Az Európai Unió tagállamai a fejlődő országokban megvalósított klímaprojektek révén szerezhetnének karbonkrediteket, amelyekkel papíron ellensúlyozhatnák kibocsátásukat – ez a lényege annak a 2025 júliusában bemutatott tervnek, amely az Európai Bizottság 2021-ben ismertetett klíma- és energiapolitikai jogszabálycsomagja, az úgynevezett Fit for 55 része, annak módosító javaslata.
Nem mellesleg új vállalásként a közösségnek 2040-ig az 1990-es szinthez képest kilencvenszázalékos kibocsátáscsökkentést kellene elérnie.
Ennek legfeljebb három százalékát fedezné a nemzetközi karbonkreditekkel, ami bár kis aránynak tűnik, mégis komoly negatív gazdasági hatásai lehetnek. Legalábbis azon ellenzők szerint, akik utánaszámoltak.
Nemes cél, számítások nélkül
De először nézzük, mit is jelent pontosan a vitatott javaslat! A karbonkredit-rendszer egy piaci mechanizmus, amelyben a vállalatok, intézmények vagy akár országok pénzért vásárolhatnak igazolt karboncsökkentéseket vagy – eltávolításokat, ha saját tevékenységükből nem tudják teljes mértékben megszüntetni a kibocsátást. Egy kredit általában egy tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gáz kivonását vagy elkerülését jelenti. Az Európai Unió a rendszerrel a klímasemlegességi célok elérését kívánja felgyorsítani, miközben, állítása szerint, ösztönzi a zöld beruházásokat és a globális együttműködést. Vagyis, a javaslat támogatói azzal érvelnek, hogy olcsóbbá válna a klímacélok teljesítése, és a fejlődő országok is forráshoz jutnának a zöld átálláshoz.
Folytatódhat a zöldrefestés, új kiskapuk nyílnak
Nagy kérdés viszont, hogy pontosan mire alapozzák ezt a reményt, tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság Klímapolitikai Főigazgatósága azt nyilatkozta, hogy nem rendelkezik dokumentumokkal, elemzésekkel a tárgyban.
A rendszer kritikusai attól tartanak, hogy ez csak kiskaput nyit a nagy kibocsátóknak, miközben az EU-ban elodázza a tényleges szennyezéscsökkentést. Továbbra is tisztázatlan, hogy a kreditek pontosan mennyibe fognak kerülni, és hogy a költségeket a vállalatok vagy az adófizetők viselik-e – mutatott rá a Klímapolitikai Intézet, hozzátéve, hogy kritikusok szerint maga a rendszer drága és sokszor hatástalan: számos projekt valós kibocsátáscsökkentése minimális vagy kétséges, és esetenként túlzó vagy hamis adatokat használtak a javaslat megalkotói.
További hátrányba kerülnénk
Az EU tudományos tanácsadó testülete pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a valóban értékes, hosszú távú hatást biztosító kreditek ára nagyon magas lehet, és ezek külföldi megvásárlása a hazai beruházások rovására mehet. A karbonkreditek külföldi vásárlásának engedélyezése rövid távon enyhítheti a tagállamok kibocsátáscsökkentési terheit, de hosszú távon gazdaságilag hátrányos lehet. Ez az EU és Magyarország számára is több okból kockázatos: a drága kreditekre fordított pénz elszívja a tőkét a hazai zöld fejlesztésektől, és a klímapolitikát importfüggővé teszi. Ezen felül a vállalatokra háruló költségek versenyhátrányt okozhatnak, miközben a megvásárolt kreditek valós környezeti haszna korlátozott marad, így érdemi környezeti előrelépés nem történik.
