Mintha valami boldog „békeidőket” idézne a mai magyarországi múzeumok, galériák többségének nyitva tartása. Akkor nyitnak ki, amikor az emberek többsége a munkáját végzi, és akkor zárnak be, amikor az emberek kezdik a munkát befejezni. Nem csoda hát, hogy a múzeumlátogatók száma inkább a hét végén növekszik meg, a kivételt pedig elsősorban a külföldi turisták, iskoláscsoportok jelentik. A világ nagy múzeumaiban hosszú idő óta ismeretes késő esti, éjszakai nyitva tartást itthon legfeljebb csak tervezgetik egy-egy helyen. A „hagyományokhoz” való ragaszkodás indoka: nincs igény a megnyújtott nyitvatartási időre.
Hogy mégiscsak van rá igény, azt éppen egy olyan galéria működése bizonyítja, amely Budapest belvárosában működik, és hétfőtől péntekig a nap minden órájában az érdeklődők rendelkezésére áll. Az Aulich utcában lévő, hasonló nevű galéria hét végén sem zár be teljesen, igaz, akkor előzetes megbeszélés alapján tekinthető meg. A 2000 novemberében megnyílt Aulich Art Galéria szokatlan nyitva tartásának magyarázata, hogy fenntartója, a Hamilton tőzsdeügynökség vezetői úgy gondolják, hogy az ügyfeleknek nemcsak arra van szüksége, hogy üzleti téren sikeres legyen az együttműködés, hanem arra is, hogy ha úgy tetszik, két tárgyalás között vagy egy hosszan elnyúlt munkanap után műalkotásokkal találkozzanak, szellemileg-érzelmileg feltöltekezzenek.
Ez magyarázza a kései nyitva tartást, és persze azt is, hogy a kiállításokat szervező Aulich Art igyekszik minél rangosabb alkotókat megnyerni, s a kortárs, illetve huszadik századi magyar képzőművészet jeleseinek munkáját bemutatni. A kiállítások sora Madarassy István bemutatójával indult, majd Szkok Iván művei kerültek az alkalomról alkalomra bővülő közönség elé. Megrendezték Halápy János emlékkiállítását, mintegy száz alkotással, kiállították Bod László képeit. Hogy a színvonalas program kialakítására irányuló törekvés mennyire sikeres, azt jól példázza a galériában jelenleg látható tárlat, amelyen Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművész alkotásai láthatók. Mivel a kiállítás még farsang idején nyílt meg, a középpontba olyan 1998–2002 között festett művek kerültek, amelyek a karnevállal, a vidámsággal, a rejtőzködő, maszkos emberi alakokkal kapcsolatosak, közöttük az idén készült Én és a fekete cica karneváli figurákkal. A tárlaton láthatók még csendéletek, görög és itáliai tájak, néhány mű képviseli Schéner vallásos tematikájú munkásságát és nem hiányoznak természetesen a népi kultúrához szorosan kötődő, mézeskalács huszárokat ábrázoló művek sem.
Apja nyomdokában? A 15 éves Rooney nem akárhogy nyitotta az idényt Manchesterben
