Egy erős ember

Régi megfigyelésem, hogy a szabad demokrata vezéremberek közül mindig Kuncze Gábor mondja a legfrappánsabbakat. Ha szabad azt mondani, ő a legjópofább a csapatban. (No persze minden viszonylagos, egy Kabos–Kazal–Kibédy hármassal biztosan nem vehette volna fel a versenyt – itt azonban a sok savanyú, Gizella úti madár közt biztos listavezető.)
Most vasárnap is hozta magát a bajszos jópofa, ilyet mondott például: „Aki fél, az álljon a hátam mögé, én majd megvédem.” Dupla fenekű humorral állunk szemben. A poén egyik része, hogy Kuncze Gábor a jelek szerint az ország nemzeti részét kívánja maga mögé állítani, ugyanis idehaza legföljebb ebben a táborban akadnak félénk emberek, ők is csak amiatt félnek, vissza ne jöjjön a keverőpult mellé még egyszer az MSZP– SZDSZ-féle (rém)álomcsapat. A poén másik fele a helyszínnel, illetve az ott előadott esztrádműsorral volt kapcsolatos. A bátor és dacos pártelnök nyilván nem véletlenül választotta színhelyül a Hősök terét, hiszen keresve sem találni szimbolikusabb hátteret Kuncze Gábor mögé, mint a hét vezér marcona lovas szobrát. (Valószínűleg a fellépő Pa-Dö-Dő együttes is az erőt és a lehengerlő bátorságot volt hivatva jelölni – Kunczéhoz hasonlóan náluk is jól felszívódott annak idején a bébitápszer…)
Ennél is humorosabb volt, amikor az erőt sugárzó államférfi kijelentette az egybegyűlteknek (lehettek jó ezren), hogy egye fene, ha kap rá garanciát a párt, nos, akkor kész a kormányzati szerepvállalásra. (Ehhez már csak meg kell mászni a parlamenti küszöböt – ha már nem lehet alatta átbújni.)
Mindjárt ezután fölöttébb vicces lufieregetés szerepelt a Hősök terén a programban, majd a testben és lélekben megizmosodott szabad demokrata élcsapat – nagy ívben kikerülve az Orbán Viktorra váró százezres tömeget – a kertek alján szállására hajtatott.