Merészebb fiúk még annak idején felmásztak az omladozó csigalépcsőkön, s a peremen előre-hátra hajladozva dicsérték Allah nevét. Köztük voltak a hajdani katonai helyőrség leszármazottjai, a Deffend, Bandzi, Hasszán, Csibrák család gyermekei is, akik nem sejtették, hogy játékukkal éppen török őseiket idézik – jegyzi meg helytörténeti tanulmányában a húszas években már igencsak omladozó érdi minaretről Kerékgyártó Imréné helytörténész.
A mohácsi vész után a mai Pest megye területén a hadi út (limes út) mellett épült török imahelyek közül egyedül az érdi maradt épségben, bár a karcsú toronyhoz tartozó templom – a dzsámi – az 1838-as nagy árvíz során elpusztult. A Korán által előírt kötelező pénteki imádságot, a khutbát csak a dzsámiban lehet elmondani; a müezzin az ima idejét a templomhoz tartozó mináréról kiáltotta ki. Általában egy templomhoz csak egy torony tartozhatott: több minaretje csupán a szultán építtette dzsáminak lehetett. A minaretek szigorú szabvány szerint készültek: valamenynyin körerkély fut végig, a belül felvezető csigalépcső kivezető ajtaja pedig Mekka felé nyílik.
A helytörténeti kutatók sokáig úgy gondolták, hogy a dzsámit a XVI. században építették, Érd ugyanis Hamza székesfehérvári bég (1551–1570) tulajdona volt 1562–1563-ban. 1962–65 között Fehér Géza régész bebizonyította, hogy a török imahely a XVII. században épült a már XVI. században létező palánkvár területén belül. A palánkvár észak-déli irányban a kutatások szerint 147 m hosszú lehetett.
Csányi Károly 1899-ben metszetrajzot, kereszt- és homlokmetszetet készített a toronyról. Rómer Flóris is megrajzolta az öreg minaretet, és széljegyzetként hozzáfűzte: „a törökök idejárnak, tisztítják és erről bizonyítványt kérnek”. Először Ferenczy Károly készítette el a torony helyreállítási tervét 1971-ben. A dzsámi egykori helyére a minaret mellé elhelyezett kövekkel utalt, sarkokat pedig ma villanyoszlopok jelzik. A torony hiányzó részeit a kor szokásai szerint vasbetonnal pótolta, így jelezte az eredeti és az újonnan épített részeket.
A vasbeton lépcsőfeljáró és a torony csatlakozási szakaszánál az épület rövid idő alatt megrongálódott. A lépcsőt ugyanis annak idején közvetlenül hozzáillesztették a mészkőfalhoz, a különböző hőtágulású anyagok mozgása pedig repedéseket okozott a bejárat melletti falszakaszon. 1999-ben végül a város letisztíttatta és konzerváltatta a műemléket, amely azonban folyamatos karbantartásra szorul.
Ottendorf Henrik osztrák utazó a következőket jegyezte fel a török emlék láttán a XVIII. században: „A Hamza bég palánk háromórányira fekszik a Duna partján. Igen silány, négyszögű alkotmány: minden szögletét félkörű, cölöpökből készült erődítményekkel és sárral tapasztották, fonott kerítéssel van ellátva. Röviddel ezelőtt építették fel újra, mert Souches tábornok három évvel ezelőtt a palánkot a faluval együtt felégette”.
origo.hu
Botrány Debrecenben: szivárványos zászlót tűztek ki a városházára
