Harmadik generációs rádiótelefon-hálózat Budapesten

Óbudai sétakocsikázásra invitálta partnereit, kormánytagokat és újságírókat az Ericsson. Az apropót a telefongyárnak a szórt spektrumú — harmadik generációs — rádiótelefon-rendszert működés közben bemutató vándordemonstrációjának idelátogatása adta. Élőben láthattuk a mobilinternet működését, a furgonban ülve videokonferenciát tarthattunk a sátorban maradt kollégákkal, és közben szakértői magyarázatot is hallgathattunk arról, hogyan működik a harmadik generációs mobiltelefon-hálózat, és hogyan áll a világban a kiépítése. Jól áll. Japánban és a Man-szigeten, a La Manche-csatornában ősz óta működik az UMTS, Finnországban is három szolgáltató épített hálózatot.
A megjelenteknek Nagy Gergely tartott összefoglalót arról, hogyan is áll a harmadik generációs infrastruktúra építésének ügye. Elmondta, hogy a rendszer működésének problémái és a telefonkészülékek hiánya miatt a legtöbb országban csak ez év végére, jövő év elejére várható az UMTS beindítása. Szó volt a frekvenciák kiosztásáról is. Ebben a kormányok kétféle módszer szerint jártak el. Ahol úgy találták, hogy a mielőbbi indulás a fontos, ott úgynevezett szépségversenyt tartottak, leírták, mit várnak el attól, aki WCDMA-hálózatot épít az országban, majd a jelentkezők közül kiválasztották a legjobbnak látszókat. Így járt el többek között a finn kormány is, még 1999-ben. Franciaországban is szépségverseny volt, de azért a francia kormány is elkért ötmilliárd eurót egy frekvenciaengedélyért.
A másik módszer a telefontársaságok belehajszolása volt egy öldöklő licitálásba. Ebben a németek bizonyultak a legjobbnak, a kiosztott hat licenc darabjáért átlagosan majd nyolc és fél milliárd eurót kaptak.
Szó volt röviden a technikáról is, arról, hogy míg a GSM időréseket ad a bázisállomásra bejelentkezett készülékeknek (minden másodperc első nyolcadában az elsővel, második nyolcadában a másodikkal kommunikál és így tovább), addig a WCDMA olyan, mint az Ethernet: minden készülék ugyanazokon a hullámhosszakon közlekedik a bázisállomással, de a beszéd és az adatok megcímzett adatcsomagokban haladnak ide-oda. A készülék megnézi a csomag fejét, ha neki szól, feldolgozza, ha másnak, eldobja. Hasonló ez a megoldás a GPRS-hez, a lényegesebb különbség a rádióátvitelben, a hullámhosszak kezelésében van.
A harmadik generációs mobiltelefon működtetéséhez szükséges technikák kutatása már a nyolcvanas évek elején megkezdődött az Ericssonnál, és a svéd telefongyárnak száz elfogadott, kétszáz tárgyalás alatt lévő szabadalma van ezen a területen. A világ legtöbb infrastruktúraépítési megrendelésével e pillanatban az Ericsson dicsekedhet, de — mint arra Nagy Gergely felhívta a figyelmet — sok telefontársaság több szállítóval építteti ki a rendszerét.
Wágner Tibor elmondta, hogy a Sony—Ericsson legkorábban ez év végén rukkol ki WCDMA-telefonnal. Ez persze minket, magyarokat kevéssé érint, mert valószínűleg 2003 előtt nem lesz rá itthon szükségünk. Mint ahogyan Tetra-telefonra sem, amiről Stumpf István kancelláriaminiszter, akit szintén megtekintette az Ericsson WCDMA-bemutatóját, rögtönzött sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a szeptember 11-ét követő biztonsági szigorítások vezettek oda, hogy a rendfenntartó szervek kérték a Tetra ismételt biztonsági felülvizsgálatát, mielőtt megkezdik a hálózat kiépítését. A miniszter szerint ez volt végül is az oka annak, hogy a Magyar Posta Rt. érvénytelennek nyilvánította a pályázatot.