Senki nem lehet másodrendű tag

Szó sincs arról, hogy a zámolyi romák ügyében a francia kormány ítéletet akart volna mondani egy olyan ország politikájáról, amellyel baráti viszonyt ápolunk és a szövetségesünk is – nyilatkozta lapunknak Dominique de Combles de Nayves új francia nagykövet, aki másfél hónapja érkezett hazánkba. Határozottan állítja, hogy Franciaország nem ellenzi az EU kibővítését, miként azt is, hogy a jövő Európájának kialakítása már közös feladatunk a Brüsszelben csütörtökön megnyíló konventben.

Kocsi Margit
2002. 02. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rendkívül izgalmas időszakban érkezett Budapestre, hiszen mind Franciaország, mind Magyarország választásokra készül. A Francia Köztársaság új nagyköveteként milyen kihívásokkal szembesül még?
– Úgy vélem, kölcsönös megelégedésre szolgál a politikai és kulturális kapcsolatok látványos fejlődése. Kulturális téren külön kiemelném a francia filmek iránt megnyilvánuló, egyre növekvő érdeklődést. Nem túlzás azt mondani, hogy igen sikeres volt Franciaországban a magyar kulturális évad rendezvénysorozata, amelynek hatására a franciák tömegesen választják úti céljuknak Magyarországot. A gazdasági kapcsolatok szintén pezsgők. A közép-európai országok közül Magyarország Franciaország első számú szállítója és harmadik legjelentősebb vevője, s a térségbe irányuló francia befektetések legnagyobb része, 40 százaléka itt valósult meg. Mindezek alapján hármas kihívást látok magam előtt: tovább építeni a kiváló politikai kapcsolatokat, fejleszteni és modernizálni a kulturális kötődéseket, Budapesten kívül a vidéki városokban is, harmadrészt pedig javítani a gazdasági viszonyok sokszínűségén, elsősorban a kis- és középvállalatok bevonásával. Fontosnak tartom azt is, hogy megtanuljak magyarul, bár ahogy hallom, a teljes sikerhez legalább 12 évre lenne szükség. Én mindenesetre 12 hónap alatt szeretnék jelentős előrehaladást elérni.
– Bizonyára tapasztalta már, hogy nálunk hagyományosan csodálattal tekintenek Franciaországra. Ebben idézett elő zavart, hogy egyrészt a zámolyi romák ügyében – sokak szerint igazságtalanul – Magyarországot elmarasztalás érte francia részről, másrészt pedig néhány hónap múlva magas francia kitüntetést vehetett át Jacques Chirac köztársasági elnöktől hazánk miniszterelnöke, aki ezt az elismerést az egész ország teljesítményének tulajdonította. Végül is melyik értékelés az igaz?
– Tudom, hogy jelentős érzelmi reakciókat váltott ki a zámolyi romák ügyében hozott döntés. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy egy független szervezet hozta ezt. S azt is látni kell, hogy ez a szervezet nem egy ország politikájáról mondott ítéletet, hanem konkrét, egyedi eseteket vizsgált meg. Az említett döntés tehát egy független szervezet felelősségi körébe tartozik, és szó sincs arról, hogy a francia kormány akart volna ítéletet mondani egy olyan ország politikájáról, amellyel baráti viszonyt ápolunk, és katonai téren a szövetségesünk. Minden európai országnak vannak problémái bizonyos közösségek integrálásával, ugyanakkor mindenhol megvan a politikai akarat arra, hogy változtassanak hátrányos helyzetükön. Francia részről semmi kétségünk nincs afelől, hogy a magyar kormánynak is ez a szándéka. Ezt mutatja az 1993-as magyar kisebbségi törvény, és az is, hogy 1999-től megkezdődött a roma közösségek felzárkóztatását szolgáló programok megvalósítása. Terveim között szerepel, hogy ezen a téren is előmozdítom kapcsolataink fejlődését: ennek keretében francia szakértők tanulmányozhatnák az itteni roma kisebbség felzárkóztatása érdekében tett lépéseket, és magyar szakértők utazhatnának Franciaországba megvizsgálni azt, hogy miként próbáljuk integrálni a kisebbségeket a társadalomba. S végül, még egy fontos dolog: a francia kormány nem mondhat ítéletet egyetlen független szervezet döntéséről sem, mert az durva beavatkozás lenne a hatalommegosztásba, ami összeegyeztethetetlen a francia jogrenddel.
– Az Európai Unió bővítésével kapcsolatban mire számít, a Francia-országban közelgő választási kampány befolyásolja-e álláspontjukat?
– Szó sem lehet erről, sem az elnökválasztás, sem a nemzetgyűlési választások esetében. Úgy gondolom, akárki lesz is a győztes, nem várható változás a francia politikában, teljes az egyetértés a pártok között ebben a kérdésben. Mindenki tisztában van a bővítés szükségszerűségével, és azzal, hogy alaposan elő kell készíteni.
– Mégis, néha szőrös szívűnek tűnik Franciaország az újabb tagok befogadásával kapcsolatban…
– Tévedés azt hinni, hogy Franciaország ellenségesen viszonyulna a bővítéshez. Országom számára az európai építkezés mindenekelőtt politikai feladatot jelent. Fontosnak tartjuk, hogy valamennyi európai állam részt vehessen ebben a vállalkozásban. Ugyanakkor léteznek szabályok és mechanizmusok, amelyeket a tagjelölteknek el kell fogadniuk. A francia álláspont az, hogy a tagjelöltek pályázatait az előrehaladásuk alapján kell megvizsgálni, vagyis érvényesüljön a differenciálás elve, amit mindig is támogattunk. Ám figyelemmel kell lenni a kontinens újraegyesítésére vonatkozó politikai célkitűzésre is. Az az ajtó, amely rövidesen megnyílik számos tagjelölt előtt, nem szabad, hogy bezáródó ajtót jelentsen mások számára, akik egyelőre még kívül maradnak.
– Hogyan látja az esélyeket, 2004-től valóban elkezdődik az Európai Unió keleti kibővítése?
– Mindenképpen lesz bővítés. A pontos időpontot, a hónapot és a napot azonban még nem tudom megmondani, de biztos, hogy senki nem lesz másodrendű tag.
– Az Európai Bizottság előterjesztése a bővítés finanszírozására mégis éppen ezzel kapcsolatban keltett aggodalmakat a tagjelöltek körében…
– Először is, látni kell, hogy a bizottság előterjesztése még csak javaslat. Másodszor: az Európai Unióban hagyományosan nem létezik az a megközelítés, hogy bárki első-, másod- vagy harmadrendű tagja lenne a közösségnek. Az átmenetek sok esetben éppen a belépő országok gazdaságának védelmét szolgálják arra az időszakra, amíg teljes mértékben alkalmazkodni tudnak az uniós viszonyokhoz. A támogatások fogadására fel kell készülni, nem lehet csak a számokat nézni, az adott tagjelölt intézményi és gazdasági struktúrájára, jövedelemviszonyaira is tekintettel kell lenni. Ráadásul az EU nem tud több pénzt szétosztani, mint amennyi a bővítésre rendelkezésére áll.
– A jövő Európájának kialakításában különleges szerephez jut Párizs, miután a február 28-án összeülő konvent elnöki feladatait Giscard d’Estaing volt francia elnök látja el. A tagjelöltek miként járulhatnak hozzá a konvent munkájának sikeréhez?
– A jövő Európájának kialakítása már közös feladatunk. A kihívás az, hogy miként lehet hatékonyan működtetni azt a közösséget, amely a világ egyik legnagyobb politikai, gazdasági, tudományos és kulturális uniója lesz. Számos fontos kérdésről kell dönteni, például arról, hogy miként valósuljon meg a „közösségek közössége” gondolat, amit éppen Martonyi János magyar külügyminiszter vetett fel. A konvent munkája egyáltalán nem független a bővítéstől, sőt nagyon is összefügg azzal, hiszen az Európai Unió minden – régi és új – tagja számára biztosítani kell a sikeres együttműködést. Ehhez járulhatnak hozzá a tagjelöltek ötleteikkel, új megközelítéseikkel. Franciaországnak mindenképpen az az álláspontja, hogy Európa újraegyesítését, az új Európát közös munkával kell megvalósítani.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.