Várólistán a fellendülés

Február első napjaiban három jelentős nemzetközi konferencia zajlott le a világban. Münchenben megrendezték az immár hagyományos biztonságpolitikai konferenciát, amely a NATO új feladataival és az ezzel összefüggő kérdésekkel foglalkozott. A világgazdasági fórumot, amely az utóbbi években rendszeresen a svájci Davosban zajlott le, az idén a szeptember 11-i merényletre emlékezve áthelyezték New Yorkba. Ennek ellenrendezvénye, a szociális világfórum viszont ugyanebben az időben a brazíliai Porto Allegre városában ült össze.
A müncheni biztonsági konferencia, amely negyven évvel ezelőtt a Védelmi Napok elnevezéssel szerény keretek között indult, a nyolcvanas évek végéig főleg a kelet–nyugati konfliktus katonai problémáival foglalkozott. A Szovjetunió felbomlása után a témakör bővült, a részt vevő országok száma is jelentősen megnövekedett. A NATO-államok küldöttei mellett megjelennek nemcsak az EU-tagjelölt országok képviselői, hanem magas rangú orosz katonai és biztonságpolitikai szakemberek is. Az idén a tavalyihoz képest – amelyen jelen volt Schröder német kancellár, Joschka Fischer külügyminiszter, Rumsfeld amerikai védelmi miniszter, valamint több szenátor és neves politikusok – kevesebb prominens személy volt jelen Münchenben. Így is kétszázötven résztvevő érkezett negyvenhárom államból. A konferenciát Stoiber bajor miniszterelnök nyitotta meg. Lord Robertson, a NATO angol főtitkára előadásában kiemelte: ha a biztonság fogalmának egy márkanevet kellene adni, akkor ezt csakis NATO-nak lehetne nevezni. Az észak-atlanti szövetség jelenleg valójában a legerősebb katonai szövetség a világon. Ennek ellenére a konferencián tartott több előadásból az is kitűnt, hogy a NATO-nak mégis vannak bizonyos imázsproblémái, mert az Egyesült Államok katonai túlsúlya az európai tagállamokkal szemben túl nagy. Így az USA-politikusok a védelmi szövetségben való katonai részvételének súlyát is másképpen ítélik meg, mint az európai NATO-tagok. Az amerikaiak szerint Európában túl keveset költenek védelmi kiadásokra, az európaiak viszont utaltak jelentős erőfeszítéseikre, különösen a terrorizmus megelőzésében.
Az kétségtelen, hogy katonai felszerelés terén bizonyos elmaradás van az USA-val szemben, így a légi és részben a tengeri szállítás kapacitásánál. Ezért nyitott kérdés, hogy az európai tagállamok a jelenlegi recesszióban mennyiben tudják védelmi kiadásaikat megemelni, és részvételüket bővíteni a világszerte zajló, terrorizmus elleni küzdelemben. Az európaiak katonai jelenléte Boszniában, Koszovóban, Afganisztánban, újabban a légi ellenőrzéseknél és a világtengereken valójában nem kevés. Másrészt Bush elnök nemrég bejelentette, hogy az USA a védelmi kiadásait jelentősen növelni fogja. Mindenesetre megindult egy vita a NATO megváltozott, új feladatairól és ezek gyakorlati megvalósításáról.
A New York-i Waldorf Astoria szállodában háromezer résztvevővel zajlott le a Világgazdasági Fórum, amelyet több jelentős művész, így Quincy Jones, Herbie Hancock és a popsztár Bono fellépése kísért. A világ gazdasági elitje és több jelentős politikus részvételével lezajló konferenciának a súlypontját nem is annyira a gazdasági kérdések képezték, hanem a terrorizmus elleni harc és a világban fellépő gazdasági és politikai veszélyek. A globalizáció problémái azonban továbbra is végigkísérték az előadásokat és a vitákat. Schröder német kancellár előadásában utalt arra, hogy Németország versenyképessége – annak ellenére, hogy a volt NDK integrálása számtalan gazdasági problémát jelentett – nagyobb, mint bármikor. A kancellár beszédében az EU keleti bővítése és az unió meglévő rendszerének további elmélyítése mellett foglalt állást. Az elmélyítés feladata természetesen magában foglalja az EU esedékes és szükséges reformjait. „Több Európát akarunk, ez a mi válaszunk a globalizációra” – mondta a kancellár. Schröder és mások is hangsúlyozták, hogy a terrorizmus elleni harchoz hozzátartozik az is, hogy a globalizmus keretében a világban a gazdasági és a társadalmi egyenlőtlenséget mérsékelni kell. Jeffrey Sachs, a neves Harvard Egyetem professzora, akit a New York Times a világ egyik legfontosabb közgazdászának tart, a fórumon élesen kritizálta a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, mert szerinte a két intézmény által kidolgozott reformtervek csak felerősítik az elmaradott és eladósodott országok problémáit. Sachs már régóta követeli a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjait, mert a meglévő rendszernek eddig még nem sikerült a nagyobb pénzügyi kríziseket hatásosan korlátozni. Sachs azon a véleményen van, hogy a fejlődő és eladósodott országokból jövő hitelkamatokat ezeknek az országoknak egészségügyi rendszerük fejlesztésére kellene fordítaniuk. Magyarország esetében is nyilván előnyösebb lenne, ha a kádári időkben felhalmozódó külföldi adósságok kamatait vagy legalábbis ezek egy részét egészségügyi és infrastrukturális beruházásokra lehetne fordítani.
A New York-i fórumon elhangzott, hogy fokozni kellene a kultúrák közötti párbeszédet. Ezért a világvallások száz képviselőjét hívták meg a tanácskozásokra. Az egyházi képviselők hangsúlyozták, hogy a világkultúráknak nem az egymás elleni harc a célja, hanem inkább párbeszédet kellene folytatniuk. A közgazdászok előadásaikban a világgazdaság ez évi fejlődési esélyeit mérlegelték. Többen úgy vélték, hogy a konjunktúra az USA-ban hamarosan megélénkül, és az év második felében már nagyobb növekedéssel lehet számolni. A kritikusabb szemlélők viszont az esetleges konjunkturális megélénkülést nem tartják túl erősnek, és 2003-ra megint visszaesést jósolnak. Viszont Japán negatív megítélése annál egyértelműbb, mert ott a GDP ebben az évben ismét csökkenni fog, és a szükséges reformok késnek. Pillanatnyilag az európai gazdasági fejlődés sem kecsegtet sok jóval. Egy esetleges megélénkülést is csak az év második felében várnak a szakértők. A német munkanélküliek számának januári megugrása nem éppen biztató jel a gazdasági fellendülésre.
A dél-brazíliai Porto Allegre városában már másodszor megtartott Szociális Világfórum vonzotta a legtöbb résztvevőt és látogatót. Tizenötezer küldött és negyvenezer érdeklődő érkezett ebbe a brazil nagyvárosba, ahol hat nap alatt több mint száz nagyobb szemináriumon, konferencián és ezer előadáson vehettek részt. A globalizáció és annak világszerte érezhető kihatásai álltak a viták és a megbeszélések központjában. A résztvevők elutasították a neoliberális gazdaságpolitikát, és a világban több társadalmi igazságosságot követeltek. A nyomor és az éhség elleni küzdelem is napirendre került. Nem is olyan messze Porto Allegrétől, Argentína most éli át történelmének talán legnagyobb gazdasági krízisét, amelyből még nem látni kiutat. Megnyugtató, hogy e fórumokon békés párbeszédek folytak; ezek eredményeit talán később fogjuk tapasztalni.
A szerző közgazdász (München)