Deficit

A cseheknek legalább annyira nincs tengerük, mint nekünk, magyaroknak, de ha az embernek Prágában halételre fűlik a foga, kedvére válogathat az erre szakosodott éttermek között. Ausztria velünk egy napon veszítette el a tengerpartját, a közös hadiflottával és sok száz halászkikötővel együtt, ám ettől még Bécsnek van jó néhány olyan vendéglője, ahol adriai halat lehet enni. A Naschmarktról nem is beszélve: évtizedek óta kapható ott mindenféle tengeri herkentyű. A magyar főváros szomorú gasztronómiai különlegessége, hogy itt halételt legfeljebb néhány hazai fajtánkból készítenek, az unalomig ismert módon.
Lemondóan böngészi az ember a speciális éttermeket ajánló pesti programfüzetet, midőn megakad a szeme egy névnél, mint a horog a halban: La Manche francia kikötői vendéglő. Hoppá! „Egyéni, hangulatos kikötői hely várja önt, étlapunkat a francia konyha házias ételeiből állítottuk össze, nem csak ínyenceknek” – ajánlja magát a tulaj.
Ha a csaliszöveg végéről kezdjük a helyszíni beszámolót, a reklám ezúttal nem hazudott. Olyannyira nem, hogy egy átlagízlésű vendégnek is el kéne döntenie a „konyakos erőleves” megkóstolása után, érdemes-e folytatnia a kikötői kalandot. (Ha a víz erőforrás is lehet, ami áramot bír termelni, az elnevezés korrekt, de a konyak akkor is hibádzik.) Minden további kipróbált ételről elmondható, hogy tényleg nem ínyenceknek készítette a szakács. A gombás borjúsült szemre a jó öreg brassói aprópecsenyére emlékeztet, tocsog a krumpli a hagymás zsírban. Legalább fokhagymás lenne… A saláta a jellegzetesen kesernyés rokfortöntet helyett közönséges majonézzel van bekenve, a Cousteau-saláta mélységeibe ezután már nincs merszünk lemerülni. A kacsamáj Chéf módra biztosan a konyhafőnök szája íze szerint készült, de az is tuti, hogy a séf nem francia. Ami pedig a tengert illeti, a kritikai feladatként kipróbált lepényhal elkészítési módja annyiban kapcsolódik mondjuk a Földközi-tengerhez, hogy a lecsó is déli vidékről származik. Egyedül a rántott rákollókat és -farkakat nem érheti panasz, de hát ezt éppúgy nehéz elrontani, mint az ebéd mellé (helyett) elfogyasztott bajor búzasört.
A kávé kavargatása közben eltűnődünk a vendéglő névválasztásán. A francia Atlanti-part nagyon-nagyon messzi van tőle, néhány percre innen a Lágymányosi-öböl található. A kikötőjelleget a terem dekorációja lenne hivatott idevarázsolni: a falakra mindenféle régiséget, limlomot aggattak, a hangulatról meg annyit, hogy nyugodtan kérhetünk hamutartót a nemdohányzó asztalunkra, mivel magunk vagyunk az étteremben. Ócska, megsárgult újságok híreit, apróhirdetéseit betűzgetjük a falon: 1923. április 8-án a Berlin–Budapest futballmérkőzést eldöntő egyetlen gól 11-esből született, amit a Hajós kezére rárúgott labda miatt adott meg a németeknek a bíró. Micsoda eleven indulatok lehettek miatta, és hol vannak már azok az emberek… Egy másik lap szenzációja: negyedmillió pengő deficitje van a Lóhúsüzemnek. Ehhez képest a miénk szinte elenyésző.