Szembesítés

„Ha volna még parlament ebben az országban, akkor, gondolom, volna pár interpelláció és azonnali kérdés, nem tudom, a szocialisták meg az SZDSZ hogyan másznának ki belőle. Holott arról van szó csupán, hogy Mester Ákos egy fasz. (…)
Mármost Mester Ákosnak abban feltétlenül igaza van, hogy a címlap egyáltalán nem félreérthető, üzenete ti. egyenes és félreérthetetlen, a nő kéremszépen kétségkívül szopik, és ez nincs kifejezetten a püspök ellenére. Akinek erről a címlapról nem ez ugrik be, az hazudik, vagy valami más baja van, és akkor tessék neki ennie sok ginzenggyökeret.”
(Megyesi Gusztáv: A nagy szopás. ÉS, 2001. december 7.)

„A magyar kormány tagjainak – élükön a miniszterelnökkel – van nyakkendőjük, fehér ingük, öltönyük, de a kormányzati elegancia ezen a ponton véget is ér. Ennyi – mondhatnánk, mert az elegancia helyét átveszi az erőszakoskodó tahóság. Törtetünk az unióba, de negligáljuk törvényeiket és szokásaikat.”
(Kovács Zoltán: A kisgömböc. ÉS, 2002. január 11.)

„Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Izraelnek az állami, politikai jelentősége mellett teológiai és szellemi jelentősége is egyedülálló. Ez a tény döntően meghatározza minden Izraellel kapcsolatos viszonyulásunkat. Mi – sokakkal együtt – Izraelt a jövő kulcsának tartjuk. Azok, akik az isteni és jó oldalra akarnak állni, azoknak a sötétség idejében Izrael és a zsidó nép mellé kell állniuk.”
(Németh Sándor: A jövő kulcsa. Hetek, 2001. december 14.)

„A kormányban egyértelműen a pánik jeleit [látom], és nemcsak az én esetemben nyúltak mellé, de máshol is ezt tapasztalom. (…) Egyik hiba a másik után. Remélem, ezeknek meglesz a következménye.
– S ha mégsem?
– Akkor itt kő kövön nem marad.”
(Tihanyi Péter: Ha harc, legyen harc. Interjú Bolgár Györggyel. Hetek, 2002. január 18.)

„Mára azonban érzésem szerint Magyarország demokratikus fejlődése került veszélybe, éppen ezért a jelenlegi kormány leváltása érdekében minden erőt mozgósítani kell. (…)
Azzal sem árulok el titkot, hogy vannak értelmiségi körök, amelyek ugyan nem vállalnak szerepet a politikában, ám a háttérből minden segítséget megadnak a kormány leváltásához. (…)
A jelenlegi Magyarország legkorruptabb és legantidemokratikusabb kormánya. Ezeknél nyomósabb oknak tekintem azt, hogy a koalíció olyan mértékben tolódott jobbra, hogy lassan a MIÉP elől is elszívja a levegőt. (…)
Az igazi értelmiség szerintem egyszerre képvisel baloldali és liberális értékeket. (…)
… de én pontosan tudom, hogy nem csupán egyike akarok lenni a 386 képviselőnek. … az én aktivitásomnak kevés a képviselőség.”
(László Boglár – Újhegyi Katalin: Minden erőt mozgósítani kell. Veér András az MSZP és az SZDSZ közös jelölésére számít. Népszava, 2001. december 21.)

„– Miben erősebbek az MSZP politikusai, mint a Fideszéi?
Tisztességesek és jobban értenek ahhoz, amit csinálnak. Legyen az a nagypolitika vagy akár szakmapolitika. Ezen túl egyenesebbek is. Ezért fogjuk megnyerni a jövő évi választásokat.”
(László Boglár – Újhegyi Katalin: Budapest ellehetetlenítése az egész országnak árt. Interjú Gy. Németh Erzsébettel. Népszava, 2002. január 5.)

„A törvény zavaros ideológiára épül. Nem derül ki belőle, hogy szerzői voltaképpen kikre is gondolnak, amikor magyarokról beszélnek. Ennél is nagyobb baj, hogy magyarságfogalmuk primitív, etnocentrikus. Miközben az elmúlt években a kormány mást sem tett, mint a magyarok ezredéves államalapítását ünnepelte, nem vett tudomást arról a tényről, hogy az ezer év el is múlt. Időközben hatalmas változások mentek végbe a világban és a tudományban, különös tekintettel a nemzet jelentésére. (…)
A történelem iróniája, hogy egy etnocentrikus kormányt a xenofóbia buktat meg, mely rendszerint az etnocentrizmus ikerpárja. Nem baj, lesz idő könyvtárba járni, tanulni, tanulni, tanulni.”
(Csepeli György: Képzelt magyarság. Népszava, 2002. január 28.)
„… a sokat emlegetett eszdéeszes szürkeállomány még mindig képes kifacsarni magából valami frappáns, jó ötletet. Például azt a bizonyos »hol a lé« felzetű választási hirdetést.”
(Mátyás Győző: Rablóulti. Népszava, 2002. január 30.)

„Szóval miféle titkos műhelyben gyúrják ilyen karakter nélküli, undorítóan egyforma pofákká azokat a nyolcvankilós marhahúsadagokat, amiket megmentettek a konzervdoboztól, és politikaformáló erővé toboroztak? (…)
Testvérek, nehogy egyszer még szembemasírozzon veletek a Komszomol!”
(Popper Péter: Csendes figyelmeztetés. Népszava, 2002. január 30.)

„Jövő! (Mennyire középosztálybeli ez a probléma! Még csak nem is értelmiségi.) (…)
Nincs szó felelőtlenségről. Ezek a zsebNiccsék mindössze nem ismerik a felelősség lehetőségét. (…)
A maiak. Nincs viszonyítás. A múltban sincs. Azért se vállalunk felelősséget. (Lásd antiszemitizmus Magyarországon vagy Ausztriában. Fizetni meg végképp nem fogunk.) Mi nem csináltunk semmit. Nem is fogunk. (…)
Mint a nyulak – szaporán, kapkodva hágják meg az időt. Jövő nincs. Ezeknek nem kell. A jövő az észvallás korába tartozott. Hit az észben! Általános mozgósítás a haladásra!”
(Sajó András: „Jövő nincs!” Beszélő, 2001. december)

„Az ember (persze a karteziánus kétely és a cogito embere) úgy gondolná, hogy a tálib téboly talán kigyógyít a nemzeti és vallási fundamentalizmusok kelet-európai fertőzéséből. Au contraire: most találtak csak igazi lelki társra, szellemi támaszra magyar tálibjaink. (…)
Ma szinte »minden hullámhosszon« hallhatunk olyan szövegeket, hogy »wenig«, kevés volt a kiirtott zsidó, mivelhogy nem sikerült egészen a kérdés végső megoldása, melyben mellesleg legmagasabb szinten is elmélkednek, többek között e nemes lap hasábjain.”
(Ludassy Mária: Prózai válasz. Beszélő: 2001. december)

„… a kormánynak a cigányság felemelésére szolgáló középtávú intézkedéscsomagja jószerével az egyéb közcélokra költött költségvetési pénzek utólagos felpántlikázásában merült ki. Utóbbiban partner az az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is, melynek vezető ereje, a Farkas Flórián vezette Lungo Drom most egyezett meg a Fidesszel, hogy országgyűlési választási megállapodást kötnek egymással. A cigányságot jobb híján megélhetési átváltozóművészként »képviselő« Farkasnak valószínűleg új csókosa sem okoz álmatlan éjszakákat – bár a Lendvay utcában sem éppen a finnyásságukról ismertek az urak.”
(Miklósi Gábor: Kisebbségek présben. HVG, 2001. december 22.)

„– Nemcsak konfliktus, botrány is kísérte működését: azóta sem merült feledésbe, hogy 1992. október 23-án önt a Parlament előtt kifütyülték…
– Nem mondtam el a beszédemet. Ez azok számára volt mély sérelem, akik pfujoltak. Mert megfulladt a provokáció. Ezt később sem tudták megbocsátani nekem. Tudtam róla, hogy valakik engedéllyel ott lesznek a Földművelésügyi Minisztérium előtt. Aztán történt, ami történt. A dolog titkosítva van úgy hetven–nyolcvan évre.
– S a folyamatosan titkosítás nem csorbítja a demokráciát?
– Dehogynem. Csak hát el kell dönteni, hogy valaki a titkot tartja-e fontosabbnak, mint a demokráciát, vagy a demokráciát helyezi a titok elébe. Ez kinek-kinek egyéni dolga. A titok értékét nem ismerem, hiszen titok. Ha tudnám, se beszélhetnék róla. Ám erről már egyébként sem érdemes beszélni. Rég volt, elmúlt.”
(Juszt László: Kavics a kalácsban. Interjú Göncz Árpáddal. 168 Óra, 2001. december 20.)

„A fiúk, akik azt tanácsolták: »Hallgass a szívedre!« Azóta nagyfiúk lettek, és ez a szép mondat fenyegetéssé rövidült: »Hallgass!«”
(Mester Ákos: 2002. 168 Óra, 2002. január 3.)

Tóth Gy. László összeállítása