Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy azok, akik a „nép” szóból akarnak hasznot húzni, akár lakossági, akár céges folyószámlán, miképpen sajátították el az ehhez szükséges technikát. A magyar irodalomban talán Petőfi az, aki legtöbbször hivatkozott a népre, de neki személyes történelmi és irodalmi jussa volt ehhez, s hátsó szándék nem vezérelte.
Jómagam kora gyermekkoromban azt hittem, hogy a „népszerű” nem egyebet jelent, mint hasonlóságot a néphez, vagyis a nép fiához, akit valamely földmívesszerűségnek képzeltem el. Persze ha jobban belegondolok, rá kellett volna jönnöm, hogy például az „ésszerű” sem agyra emlékeztető képződményt jelent. Viszont ha egy nőre azt mondjuk, hogy macskaszerű, akkor valóban egy simulékony, karcsú és dorombolóan kedves lényre gondolunk.
Szóval furcsa dolog a nyelv.
A nép szóból például számtalan összetett kifejezést formált, ezek egy része határozott politikai tartalmat hordoz, más része kulturális jelentéssel bír, de szinte kivétel nélkül valahány apellál az érzelmeinkre s nemegyszer szociális érzékenységünkre.
A politika – főleg a haladó baloldali – felismerte az e szóban rejlő lehetőségeket, bár mondjuk egy kommunista agitátor korántsem bánt vele oly szívből fakadóan, mint a népköltészetet örökre a magyar irodalomba szublimáló Petőfi Sándor.
Népszavának nevezték el a szociáldemokrácia első hazai lapját, amely jellegét mára teljesen elveszítette, mondhatni – ha jók akarunk lenni – modernizálódott, de bombasztikus és archaikus címét megőrizte. A Szabad Nép mint újságcím igazán szép kommunista lózung, ami nemcsak nép, hanem szabad is, az talán a mennyekben keresendő. A Szabad Nép szintén elveszítette ősi jellemét, kényszerűségből nevet is változtatott, de megint csak derék kommunista leleménnyel: így lett Népszabadság, amely tulajdonképpen tartalmilag a Szabad Nép fregolija, anyagában ugyanaz, bár szemre másnak látszik. A lapot ezen az új címen is utolérte a modernizáció, mást épít, mint annak előtte, annak viszont nem látja szükségét, hogy nevet változtasson, bár azt mondják: a név kötelez. A népszabadság balról és jobbról nézve is remek dolog, nem is tudom, a művelt Nyugaton miért nem nyüzsögnek a hasonló elnevezésű lapok.
De mindegy.
Emitt összegyűjtöttem néhány kifejezést, amely a nép szóból ered. A kedves olvasó ízlelje meg őket, s gondolkozzon el afölött: mire gondol egy politikus, amikor a népre hivatkozik.
Néprádió, népszerűség, népképviselet, népszava, népszabadság, népfelség, népköztársaság, népesedés, túlnépesedés, népszavazás, néptelenség, népszaporulat, népi ülnök, népsport, népstadion, népszámlálás, népbetegség, népmese, népharag, népuralom, népautó (nincs néprepülőgép, sem népcsónak, sem néphajó), néppárt, népfront (a maga sajátos eszközeivel), néptánc, népdal, népi ellenőr, népi demokrácia, népfürdő, népsziget, népirtás, népviselet, népkonyha (népszoba nincs?), népszínház, népliget, népszórakoztatás, népszónok, néptribun, népi hős, népképzelet, népszokás, népbíró, népügyész (népügyvéd nincs!), néplélek…
Több hirtelen nem jut eszembe.
Érdemes például azon eltűnődnünk, hogy ha teszem azt a Trabant népautó volt, akkor tulajdonképpen mi volt a Zaporozsec, és mi valójában a Volskwagen.
S azon is elrévedezhetünk, hogy ha egy politikusra mondhatják azt, hogy népszerű, Natasára is mondhatjuk-e?
Mert Isten látja lelkem, én nem tudom…