A Széna tér

Buda életében a mai Széna tér a középkorban is fontos szerepet játszott, és ma is a város egyik fő közlekedési és kereskedelmi központja. Az akkori Szent Péter város kicsiny terén haladt át ugyanis többek között az Óbudát a Dunántúllal összekötő országút, de innen futott a budaszentlőrinci pálos kolostor felé vezető Szent Pál völgyi – azaz a mai Erzsébet fasor és a Budakeszi – út is. Emellett a Budát övező védelmi városfal egyik kapuja, a Jenei kapu szintén ide nyílt. A teret ezért gyülekezőhelyként is használták a városba való belépés előtt, ahol többek között takarmányt, például szénát is árultak. Már ekkoriban találkozhatunk a Heu Platz, azaz a Széna tér elnevezéssel. Buda viszszafoglalását követően a kisszámú lakosság miatt nem építettek külön kórházat. Az 1710-es pestisjárvány idején azonban a városfallal szomszédos téren egy ideiglenes, úgynevezett ragálykórházat emeltek a pestisgyanúsak megfigyelésére és esetleges gyógykezelésére. A járvány elmúltával már rendes kórházként használták, s először 1727-ben bővítették. A gazdagokat fizetség ellenében, a szegényeket pedig adományokból gyógyították itt, s az egyetem Budára költözésétől, 1777-től kezdve már tudományos klinikai munka is folyt, és 1820-ra a copf stílusban átalakított épületre még egy szintet építettek. A két szinten már négy-négy kórteremmel, polgári kórházként működött tovább, amelynek földszintjén a női, emeletén pedig általában a szegény sorsú betegeket ápolták. Az 1840-es évektől férfi betegeket is fogadtak, a szabadságharc alatt pedig sebesült katonáink százait gyógyították. A város rohamosan növekvő lakossága miatt azonban a kórház egyre kevésbé tudott megfelelni az elvárásoknak. A szegényeket kezelő rész 1869-es leválasztása után néhány évtizeddel a Diós-árok mentén egy új, nagyobb és korszerűbb intézetet építettek, amely az új Szent János-kórháznak adott otthont. A régi kórházban a Széna téren egy ideig vegyes, 1910-től pedig már női nemibeteg-osztály is működött. A második világháborús harcok során az épület csaknem teljesen elpusztult, ezért 1947-ben lebontották.

A három város egyesülése után megszületett tervek nyomán kialakították a budai körutat, amelynek a Margit híd budai hídfőjétől a Széna térig tartó első szakaszát Margit körútra keresztelték. A tér lassan összeolvadt a szomszédos Széll Kálmán, vagyis a mai Moszkva térrel. Miután a múlt század harmincas éveiben a Buda környéki településekre induló autóbuszjáratok pályaudvara is ide került, a Széna tér egyre kaotikusabb képet mutatott. Központi szerepet játszott az 1956-os forradalom idején is. A híres Széna téri csoport fogta össze a teljes budai ellenállást. Egyik vezetőjüket, Szabó Jánost választották meg a budai fegyveresek parancsnokává, akihez kétezer fegyveres felkelő tartozott. A szovjet túlerővel szemben egészen november 6-ig harcoltak. A tér hangulatát ma egyértelműen a néhány éve a piac helyén emelt bevásárlóközpont és annak közelmúltban átadott második tömbje határozza meg. Az egykori harcok és a forradalmárok emlékét a Mammut 2 előtt tavaly átadott emlékmű őrzi.