellenére – egyre válságosabb… A környezetminőség további romlása a lakosság egészségének súlyos károsodását vonhatja maga után.”
Mintha egy jelenlegi zöldszervezet tiltakozó kiáltványát olvasnám.
A papíron – amely úgy tűnik, mindent elbír – szerepel még a rákospalotai égetőmű rekonstrukciója, a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése és kiemelten a budapesti zöld felületek beépítésének a megakadályozása. Az eredmény közismert: az égető ma is szennyez, a hulladékok egyre gyakrabban illegálisan kerülnek természeti területekre, s tizenegy év alatt három városligetnyi zöld terület tűnt el a fővárosból. A természet rombolása már-már nagyipari méreteket öltött. A városban plazahegyek nőttek, miközben a Gellérthegynek épp most adják fel az utolsó kenetet.
A most elkészült koncepció részleteit még nem olvastam. Lehet, hogy jó, és tényleg a jövőbe mutat. De mennyire hihető, hogy ezt az SZDSZ csak a tényeket figyelmen kívül hagyó durva választási kampánya idejére időzített tervet végrehajtja-e az októberben távozó jelenlegi városvezetés? Azt kell mondanom: semennyire.
Egyébként részben vagy teljesen megvalósítatlan önkormányzati koncepciókból sokat őrzök egy újlipótvárosi pincében egy köteg „Demszkyt a városházára” című plakát és néhány „Szabad demokraták – gondoskodó, gondolkodó önkormányzatok” feliratot hirdető 1990-es szórólap társaságában. Ennek a koncepciónak is meglesz a helye…