Telefónia 2002

Egy angol konferenciaszervező vállalkozás, az SMI a távközlés magyarországi helyzetéről rendezett kétnapos előadás-sorozatot Budapesten. Szakértők és a piaci szereplők képviselői váltották egymást a pulpituson, hogy megvilágítsák a szép számban megjelent érdeklődőnek a helyzetet. Ők aztán ennek alapján eldönthetik, befektetnek-e Magyarországon vagy sem.
Simándi Andrea, a Berecz & Andrékó Linklaters iroda ügyvédje a szakújságíró számára kissé szokatlan szemszögből, nem a fogyasztó, nem a szolgáltató, hanem a jogi képviselő oldaláról vizsgálta a magyarországi vezetékestelefon-liberalizálást. Az előadó éppen ezért annak is tudott újat mondani, aki évek óta kíséri nyomon az egységes hírközlési törvény (EHT) körüli lobbyharcot és a törvényalkotás bakugrásait. Mindenekelőtt a késést emelte ki, azt, hogy a kerettörvényként megfogalmazott EHT működtetéséhez szükséges rendeletek egy része még mindig csak ígéret.
Érdekes megvilágításba helyezte Simándi Andrea az EHT azon rendelkezését, hogy a telefonszolgáltatást elegendő bejelenteni, és hacsak nem emelnek ellene kifogást, el is lehet indítani. Ahhoz ugyanis — mondotta —, hogy egy cég egyéni előfizetőket toborozhasson, hívószámokra — címtartományra — is szüksége van, azt pedig adják. Vagyis liberalizáció ide, liberalizáció oda, vannak a folyamatban kivételek. Gondokat lát Simándi Andrea az összekapcsolási szerződés kötelező voltával kapcsolatban is, ami csak aláhúzza az e téren eddig történteket, azt, hogy a Pantel kénytelen volt a Hírközlési Döntőbizottsághoz fordulni, mert a Matáv előfeltételekhez — elfogadott referenciaszerződés meglétéhez — köti a szerződéskötést. De a legnagyobb katyvasz az egyéni előfizetők elhódításának lehetősége körül látszik kialakulni, legalábbis az előadásból erre lehetett következtetni. Ahhoz ugyanis, hogy valaki nekifogjon helyi előfizetőket gyűjteni, előbb kell egy referenciaszerződés, aminek alapján a domináns szolgáltató köteles neki átengedni egy előfizetői bekötést — helyi hurkot. A referenciaszerződés első változatát a Matáv benyújtotta, a Hírközlési Felügyelet visszadobta. Mire elfogadják, beletelik egy kis idő. De arról szó sincs, hogy egy szolgáltató megköti a szerződést a Matávval, majd hirdetni kezd, hogy nála olcsóbban lehet telefonra előfizetni, térjenek át hozzá az emberek. Először ugyanis egyenként meg kell találnia azokat, akik átmennének hozzá, velük előszerződés kell kötnie, és annak alapján kérheti a Matávot, hogy adja át az ügyfélhez vezető érpárt. De mi van akkor, ha egy társaság belefekteti a sok pénzt, összeszedi az előszerződéseket, aztán jön a Matáv, és aláígér? Az előfizető marad, a befektetés elveszett…
A távolsági szolgáltatási verseny sem lesz teljesen liberalizált, hiszen, arra nem ad lehetőséget a törvény, hogy egy cég, mondjuk, Budapest és Békéscsaba között szolgáltasson. Ha egyszer belefog, akkor mindenhol végződtetnie kell a hívást, a legkisebb faluban is, ami a technikai megvalósítás bonyolultsága és költségei miatt a nagyoknak kedvez. Összefoglalójában azért az előadó bizakodónak mutatkozott — és ebben a piaci szereplőkkel egy platformra került —, azt mondta, hogy ha lesznek is még viták, és kell is majd módosítani a törvényen és a rendeleteken, a folyamat elindult, a távközlési liberalizáció előbb-utóbb megvalósul Magyarországon.