Kettős áldozatok Erdélyben

Nem lehet elégszer elmondani, mert még mindig nem tudunk eleget róla, hogy a határon túli magyarlakta régiók némelyikében talán még több áldozata volt a vörös terrornak, mint idehaza. Hiszen a kommunizmus nem volt eléggé internacionalista ahhoz, hogy megbocsásson azoknak, akik a szomszédos országokban merészeltek magyarnak születni, így sok helyütt még egy új célt és értelmet is kapott az elnyomás: az osztályellenségek mellett egy csapásra a magyarokkal is le kellett, le lehetett számolni.
Vegyük csak ’56 esetét. Míg Magyarországon még a győzelem mámorában volt az ország, Erdélyben már elkezdődtek a behívatások, gyűltek a strigulák, hogy aztán vélt vagy való himnuszéneklésért, szervezkedésért, félreérthető mondatokért életfogytiglant, Duna-deltai kényszermunkát, megfélemlítést és fizikai megsemmisítést osztogassanak. A magyar ötvenhat pompás indok és lehetőség volt a román kommunistáknak az erdélyi magyarok „problémás elemeivel” való leszámolásra – többségük esetében koholt vádak alapján tudtak elintézni olyan személyiségeket, akik kényelmetlenek voltak a bukaresti hatalomnak. És Erdélyben nem volt napokig nyitott osztrák határ, nem volt hova menekülni…
A világ utólag sem értesülhetett a rémségekről, mert Ceausescu könyörtelen propagandagépezete jóval erősebbnek bizonyult – még a nyugati sajtóban is –, mint a szórványos segélykiáltások. Nem jutott át az országhatárokon Moyes Márton önkéntes tűzhalálának híre sem: a huszonkilenc esztendős fiatalember 1970. február 13-án a brassói pártbizottság székháza előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát figyelmeztetésül. Tettének voltak előzményei: évekkel előtte az őt vallató szekus-pribékeket úgy bírta rá a vallatás befejezésére, hogy rabruhájából kitépett szálakkal levágta a nyelvét! A fiatal költőt verseiért zaklatta a hatalom, s annyira eredményes volt a totális kontroll, hogy egyetlen műve sem maradt meg mára. A kihallgatások során, amikor A vörös és fekete reakció című verséről kérdezték, azt válaszolta: a megírására az a madár ösztökélt, amelyik ott kint, szabadon röpköd.
A Holnap forradalom lesz és A gyilkosok gyilkosa költőjéről, az erdélyi Jan Palachról semmit sem tud a világ – időszerű hát, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján róla is emlékezzünk.