A németek nem feledik a Stasi-múltat

Jelentős szerepet vállalt az NDK-rendszer megrendítésében a lipcsei „hétfői tüntetések” résztvevőinek soraiban 1989 végén futótűzként elterjedt hír: „A titkosrendőrség megkezdte a terhelő iratok megsemmisítését”. A tömeg reakciója nem sokáig váratott magára, december 4-ről 5-re virradó éjjel elszántan megrohanták és elfoglalták a Dittrichringen működő Stasi-központot, és a megalakult „polgári bizottság” (Bürgerkomitee) tagjai több ezer okmányt foglaltak le. A megmentett iratok kiértékelése lehetőséget nyújtott a hírhedt állambiztonsági minisztérium működésének gyors átvilágítására. A hajdnai spiclicentrumból azóta emlékhely lett – az itt bemutatott hagyatékok bepillantást nyújtanak a mindent átfogó elnyomó szerv munkarendszerébe. A sarokház építészeti formájáról elnevezett kerek sarok múzeumban kiállított tárgyak arról a megalázó megfélemlítésről tanúskodnak, amellyel a kommunista rendszer üldözte vélt ellenfeleit. A lipcsei polgári bizottság vezetése alatt álló múzeum vándorkiállításokat is rendez Stasi – hatalom és köznapiság, a bűnözés ismérvei címmel.
Az egyesített Németországban a parlament 1991. november 14-én elfogadta a „Stasi-adattörvényt”. A Bundestag nemcsak a hatóságok illetékességét és feladatát szabta meg, hanem az érintett személyek jogait is, sőt ezen túlmenően biztosította a Stasi múltjának történelmi, politikai és jogi feldolgozását. 1992 januárjában az NDK ellenzékének tagjai megkezdhették a róluk felfektetett iratok áttanulmányozását. A volt evangélikus lelkész, Joachim Gauck vezetése alatt megkezdte munkáját az a hivatal, amely ma egykori vezetőjének nevét viseli. Az intézmény élére került megbízott kemény végrehajtónak bizonyult, hű maradva ahhoz a beállítottságához, amelyet – fiatal korára emlékezve – így körvonalazott: „Tizenhat éves fejjel legszívesebben fegyvert ragadva mentem volna Budapestre, hogy harcoljak a szovjet bűnözők ellen!” Az egyesítést követően pedig határozottan osztotta a véleményt: „Az a társadalom, amely a hajdani elnyomókat nyugton hagyja, nem a tettesek beismerő hajlandóságát fokozza, hanem azok konok hallgatását.