Budai városkép-ábrázolások

Az első hiteles látképek kizárólag a Várnegyedet ábrázolták, Budáról csak 1606-ban készült a valóságnak megfelelő rézkarc. A nyugati közvéleményt érdekelték a Magyarországon zajló események, a megszállt, majd visszafoglalt városról rendszeresen tájékozódni akartak, ezért számos budai látkép jelent meg különböző könyvekben, kiadványokban. Ezek művészileg gyakran szinte semmit nem értek, és az ábrázolás hitelessége is kétségeket hagyott maga után.

Óbudát és a külső területeit elsőként Wilhelm Dilich (1571 vagy 1572– 1650) ábrázolta rézkarcán 1606-ban. A Schledel-krónika budai látképe vagy Erhard Schön híres csataképe a Várnegyedre koncentrál, ezért ezekből a munkákból aligha tudnánk meg valamit Buda külcsínyéről.
Dilich építész, rajzoló és rézkarcoló nyolc budai látképet készített Ungarische Chronica címmel. A képek a négy égtáj felől mutatják be a várost. A kutatóknak nem sikerült kideríteniük, hogy Dilich valóban járt-e Magyarországon, vagy csak egy rajzoló örökítette meg Óbudát, ám munkái rendkívül hitelesek.
A Budapest műemlékei című kötet részletesen foglalkozik a témával: Dilich ábrázolásai három kiadásban jelentek meg: az 1600-ban napvilágot látott kép a középkori romokat szemlélteti, az 1606-os pedig már Pestet, a Várhegyet és a Margitszigetet is bemutatja.
A nyugati közvéleményt érdekelték a Magyarországon zajló események, a megszállt, majd visszafoglalt városról rendszeresen tájékozódni akartak. Így Budáról több látkép is megjelent különböző könyvekben, kiadványokban. Ezek azonban művészileg gyakran szinte semmit nem értek, és az ábrázolás is kétségeket hagyott maga után. Pontosnak mondhatók Michael Wening bajor udvari rézmetsző munkái, aki az utolsó nagy ostromokról egy bajor hadmérnök rajzait sokszorosította.
Az 1700-as években megszaporodott az ábázolások száma. Friedrich Bernhard Werner (1690–1778) az európai nagyvárosokról készített sorozatában Budát is bemutatta. Az 1730-ban jegyzett két budai látképén a Rózsadomb töve, valamint a Várnegyed látható.
Mikoviny Sámuel (1700–1749) ugyancsak ebben az esztendőben készítette el rajzát Budáról és testvérvárosáról. Munkája Bél Mátyás Notitia Hungariae novae című könyvében jelent meg. Mikoviny művét az egyik legkiemelkedőbb korai alkotások közé sorolják, ugyanis a Gellért-hegy környékét és az óbudai Duna-partot addig páratlan részletességgel dolgozta ki. Keleti nézetű látképet először Pollencig József készített a fővárosról 1787-ben. Ennek mindössze egyetelen példánya maradt fenn.
A török építészettörténet illusztrációjaként készítette el Johann Bernhard Fischer von Erlach (1656–1723) a Császár fürdő ábrázolását. Az 1700-as években metszetsorozat született I. Ferenc 1792. június 6-i megkoronázásáról is. A sorozat a kardvágás helyszínét, a mai Bem József teret mutatja be.
A látképek alkotói inkább a hely szépségének kihangsúlyozására, a festőiségre törekedtek, ezért ezek a látképek gyakran nem feleltek meg a valóságnak. A század végén azonban megváltozott a szemlélet. Az 1777-es Mayer-féle látkép ezért már az új szokások szellemében készült, s a korábbiakkal ellentétben fényképszerű pontossággal ábrázolja a várost.