Építészévkönyv a fővárosról

Matematikai és közgazdasági számítások nem alapozhatnak meg koncepciót – írja Gáborjáni Péter építész, címzetes egyetemi tanár A főváros jövője és környezetének védelme című tanulmányában Budapest középtávú fejlesztési koncepciójához kapcsolódva. A szakember úgy véli, hogy ha figyelmen kívül hagyják az emberi lelket és a közösség létét meghatározó érzelmeket, igényeket, a fantáziát, a legjobb szándékok is ellenkezőjükre válthatnak. Példa erre Brazília fővárosa, amely csodavárosként indult, s mára szinte romhalmazzá változott.

Ilyen léptékű veszélyek Budapestet nyilván nem fenyegetik, de egy-egy rossz térrendezés, beépítés egész városrészek jövőjére lehet kihatással. Budapest légszennyezése olykor igen riasztó számokban fejezhető ki, a helyzet nem kis részben annak köszönhető, hogy átgondolatlanul olyan pontokon építettek magasházakat, óriási lakótelepi tömböket, ahol nem lett volna szabad.
Ez történt például a Flórián tér környékén, vagy a Krisztinán, ahol az OTP- magasház még az alagút szellőzését is meghatározta. Igaz, a rossz példákból tanulni lehetett volna, de nem ez történt: a Déli pályaudvar körüli magasházak – írja az építész – végleg megpecsételték az Alkotás utca és környéke sorsát: a levegőminőség további rontásával az itt élők helyzete a jövőben még kedvezőtlenebbé válhat. Márpedig ez az elköltözésre ösztönözheti a környéken élőket, ami ingázáshoz vezet, a gépkocsiforgalom nem csökken, hanem tovább nő. Ördögi a kör, annál is inkább, mert a városba vezető utak már bedugultak.
A tanulmány a Magyar Építész Kamara kiadványában, a 2001-es Építészévkönyvben látott napvilágot, amelyet a napokban mutattak be a kamara székházában, a Budapest belvárosában lévő Ötpacsirta utcában. Azoknak az épületeknek a szomszédságában, amelyek azt mutatják, hogy Budapest építészeti, urbanisztikai jelenét szerencsére nem csak negatív változások jellemzik. A korszerűsített, régi formáiban megőrzött Szabó Ervin Könyvtár a kultúra igazi központjává változott, s a Nemzeti Múzeum is hamarosan régi szépségében tündököl. Hogy azután a kiváló építész, Virág Csaba üveg-acél magasházai elkészülte után milyennek is mondhatjuk a Kálvin tér környékét – nos, arról egy újabb évkönyv építészeti kritikai írása számolhat majd be.
A mostani – az Annata Kiadó gondozásában immár negyedik alkalommal, több mint tízezer példányban megjelent – évkönyvben is található építészetkritika (éppen Gáborjáni Péter tollából), amely a high-techkel és hazai utódaival foglalkozik, míg az évkönyv nagyvilág rovatának írásai a XX. századi amerikai építészetről, a régi és az új Pekingről számolnak be. Szó esik természetesen az egyes megyei kamarák helyzetéről – mintegy kilencezer tagja van a kamarának –, az elmúlt évben elhunyt jeles építészek munkásságáról és persze a kitüntetettekről is. E beszámolók kapcsán ismét csak a főváros számos új épületét mutatja be az évkönyv. A békásmegyeri evangélikus templom (Pazár Béla) éppen úgy a főváros értékes új építményei közé tartozik, mint például a Diósárok úti társasház (Sáros László) vagy az úgynevezett Margit-ház (Vadász Bence), a Kugler Katalin és Anthony Gall tervei alapján rekonstruált elefántház az állatkertben pedig arra jó példa, hogy miként újulhatnak meg példamutató módon a főváros Európa-szerte híres, turistacsalogató épületei.