Megszállott ember Koreny János elektromérnök, műszaki fejlesztő, a Magyar Televízió nyugdíjas dolgozója, a tévémúzeum létrehozója. Egyike azoknak, akiknek a szakmájuk azonos a hobbijukkal. Részt vett az MTV és a Magyar Posta Kísérleti Intézet közös fejlesztéseiben, az első tévéközvetítéseknél pedig már a műszaki kocsiból segítette az adást. Tanúja volt a műszaki változásoknak, a műsorok alakulásának, és idejében felismerte, hogy az általa használt műszerek később még sokat érhetnek majd. Elkezdte gyűjteni a leselejtezett alkatrészeket, berendezéseket és mindent, ami a legkisebb módon is kapcsolódik a magyarországi televíziózás fél évszázados múltjához. De hogy ez közgyűjteménnyé is válhasson, előbb az MTV székházának aulájában rendezett be vitrint, majd némi támogatással megszerzett egy felszámolás előtt álló kazettaárusító helyiséget. Munkájának eredménye az Október 6-a utca 9. szám alatti ház földszintjén (a Zrínyi utca sarkán) nemrég megnyílt kiállítóhely, amelynek gyűjteményvezetőjeként hétfőn és szombaton 10–14, szerdán 14–18 óra között áll a látogatók rendelkezésére munkatársával, Farkas Irén elektromérnökkel. A sétálgató külföldiek már felfedezték – tájékoztatójuk angol nyelven is olvasható –, a magyar közönség még kevésbé ismeri. Látnivaló pedig bőven akad a három szobában, de még az utcai kirakatokban is, amelynek minden darabjáról, elrendezéséről sugárzik a szeretet és hozzáértés.
Az első terem a televíziózás technikai őskorát dolgozza fel tisztelegve az elődök: Mihály Dénes, Babits Viktor, Nemes Tihamér, Goldmark Péter és mások emlékének, akik a század első felében fáradoztak a távolbalátás létrehozásán. A középen álló PYE MK 3 őskamera vette fel 1957-ben a Hősök terén az első közvetítést, a hírhedt május elsejét Kádár Jánossal. Körötte stúdió- és kézi kamerák, magnók, képrögzítők, képlassítók, korabeli televíziós készülékek, s képernyőjükön ismerős fotók. Az eltávozottak is: Tamási Eszter, Lénárd Judit, Varga József, Takács Marika. A tárlók apróbb-nagyobb alkatrészei is a műszaki fejlődés hordozói. A második terem stúdiónak lett berendezve. Itt már a kamerákon túl reflektorok, monitorok, gémes mikrofon, inzertgép, az adásokban használt óra is láthatók, a díszletben pedig az egykori Cicavízió eredeti bábfigurái, élükön Mazsolával és Manócskával. Koreny János addig mesterkedett, amíg ezek a „leharcolt” berendezések újra életre keltek, s a szomszédos vezérlőből ma is működtethetők. Kezdetben évekig nem tudtak élőben adni, így még a bemondók is előre felvett filmszalagról mondták a szöveget, a hírekhez pedig kapcsolták a rádió stúdióját. Fantasztikus látni a régi telerekordert, a keverőket, a falakon a műsorok díszletterveit, az ismerős feliratokat (filmszakadás, műszaki hiba), monoszkópokat, köztük a világ egyetlen gyermekmonoszkópját. És a külföldi dokumentumokat, így Nipkow tárcsás mechanikus tévémasinája képét is, mert egyik sem „holt”, és mert mind vall a múltjáról. A harmadik szoba falán régi mikrofonok, sőt a televíziózásról szóló karikatúrák, rajzos viccek is megtalálhatók. A megszerzett, mintegy 750 műsoros kazettáról a látogató itt levetíttethet magának mostanában adásba nem tett, vagy alig elérhető régi műsorokat is.
Koreny János régóta levelez külföldi szakemberekkel alkatrészeket kérve, gyűjtőkkel cseréért, vásárlásokért és aztán önzetlenül elénk tárja: nézzétek! Eközben pedig saját technikatörténeti kutatásait megírta könyvben, A Magyar Televízió története címmel. Utánpótlása nincs, mert ide nem elég a muzeológus, ha egyúttal nem restaurátor-szakember is.
Mennyit tanulhatnának mindebből a média szakos újságíró és műszaki hallgatók, munkatársak! Mennyi örömet okozhatna azoknak, akik kedvenc művészeiket, műsoremlékeiket, saját készülékeiket idézhetik fel ezek között a falak között! Hát még ha Koreny János mesélni is kezd… El kell menni, meg kell nézni és meghallgatni!
Ursula von der Leyen az EU érdekeivel ellentétes vörös vonalakat húzogat + videó
