Sprintverseny a havon

Még az érdekelt és elfogult síelők is vitáznak arról, hogy helyes-e 16 napra elhúzni a téli olimpiát, hogy szakmailag indokolt-e a műsort újabb kilenc versenyszámmal bővíteni. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a legrégebbi szakág, a sífutás újításai jól sikerültek. A tömegrajtos és a sprintverseny először szerepelt az olimpia műsorán, igazolva, hogy nagyon népszerű versenyekről van szó. A hagyományos, egyenkénti indításos versenyszámokban a nézők ugyanis igazából nem szurkolhatnak, mert csak a futók célba érkezése után számolják ki a végeredményt. A mindössze másfél kilométeres sprintversenyben viszont négy-négy versenyző harcol a továbbjutásért, majd a döntőben is, így jól nyomon követhető vetélkedésük, különösen a látványos hajrájuk.
A női sprintverseny első olimpiai bajnoka az orosz Csepalova lett, aki a küzdelemre számító húszezer néző szempontjából kissé elrontotta a finálét. A Naganóban 30 kilométeren olimpiát nyerő versenyzőnő a döntőben nem taktikázott, a rajt után elhúzott riválisaitól, s fergeteges hajrával biztosan nyerte meg második aranyérmét. Az olimpia előtt az edzők furcsállották a Világkupában vezető cseh Neumannova meglepő szereplését. A gyanúsításokat eddig az olimpián nem cáfolta meg, mert még egyetlen érmet sem nyert.
A férfiak viadala rendkívül izgalmas vetélkedést hozott, a világbajnok norvég Hetland egyetlen tizedmásodperccel győzött a kitűnően hajrázó német Schlickenrieder előtt.
A magyar sífutóedzők ebben a számban várták a legjobb helyezéseket versenyzőinktől. Az 58 női induló között Gottschall Zsófia az 54. lett, a férfiak kieséses viadalán (72-en rajtoltak) Tagscherer Zoltán a 41., Tagscherer Imre az 50., Holló Mátyás pedig a 61. helyen végzett.