Pesti polgári patikaházak berendezései

Az első nyilvános jogú, minden részletükben művészi berendezéssel készült pest-budai patikák méltóak voltak a József nádor korabeli fejlődő városhoz, és büszkén illeszkedtek annak művészi képébe. A XVII. század végétől a XIX. század közepéig 23 patika jött létre Pesten és Budán, nagy részüknek mára – a berendezésükkel együtt – nyoma veszett.

Gyógyszertáraink története egészen a magyar történelem kezdetéig nyúlik vissza. Az első beteggyógyító kolostorok – a lazaristáké Esztergomban, a bencéseké pedig Pécsváradon – a XI. század legelején jöttek létre. Mellettük, már a kezdetektől – így a később keletkezett óbudai és a budai kórházak közelében is – természetszerűleg zárdagyógyszertárak is létesültek. Ezek gyakorlatilag a későbbi patikák őseit jelentették. A világi gyógyszerészet létrejöttének hátterében a XIV. századi pápai tilalom állt. Az egyház ugyanis – vélhetően alkímia gyanúja miatt – egyre inkább tiltotta a szerzetesek gyógyszerészeti tevékenységét, mire mind több világit képeztek ki, akik hamarosan önállósították magukat. A források szerint 1345-ben, Londonban hozták létre a világon az első polgári patikát, de az okmányok szerint Budán már 1303-ban megnyílt egy üzlet, a „Petrus physicus et aphotecarius budensis”.
A korabeli patikák berendezéséről semmi nem maradt fent, a legrégebbi, a vélhetően jezsuiták által készített Kőszegi patika felszerelése 1923-ban került az Iparművészeti Múzeum tulajdonába. Ebben kiszolgálópult, mérlegek, a polcok tégelyei és palackjai, azonkívül két, XVII. századi, budavári gyógyszertárból származó vörös márvány, oroszlános asztal és egy 1731-es kassai öntött bronzmozsár szerepelt. A patikák hőskorából fennmaradtak vidéki – székesfehérvári, debreceni, egri – berendezések, de természetesen fővárosiak is. A legelső nyilvános jogú pesti patikák közül harmadikként az 1813-ban, a Király utca 12. alatt újjáépített, nyilvános jogú gyógyszertár, a „Szentlélek” teljes berendezése és építészeti tervei is fennmaradtak.
Az építtető, Gömöry Károly a világhírű győri orvos, Gömöry Dávid családjából származott, és a bécsi egyetemen végzett mint okleveles gyógyszerész. Röviddel Pestre költözése után megvásárolta a későbbi Szentlélek patika elődjét, amely már ekkor rövid, de mozgalmas éveket mondhatott maga mögött. Alapítója, Schwachhoffer Ignác – miután a belvárosban már két gyógyszertár volt – harmadikként csak a külvárosban kapott építési engedélyt. Így nyitott ki 1786-ban a Király és a Kazinczy utca sarkán mint Arany Oroszlán, amelyet rövidesen Szentlélekként jegyeztek. A tulajdonosváltás után kis időre a belvárosi Angol Királynő Szállóba került, majd ismét vissza a Király utca Rumbach utcával szemközti oldalára, az úgynevezett Lechner-házba. A Szentlélek patika ezután a Király utca torkolatában álló Orczy-házba vándorolt, amit Gömöry vásárolt meg az előző tulajdonos feleségétől. A gyógyszertár kedvező jövedelmet biztosított Gömörynek, aki hamarosan megvette az egész telket az akkori tulajdonostól, Pollack Mihálytól, és két év múlva, 1812-ben kérelemmel fordult a Szépítményi Bizottsághoz házépítési engedélyért. A lakóépület és patika közös tervét maga Pollack Mihály, a patika egyedi bútorzatát Rosznagel Márton, különleges faragványait pedig Dunaiszky Lőrinc készítette.
A művészi fényűzéssel berendezett üzletet Gömöry 1813-ban nyitotta meg, amely a kor szokása szerint a régi úri világ kaszinójának és klubjának is otthont adott, de a gyógyszerek mellett cukorkát, ínyenc pálinkát, különleges likőröket és szikvizet is árultak. Maga az épület egy szabályos korabeli patikaház volt, amelynek fennmaradt leírásából pontosan megismerhetjük funkcionalista felépítését. A padlással együtt háromszintes épület homlokzatáról a földszinten boltozatos kapualj, két oldalán két-két üzlethelyiség nyílt. Ezek egyike – a többitől különböző, téglalap alapú helyiség – volt a patikáé, innen nyílt az iroda, az anyagraktár és a különleges tűzhellyel ellátott laboratórium. A földszint alatt volt az úgynevezett vízpince, amelyben a különböző gyógyvizeket, szeszeket és nedveket tartották. Az emeleten két úri lakás kapott helyet, amely fölé a gyógyszerészek ekkoriban szokásos növénypadlását tervezték szellős fiókablakokkal. Itt tárolták az orvosi célra szánt gyökereket, virágokat és más orvosi növényeket. A patika maga puritán szellemű korának legszebb, legdrágább bútorzatú üzlete volt, amelynek hatását nemcsak az ekkori patikákon, de például a várbeli Ruszwurm vagy a Fő utcai Friedl cukrászdák empire berendezésén is nyomot hagyott. A később számtalan középület tervezésével elhíresült, ekkor még pályája elején tartó mester, Pollack a patika tervezésénél egy kicsi, de egységes kompozíciót, szó szerint valóságos enteriőrt teremtett.
A gyógyszertár 1951-ig üzemelt a Király utcában, berendezése pedig 1965-től teljes egészében a tabáni Semmelweis Múzeumhoz került. Ezzel szerencsére megmenekült kultúrtörténetünk egy jelentős darabja, és így a gyönyörű, kecses biedermeier szekrénysoron kívül ma megcsodálhatjuk a korabeli patikusok eszközeit, a sok kis titokzatos tégelyt, mozsarat, mérleget és egyéb felszerelési tárgyat is.